"Az élet gyönyörű, csupán néha nehezen észlelhető. - Így van, barátom?"

Közel tízezer megtekintésnél jár és minden ötödik ember megosztja a Szállóige 2 c. filmet, amit karácsony előtt pár nappal posztolt a Budapest Bike Maffia a FB oldalán. A filmben egy Ufó jár-kel egy operatőr társaságában budapesti hajléktalanszállókon és kérdéseket tesz fel az ott élőknek arról, mit is jelent embernek lenni.

A film lenyűgöző sikerének titka valószínűleg abban rejlik, hogy a szállodában élő emberek rendkívül bölcs, őszinte és közvetlen válaszokat adtak még a legbanálisabb kérdésekre is, mint például, hogy miért van köldökünk. Ez a mozi egy igazi szívhez szóló élményt nyújt, amely karácsony táján garantáltan könnyeket csal a szemünkbe, ám a briliáns dramaturgia révén hamarosan fel is szárítja azokat. A történet végére pedig végre megérthetjük, mit jelent valójában embernek lenni.

A film mögött ott rejlik egy nem titkolt cél: a szemléletformálás. Az alkotók reménye az, hogy a diákok egy-egy iskolai vetítés után teljesen átalakuló gondolkodással távoznak, és másképp tekintenek a hajléktalanság problémájára, mint ahogy azt az óra elején tették. Ám a film mondanivalója ennél sokkal gazdagabb és mélyebb, mint egy csemegepultnál kimért szalámi – és bár sokkoló élményekkel szolgál, mégsem terheli meg a lelkiismeretünket. Sőt, inkább inspirál és elgondolkodtat.

"Az eredmény valóban lenyűgözött minket, és engem személyesen is többször könnyekig hatott a forgatás élményétől kezdve a vágáson át egészen a zártkörű vetítésig. Ne számítsatok szociális riportokra, de bulvárhírekre sem, inkább egy olyan szintézisre, amely etikailag is tisztességes, mégis egy (vagyis 10) közönségbarát történetet mesél el" - mondta el Konkol Máté, a filmet készítő Rewind Creative Agency operatőre, vágója és gyártásvezetője.

"Nem szoktunk tenderezni, mert a házasságokban hiszünk igazán. A Budapest Bike Maffiával már négy éve osztozunk az életünkben. Rég túlléptünk a mézes heteken, az első nehézségeken és az egymásra találás izgalmain is. Együtt haladunk előre, legyen szó gazdagságról vagy szegénységről, azzal a céllal, hogy minél nagyobb hatást gyakoroljunk a társadalomra. Ma pedig elindult egy új projekt, amely talán a közös munkánk legfőbb esszenciáját képviseli: A SZÁLLÓIGE. Csak remélhettük, hogy egy olyan anyag születik, amely alapjaiban rengeti meg a hajléktalansággal kapcsolatos sztereotípiákat. Az eddigi visszajelzések alapján úgy tűnik, van rá esély" - mondta Vida Gusztáv, a Rewind Creative Agency alapítója, a film rendezője és riportere.

"Ez a film különlegessége abban rejlik, hogy az én gondolataimat rendszerezik azok az emberek, akik megszólalnak benne. Felszínre hozzák mindazt, amiért és amit már 13 éve elkezdtem, tehát valójában ők nyújtanak nekem támogatást, nem pedig én nekik" - osztotta meg véleményét a filmről Havasi Zoltán, a Budapest Bike Maffia alapítója.

Ennek a filmnek tényleg sikerül csökkentenie az előítéleteket, mert felülvizsgálatra késztet minket magunkkal kapcsolatosan is. Magunkévá tehetjük tőlünk idegen emberek belső megéléseit, élményeit, fájdalmát és kirekesztettség érzését. Megtudhatjuk, hogy a hajléktalan ember nem csak azt jelenti, ami első blikkre a legtöbb embernek eszébe jut: koszos, büdös, szakállas ember, piás üveggel a kezében.

A szöveg egy különös, sokszínű karaktert mutat be, aki élete során számos megpróbáltatáson ment keresztül. Elképzelhetünk egy kedves, mosolygós nénikét, aki egykor Jézus szent szenvedését örökítette meg a Golgotán, miközben hegedűket restaurált, és egy tragikus eseményt követően sokkos állapotban került kórházba. Amikor a betegszállító végre hazaérkezett vele, a bejárati ajtó már hatósági szalaggal volt lezárva, mintha a múlt kísértetei még mindig ott lebegtek volna. A múltja tele van fájdalmakkal: még óvodás sem volt, amikor mostohája brutálisan bánt vele, a forró kályhához nyomva őt. Ennek ellenére ő mégis optimistán tekint az életére, mint egy ajándékra, amely tele van lehetőségekkel. A film másik középpontjában Dani áll, aki saját szavaival élve egy "igazi, lázadó kis hülyegyerek". Már másfél éves korában egy apró, négy négyzetméteres sufniban élt, ahonnan 18 évesen távozott, tele olyan testi és lelki sebekkel, amelyek nyomot hagytak rajta. Ennek ellenére Dani olyan éleslátással beszél a Föld fenntarthatóságáról, mintha klímaadaptációs szakon végzett volna a Miskolci Egyetemen, miközben a világ problémáira adja meg a saját, egyedi válaszait.

Ugyanazon a szállón fut össze az utunk Péterrel is, aki úgy véli, hogy az első csóknál csupán egyetlen dolog felülmúlható: a második csók. Baritonja olyan lenyűgöző, hogy szívesen hallgatnánk egész nap, mert ijesztően emlékeztet Sinkovits Imre mély hangzására. Péter szerint a Föld nevű bolygó egy átkozott hely, ahol az emberek egymást irtják, mégis sosem vágyna el az Ufóval, mert egyszerűen varázslatos, ahogy tavasszal a virágok pompáznak és a fák zöldbe öltöznek.

A film legszebb pillanatai talán azok, amikor a szereplők megosztják velünk, mit kérnének az Ufótól, ha bármit kérhetnének. Ez a kérdés sok mindent elárul róluk, és a válaszaik igazán különlegesek. Ezt a részletet nem szeretném spoilerezni, de garantálom, hogy ezek a gondolatok megérdemlik, hogy megnézzük a filmet.