A cocalevél tinktúrája, valamint a kola dió tinktúrája.
A modern világban aligha akad olyan személy, aki ne hallott volna a Coca-Coláról. Kevesen vannak azonban tisztában azzal, hogy ez a népszerű üdítőital egykor a gyógyszertárak polcain kezdte meg lenyűgöző útját.
Eredetileg gyógyszerek voltak
A kokacserje és a kóladió kivonatai, valamint tinktúrái egykoron, a 19. század második felében, gyógyszerként megálmodott italok voltak, melyek célja a betegségek megelőzése és gyógyítása volt. 1884-ben egy Pemberton nevű amerikai gyógyszerész egy különleges italt készített gyógyszertárában, amely borból és kokain tartalmú kokalevél-kivonatból állt. Ezt az innovatív italt COCAWINE névre keresztelte, ihletet merítve az Olaszországban népszerű Vin Marianiból. Az alkoholtilalom következtében, 1885-ben Pemberton újabb változaton dolgozott: egy alkoholmentes, szénsavas italt állított elő, amelyet kóladió-kivonattal ízesített. Ezt az új italt a saját atalantai gyógyszertárában kezdte forgalmazni, és hirdetni is, azt állítva, hogy az ital számos egészségügyi problémára, például emésztési zavarokra, ideggyengeségre, migrénre és impotenciára nyújt megoldást. Az ital népszerűsége gyorsan növekedett, naponta 8-10 adag kelt el belőle, és alig egy év elteltével, 1888-ra már három különböző vállalat is elkezdte gyártani. Ekkor alakult meg a Coca-Cola Corporation, amely véglegesen megváltoztatta a szénsavas üdítők világát.
A közel 250 faj két képviselője - név szerint a Dél-Amerikában őshonos közönséges és a kolumbiai kokacserjék - leveleiből készültek a különböző kivonatok. A kokacserje latin neve Erythroxylum, amelyben az "erythros" - pirosat, a "xylon" - fát jelent. A kokacserje levelében található alkaloidákért, főként a kokainért ősidők óta termesztik őshazájában, Kolumbiában, a perui és a bolíviai Andokban, de ma már más trópusi területeken - Indonéziában, Sri Lankán - is, szigorú, törvényes ellenőrzés mellett. A növény akár 2-3 százaléknyi alkaloidát (kokaint) tartalmazó leveleit évente 3-4-szer is szedik, rögtön szárítják. A szárított leveleket a perui és a bolíviai indiánok évszázadok óta rágják élénkítőszerként, ugyanis a felszabaduló alkaloidok stimulálják az agykéreg működését, fokozzák az izmok fizikai teherbírását, megszüntetik az éhségérzetet, szomjúságot, fáradtságot, segítenek a testhőmérséklet megőrzésében. Viszont nagyobb mennyiségben, hosszabb ideig fogyasztva szorongást, levertséget, alvászavart, veszélyes étvágytalanságot okozhat.
A 19. század második felében a kokacserje kivonatát világszerte népszerű frissítőként használták különféle italokban. Ekkoriban kezdett elterjedni a Coca-Cola híre, amely hamarosan globális szinten népszerűvé vált, és tömegesen gyártották. Érdekesség, hogy egy pohár Coca-Cola körülbelül kilenc milligramm kokaint tartalmazott. A 20. század elején a kokaint kábítószernek minősítették, ami arra késztette a gyártókat, hogy a kokacserje stimuláló alkaloidjait a feldolgozás során eltávolítsák a levelekből. A kivont kokaint ezután főleg helyi érzéstelenítőszerként alkalmazták különböző orvosi területeken, mint például a szemészetben és a fül-orr-gégészetben torokműtétek során. Azonban a szigorú nyilvántartási követelmények és a bonyolult adminisztráció miatt ezek a felhasználások egyre ritkábbá váltak. Ma már a kokacserjéből csak a kokainkivonás után megmaradt leveleket használják a kokaszirup előállításához. Az Egyesült Államokban mindössze egyetlen gyár rendelkezik engedéllyel arra, hogy a kokalevelekből kivonja a kokaint, amelyet gyógyszergyárak számára értékesít gyógyászati célokra.
Sajnos ennek ellenére egyre több fiatal fogyasztja ezt a drogot, népszerűsége növekvőben van az egész világon. Ráadásul a kokainnak számos nem kívánatos mellékhatása van: depresszió, szorongás, indulatkitörések, agresszivitás, üldözéses téveszmék és mások.
A Coca-Cola összetevői között a kokain egy bizonyos mennyiségű koffeinnel lett felváltva, de a pontos recept titokban marad, mint sok más ikonikus ital esetében.
A kokakivonat története szorosan összefonódik a gyógyszerészet fejlődésével, hiszen a 6. és 7. Román gyógyszerkönyvben hivatalosan is elismerték. Ezen kívül számos európai gyógyszerkönyv is foglalkozik a készítésének részleteivel, különösen az 1934-ben publikált 5. Svájci gyógyszerkönyvben található útmutató. A folyamat során az elporított kokaleveleket híg alkohollal áztatják, ami hat napon át tart, majd a nedves masszát perkolációval átmossák, ezzel biztosítva a hatóanyagok teljes kioldódását. Az így kapott oldatot vákuumban, ötven Celsius-fokon elpárologtatják, amelynek eredményeként szilárd kivonatot nyernek. Ez a kivonat számos alkalmazásra alkalmas, például tinktúrák, valamint szilárd és folyékony termékek, mint például borok előállításához is felhasználható.
A kokalevél tea és kivonat régóta népszerű választás az egészség megőrzésében és helyreállításában. Ez a csodálatos növény gazdag létfontosságú vitaminokban, mint például A, B, C és E, valamint ásványi anyagokban, mint a vas és kálcium, továbbá különböző fehérjékben is bővelkedik. A kokalevél jótékony hatásai közé tartozik a vér trigliceridszintjének csökkentése, a vérkeringés és a légzés javítása, valamint a gyomorhurut, torokgyulladás és hasmenés elleni küzdelem. Külső alkalmazásra is alkalmas, hiszen sebfertőtlenítésre, fájdalomcsillapításra és érzéstelenítésre is használják, gyakran kenőcsök és bedörzsölő szerek formájában. Ezért a kokalevél nemcsak a belső egészségünk megőrzésében játszik fontos szerepet, hanem a külső sérülések kezelésében is.
Emil Belcot gyógyszerész 1921-ben Bukarestben megjelent, "Patikai készítmények" (Formular farmaceutic) című művében számos kokalevélből készült készítmény részletes leírását találhatjuk. Ilyen például a kokaszirup (elixirium cocae), a kokabor (vinum cocae), valamint különféle kokakivonatok és tinktúrák. Fontos megjegyezni, hogy az Európai Unió területén a kokatermékek alkalmazása minden formában tiltottnak számít!
A kóladiófa terméséből készül a tinctura és extractum colae - kólatinktúra (festvény) és -kivonat.
A kóladió, amely a Nyugat- és Közép-Afrika területén honos Cola acuminata és Cola vera fák gyümölcse, Európában az 1500-as évek végén kezdett el hódítani. Az igazi népszerűsége azonban a 19. század közepén indult be, amikor már egyre többen fedezték fel jótékony hatásait és egyedi ízét.
A kólafa lenyűgöző magassága akár 15 métert is elérhet, és különleges virágzása augusztus hónapban történik. November és december folyamán érik be a gyümölcse, a kóladió. Ezek a fák körülbelül 6 éves korukban kezdik meg virágzási és termési ciklusukat, és a legnagyobb termésüket 10-15 éves korukra érik el. Érdekes, hogy a kóladió első rágásra keserű ízű, ám ahogy folytatódik a rágás, édes ízjegyek bontakoznak ki. A kóladió húsos termésében 5 tüsző található, amelyekben a körülbelül 5 cm-es, gesztenye nagyságú magvak helyezkednek el, mindez egy vékony, fehér héjjal burkolva. A termésfalak nem fogyaszthatók, viszont a friss, ropogós, gesztenyeszerű kóladiót a héj eltávolítása után élvezhetjük. Érdekesség, hogy a friss magvakat akár 8-10 hónapig is megőrizhetjük, ha lomblevelekbe csomagoljuk, kosarakban tároljuk, és időnként friss vízzel átöblítjük őket.
A kóladió különleges népszerűségnek örvend magas koffeintartalmának köszönhetően. Az afrikai kultúrában elterjedt szokás a kólarágás, amelyet emésztést segítő, serkentő hatása miatt alkalmaznak, emellett hatékony megoldás lehet hasmenés és másnaposság esetén. A koffein mellett a kóladió tehát theobromint, teofilint (xantinokat), antioxidánsokat (mint például katechint) és fehérjéket is tartalmaz. Az antioxidánsok segítenek megakadályozni a kórokozó baktériumok és vírusok szaporodását, miközben védelmet nyújtanak az agy, a szív és az érrendszer számára, sőt daganatellenes, gyulladáscsökkentő és cukorbetegség-ellenes hatásokkal is bírnak. A koffein és a theobromin aránya 10:1, ami különös figyelmet érdemel. Az őslakók már évszázadok óta használják a kóladiót gyógyítóként és ízesítőszerként, hogy fokozzák a fizikai teljesítményüket, és megóvják magukat a fertőzésektől. Ivóvizüket gyakran kóladióval ízesítették. A száraz magját gurunak, míg a friss termést kólának nevezik az őslakók.
Nigéria egyetemein napjainkban is intenzív kutatások zajlanak a kóladió egészségügyi alkalmazásainak feltárására.
A 19. század végén Európa és Amerika gyógyszertáraiban feltűnt a kóladió-kivonat, amelyet folyékony és szilárd formában egyaránt orvosságként alkalmaztak. A kóladió és annak kivonatai, tinktúrái valóban kedvező hatásokat mutatnak a bennük található koffein, teobromin és tanninok révén. Ezek az anyagok élénkítő hatással bírnak, segítik az agyi erek tágulását, így javítva a vérkeringést az agyban, s ezáltal szellemi frissességet és éberséget biztosítanak, különösen az aktív életmódot folytatók számára. Ezen kívül fokozzák az anyagcserét, csökkentik az étvágyat, vizelethajtóként is funkcionálnak, ami segítheti a testsúly csökkentését. A gyógyászatban a kóladiót depresszió kezelésére, hörgőtágító hatása miatt pedig gyermekkori asztma enyhítésére, és a migrénes fejfájás kezelésére is alkalmazzák.
A kóladió-kivonatokat széles körben alkalmazzák az iparban, különösen a gyenge alkoholos és üdítőitalok előállításában, leginkább a Coca-Cola gyártására összpontosítva. Ezen kívül száraz kivonatából kapszulák és tabletták készülnek, amelyek sportolók számára is hasznosak. Az iparban emellett kólaport, -zselét és -cukorkát is előállítanak. A kólagyümölcsport a kozmetikai iparban is népszerű, mivel kivonatai segíthetnek a pigmentfoltok csökkentésében, így hozzájárulva a bőr egészségének javításához.
A kokacserje leveleihez hasonlóan a kóladió is népszerű alapanyagnak bizonyult a bor készítésében, amelyet egykoron Vinum Colae néven ismertek.
A kóladió-kivonatok, tinktúra gyógyszertári előállítását és alkalmazását 1976-ban a IX. Román gyógyszerkönyv tiltotta meg.
A "borral való gyógyítás" hagyománya érdekében a kokalevél és a kóladió felhasználásával különleges boros kivonatokat készítettek. A kólabor (vinum colae) előállításához Magyarországon a híres fehér Tokaji bort, míg Romániában, így Erdélyben is - Emil Belcot gyógyszerész ajánlására - a múlt század húszas éveitől kezdve Malaga bort használtak. Fontos megjegyezni, hogy a gyógyborok készítésekor kizárólag a legkiválóbb minőségű borokat alkalmazták, biztosítva ezzel a hatékonyságot és a kívánt gyógyító hatást.
A kólabor (Vinum Colae) 5 gramm száraz kólakivonatot és 95 gramm Malaga bort tartalmaz (a kokaborhoz hasonlóan). A két anyag összevegyítése után 8 napon át állni hagyják, majd leszűrik. A kólabor kellemes, kólaízű, barna színű folyadék. Mértékkel fogyasztva a bor önmagában is hasznos élettani hatással bír: csökkenti a szívinfarktus kockázatát, javítja a vérkeringést és az emésztést, növeli a fizikai teljesítőképességet, étvágyfokozó és még sorolhatnánk. Számos hatóanyag a borban jól oldódik, így a kólabor ugyanolyan hasznos gyógyhatással rendelkezik, mint a kóladióból készült kivonatok és tinktúrák.
A következő szakaszban a kóladió és más növények gyümölcseiben felfedezhető terápiás hatású anyagokkal foglalkozunk, melyek a közelmúltban népszerűvé váltak a gyógyszertárak által forgalmazott gyógyszerekben. Azonban mára a piacon már nem elérhetőek. Ezek közé tartozik a teobromin, a teofillin és a koffein, utóbbi azonban továbbra is számos gyógyszerkészítmény alapanyagaként jelen van a gyógyszeriparban.
