Árvaházból kiindulva vált egy nemzet ikonikus alakjává az a sportoló, aki a történelem lapjait írja.

A svájci Loic Meillard diadalmaskodott a három magyar versenyző részvételével zajló férfi műlesiklásban a saalbachi alpesisí-világbajnokságon. Azonban most nem őt szeretnénk a középpontba helyezni, hanem egy különleges 22 éves fiatalembert, aki a világ egyik legszegényebb országából érkezett. Olyan helyről származik, ahol a hideg és a hó csupán a médiából ismert fogalmak. Érdemes róla beszélni, hiszen nehéz körülmények között, hatalmas elszántsággal és kitartással írt történelmet a pekingi téli olimpián.

Richardson Viano, a haiti alpesi síző, minden tudását latba vetve versenyzett Ausztriában, ahol sikerült bejutnia a férfi műlesiklás főversenyébe az alpesisí-világbajnokság keretein belül. Miután teljesítette az első futamot, és biztosra vehette, hogy a második futamon is részt vehet, edzője meghatódva elsírta magát, hiszen ez óriási eredménynek számított a Haiti színeit képviselő fiatal sportoló számára.

(Ami a férfi mezőny magyarjait illeti, az első futam után a szezon előtt honosított Leitgeb Richárd a 37., Ury Bálint a 42., míg Trunk Tamás a 49. pozícióban állt. Mindhárman teljesítették a második csúszást is, Leitgeb a 30., Ury a 31., Trunk pedig a 37. helyen zárt. Viano a 39. helyen végzett összesítésben.)

A téli sportok világában szokatlan, hogy a Karib-térség valamelyik államára terelődjön a figyelem, hiszen itt a hőmérséklet sosem indokolná a hóval borított lejtők keresését. Ám ezen országok közül egyik különösen sok megpróbáltatással néz szembe: a természeti katasztrófák gyakori elszenvedőjeként, valamint a belpolitikai zűrzavarok és a széleskörű szegénység következményeként a lakosság szinte lehetetlen helyzetbe kerül, hogy kitörhessen a nélkülözés örvényéből.

A mi történetünk főszereplője 2002. augusztus 16-án látta meg a napvilágot Haitiben, ám sorsa már ekkor megpecsételődött. Édesanyját és édesapját soha nem ismerhette meg, hiszen korán árvává vált, így a hivatalos rendelkezések értelmében árvaházba került. Másfél esztendőt töltött ebben az intézményben, majd hároméves korában egy szeretetteljes francia-olasz pár, Andrea Viano és Silvia Grosso-Viano, úgy döntött, hogy örökbe fogadják őt. A kisfiú, aki még mindig tele volt félelemmel és bizonytalansággal, két másik kisgyerekkel, Bellandine-nal és Natachával együtt indult el új otthona felé, a festői Briancon városába, Franciaország déli részén.

Richardson Viano mély félelemmel nézett szembe az ismeretlen világgal. Amikor elhagyta az árvaházat, a szívét elöntötte a szorongás; szinte az egész teste reszketett a rettegéstől. Az őt fogadó házaspár emlékei szerint a kisfiú annyira megrémült a hirtelen jött változástól, hogy kétségbeesetten belekapaszkodott új apja lábába, mintha az lett volna az egyetlen biztos pont a számára. Ez történt a repülőtéren, amikor a Franciaországba érkező járatról leszállt, és az új élet küszöbén állt.

Miközben Viano új otthona felé haladt, a friss hóban lépkedve átkelt egy impozáns alpesi hágón. A napfényben fürdőző felnőttek úgy határoztak, hogy egy rövid időre megállnak, hogy a hároméves Richardson elmerüljön a lélegzetelállító panorámában.

A kisfiú a havat "varázspornak" nevezte el, amikor először csodálhatta meg ezt a fehér csodát. Az örökbefogadói szerint éppen ekkor kezdett el szárba szökkenni benne a síelés iránti szenvedély, amikor egy hópehely óvatosan megpihent az orrán. "A hópehely a meleg hatására szinte azonnal elolvadt, amit Richardson roppant mulatságosnak talált, és a torkából egy szívből jövő kacagás tört fel" - mesélték vissza ezt a felejthetetlen pillanatot Vianóék, szemükben a nosztalgia fénye csillogott.

