Rácz András: Magyarországot kihagyják az új európai együttműködésből, és az Orbán-kormány még boldog is ettől.
Rácz András pénteki bejegyzésében arra figyelmeztet, hogy bár valószínű, hogy a jövőben az Egyesült Államok és Ukrajna között létrejöhet valamilyen megállapodás, ez mindkét fél érdeke, a régi világrend már a múlté. Európa számára elérkezett az idő, hogy saját biztonságáért önállóan feleljen, és ne csupán másokra támaszkodjon.
A posztszovjet térség történelmét és biztonságpolitikai kihívásait kutató szakértő véleménye alapján pozitív jel, hogy Európa már tisztában van a helyzettel és aktívan keresi a lehetséges megoldásokat. Ugyanakkor aggasztó, hogy az alakuló együttműködésekből olyan kockázatos helyzetben lévő országok, mint Magyarország és Szlovákia, kimaradnak. Ezáltal, mint kis nemzetek, magunkra maradunk egy olyan globális környezetben, ahol a nagyhatalmak kíméletlenül érvényesítik saját érdekeiket.
"Az Egyesült Államok jelenlegi helyzete azt mutatja, hogy egyre inkább eltávolodik Európa megbízható partneri és szövetségi szerepétől. Ez a tendencia a közeljövőben nem valószínű, hogy megváltozik. A siránkozás helyett Európának rugalmasan kell reagálnia - mindazok, akik ezt megnehezítik, elveszíthetik helyüket az európai biztonsági struktúrában."
- ezzel indítja Rácz András a 12 pontba szedett elemzését az új európai biztonsági helyzetről. Bár szerinte önmagában a washingtoni találkozó kudarca miatt még nem kell Dunának menni, de azért vannak hosszú távú tanulságok.
A történelem lapjain számos diplomáciai találkozó található, amelyek a legjobb szándékok ellenére kudarccal zárultak. A legfrissebb washingtoni esemény is hasonló sorsra jutott, csupán annyiban tért el a korábbiaktól, hogy ezúttal élő, egyenes adásban zajlott. Tartalmát tekintve azonban nem hozott semmi meglepőt vagy forradalmit.
Egyértelműen megállapítható, hogy a Trump-adminisztráció működése rendkívül kiszámíthatatlan, zavaros, és gyakran személyeskedő jellegű, ráadásul sok esetben amatőr megoldásokkal operál. Rácz példaként említi, hogy a közelmúltban egy fehér házi sajtótájékoztatóra egy orosz állami TASSZ tudósítója úgy jutott be, hogy nem volt hivatalosan meghívva. Ez szerinte jól tükrözi, hogy a MAGA csapat nem képes a Fehér Ház működését megfelelően koordinálni.
Az új amerikai külpolitika sajátos vonásai közé tartozik a szélsőséges unilateralizmus, a szovjet időkre emlékeztető ideológiai túlnyomás és a fenyegetések alkalmazása. Ezt példázza Trump dán miniszterelnökkel folytatott telefonbeszélgetése, amely során 45 percig üvöltözött arról, hogy Grönland végül elkerülhetetlenül az Egyesült Államokhoz fog tartozni.
Rácz a konkrét amerikai-ukrán tárgyalásokról a következőket emeli ki:
Az ukránokkal való nyersanyag-kitermelési megállapodás, amelyet Scott Bessent pénzügyminiszter próbált aláíratni, valójában Kijev számára semmiféle előnyt nem ígért – ténylegesen nulla előnyt. Az amerikai narratíva azt sugallta, hogy ez a megállapodás a korábban már átadott amerikai fegyverek ellenértékét képviseli, holott a korábbi megállapodásokban egyáltalán nem volt szó semmiféle ellenértékről vagy kompenzációról. Ezért is nevezik katonai segélynek, nem pedig kölcsönnek.
Európára vonatkozóan a legfontosabb tanulság, hogy a Trump-érából hátralévő három és háromnegyed évet nem lehet csupán tétlenül végigülni. Ráncz András véleménye szerint a jó hír az, hogy Európa már felismerte ezt a kihívást. A folyamatban lévő átalakulás során egy olyan szövetség alakulhat ki, amelyben azok az országok egyesülnek, akik elkötelezettek Európa biztonsága mellett, beleértve Ukrajnát is.
"Nem EU-s keretben, mert a rendszeres magyar, eseti szlovák, ciprusi, stb. vétó és együtt-nem-működés vállalhatatlan kockázatot jelent egy olyan világban, ahol nem lehetünk biztosan benne, hogy mögöttünk áll az amerikai támogatás."
Az Ukrajnával kapcsolatos új, összehangolt együttműködés már folyamatban van, és sajnálatos módon minket már most is egyre inkább háttérbe szorítanak – emeli ki az elemző. A posztját így fejezi be:
