Ázsiában található egy elbűvölő falu, amely Balaton névre hallgat. Igazán lenyűgöző látványt nyújt, ahogy a táj harmóniában találkozik a természet szépségével.

Érdekes paradoxon, hogy a fanatikusan elkötelezett kommunista rezsim, amely a szocialista ideológiák bűvöletében élt, még a tavak létezését is megkérdőjelezte. Rákosiék szakértői csapata – mérnökök és mezőgazdászok – azon fáradozott, hogy a tó vizét lecsapolják, s azt öntözés céljából hasznosítsák. A céljuk az volt, hogy a kiszáradt vízmeder lehetőséget adjon a szántóföldi gazdálkodás megindítására, mintha a természetes vízforrások eltüntetése valaha is megoldást jelenthetett volna a mezőgazdasági problémákra.

Szerencsére a józan ész diadalmaskodott, hiszen a pártfunkcionáriusok és szakértők végül meggyőzték az ország vezetését arról, hogy nem érdemes beleugrani abba a már akkor is forintmilliárdokat felemésztő projektbe. Így a Balaton, hazánk ikonikus és kulturálisan gazdag helyszíne, megmenekült a pusztulástól. Ha a történelem más irányt vett volna, talán csupán a part menti települések nevei őriznék a tó emlékét, vagy akár egy Heves vármegyei kis falu, amelynek szintén Balaton a neve. Érdekesség, hogy a feljegyzések szerint ennek a névnek nincs kapcsolata a tóval; állítólag a Balaton falu elnevezése a szlovák nyelv egy bizonyos átiratából ered.