A házaspár férfi tagja, Andrea, aki egykoron szenvedélyes síoktató volt, gyorsan felcsatolta a sílécet a fiú lábára. A fiatal srác azonnal beleszeretett a hófödte lejtők világába, és eszébe sem jutott, hogy más sportágban is kipróbálja magát. Ám aztán beköszöntött a mélypont, amikor a dolgok elkezdtek bonyolódni.

A tanulásra nyitott fiú gyorsan elsajátította a műlesiklás alapjait, de a várt nagy sikerek elkerülték. A mai napig mindössze kétszer állt dobogóra a profik között. 2018-ra Viano is belátta, hogy a francia csapatba való bekerülés, ami régóta dédelgetett álma volt, már nem reális cél. Ez a felismerés mélyen megrázta őt lelkileg; bevallása szerint a motivációja csökkent, és a munkamorálja is romlott. Ekkor kezdett azon gondolkodni, hogy esetleg felhagy az élsporttal.

Mielőtt azonban leült a gép elé munkalehetőség után nézni, egy váratlan megkeresés hatására meggondolta magát, és visszatért a síeléshez. Ehhez az kellett, hogy felvegye a kapcsolatot vele Jean-Pierre Roy, a Haiti Síszövetség (Fédération Haitienne de Ski) elnöke.

Roy képviselte Haitit a 2011-es alpesi sí világbajnokságon, amelyet a németországi Garmisch-Partenkirchenben rendeztek. Műlesiklásban a 78. helyen végzett, míg óriás-műlesiklásban a 127. pozíciót foglalta el. Noha a verseny végén zárta mindkét számot, részvétele egyedülálló mérföldkő volt az ország sporttörténetében, hiszen ezzel úttörőként lépett a nemzetközi porondra.

Egy évvel korábban, 2010 januárjában pusztító földrengés rázta meg Haitit, ami szinte teljesen elpusztította az országot. Roy azt követően alapította meg a Haiti Síszövetséget Thierry Montillet francia síedző segítségével, azzal a céllal, hogy jó hírét vigyék a karibi országnak, és a sport értékein keresztül motiválják a nehéz helyzetben lévő honfitársaikat.

Roy és csapata lelkesen keresik a haiti származású sportolókat, hogy csatlakozzanak a küldetésükhöz. Miután sikerült megszerezniük Viano telefonszámát, Roy felhívta őt, és megkérdezte, hogy érdekelné-e a fiatal síelőt, hogy a jövőben képviselje szülőhazáját.

Viano egy régebbi interjú során elmondta, hogy amikor először megcsörrent a telefonja, azonnal arra gondolt, hogy egy barátja próbálja megtréfálni, és csak szórakozik vele. Miután letette a telefont, kíváncsisága nem hagyta nyugodni, ezért rákeresett Roy nevére az interneten. Ekkor megnyugodott, hiszen megerősítette, hogy a Haiti Síszövetség valóban létezik.

Néhány nap múlva Viano visszahívta Royt, majd a szülei kíséretében elment találkozni azzal a férfival, aki az első haiti volt, aki alpesisí-világbajnokságon képviselte a szülőhazáját.

Viano rövid mérlegelés után végül igent mondott Roy ajánlatára, így 2019 nyarán megszerezte a haiti útlevelét. Ez a lépés kulcsfontosságú volt, mivel a megbeszélés következtében eldőlt, hogy a fiatal sportoló a jövőben nem a francia színeket fogja képviselni. Az országváltásra a Nemzetközi Síszövetség (FIS) 2019 novemberében adott zöld utat. Ezzel a döntéssel Viano véglegesen lemondott arról a lehetőségről, hogy a francia válogatott keretébe kerüljön, noha 2019 júliusában még francia színekben szerzett bronzérmet egy dél-afrikai versenyen.

Viano a 2021-es cortinai világbajnokság során a 35. helyen zárta az óriás-műlesiklást, ami elengedhetetlen volt a 2022-es pekingi téli olimpiára való kvóta megszerzéséhez. Ezzel a teljesítménnyel történelmet írt, hiszen ő lett Haiti első téli olimpikonja. Kiemelte, hogy ez a siker új lehetőségeket nyitott meg számára, lehetővé téve, hogy mélyebb kapcsolatot építsen ki szülőhazájával. Továbbá hangsúlyozta, hogy a versenyzés mellett számára most már rendkívül fontos, hogy példát mutasson a fiataloknak Haitin, és inspirációt nyújtson számukra.

Ennek az elkötelezettségnek köszönhetően egyre közelebb kerülök a szülőföldemhez. Felvettem a kapcsolatot az árvaházzal, ahonnan származom, és büszkén osztom meg velük a sikereimet. Nagy vágyam, hogy visszatérjek oda, hogy felfedezhessem a gyökereimet, és különösen, hogy a sport és annak értékei révén inspiráljam a fiatalokat álmaik és céljaik elérésében. Elképesztő lenne, ha más haiti fiatalok is elkezdenének síelni, hiszen ez a lehetőség egy új remény üzenetét hozhatná el számukra. A legfontosabb számomra, hogy átadjam nekik azt a hitet, hogy soha ne adják fel, és mindig harcoljanak az álmaikért. Szeretném megmutatni, hogy országunk nem csupán a földrengések és katasztrófák története, hanem tele van lehetőségekkel és erővel.

- nyilatkozta Viano a pekingi téli olimpia küszöbén. Az ötkarikás esemény során végül a műlesiklásban a 34. helyezést érte el, míg az óriás-műlesiklásban nem tudta befejezni az első futamot, így helyezés nélkül zárta a versenyt.

Az Indexen már több olyan különleges történetet is körbejártunk, amelyek a téli sportokhoz kapcsolódnak, ott van például a fiatal nigériai curlingesek sztorija, illetve arról is hosszabb cikkben számoltunk be, milyen kitartó munkára volt szükség ahhoz, hogy a Nemzetközi Jégkorong-szövetség (IIHF) felvegye a tagjai közé Kenyát.

A téli sportok iránti szenvedély nemcsak a magyarok körében népszerű, hanem számos kiváló sportolót is felnevelt. Legutóbb Jászapáti Petra Európa-bajnoki győzelme kapcsán számoltunk be a hazai sikerekről. Sajnos, nemrégiben nem várt fordulat történt, amikor Petra balesetet szenvedett: a palánknak ütközve súlyosan megsérült, és sürgősen kórházi ellátásra szorult. Reméljük, hogy hamarosan felépül és visszatérhet a jégpályára!

Január első napjaiban exkluzív interjút készítettünk Kónya Ádám sífutóval, aki a történelem első magyarjaként hódította meg az Alpe Cermis csúcsát. A kétszeres olimpikon színes történetekkel mesélt arról, hogyan talált rá a sífutásra, miután otthagyta az uszoda világát, és megosztotta velünk, miért döntött a síroller használata mellett a nyári hónapokban.

Folyamatosan kiemelt figyelmet szentelünk a jégkorong világának, és örömmel osztjuk meg, hogy férfi válogatottunk történelmi sikert aratott: Szlovénia legyőzésével megnyerte a 2024-es bolzanói divízió I/A világbajnokságot. Ezzel a győzelmével csapatunk aranyérmes lett, és ezzel együtt feljutott a 16 csapatos elit mezőnybe.

Ahogy azt is megírtuk nehéz szívvel, milyen kevésen múlott, hogy női hokisaink olimpiai kvótához jussanak. Mindezek mellett tavaly áprilisban ott voltunk a székesfehérvári Alba Aréna megnyitóján, és a sztárokkal Magyarországra érkező kanadai válogatott fellépését is megnéztük az MVM Dome-ban.