Petri Lukács Ádám: Lehetne-e egy bullshittelő troll a miniszterelnök? Képzeljük el, hogy a miniszterelnök nem csupán politikai döntéseket hoz, hanem a közéletet egyfajta szórakoztató show-műsorrá alakítja. Egy troll, aki nemcsak a közvéleményt formálja,
"Teljesen indifferens számomra a média." "...már elegem van az empatikus emberekből." "El tudnám őket rugdosni a Dunába." "Én azt állítom, hogy bárkit képes vagyok megnyerni, és tényleg így van, hogy ha egy szórakozóhelyre betoppanok... akárki elérhető lett volna számomra." (Magyar Péter)
Magyar Péter esetében a szégyen nem tűnik hatékony fegyvernek. Folyamatosan napvilágra kerülnek olyan információk, amelyek arra utalnak, hogy elárulta családját és közösségét, miközben hazugságokkal próbálja elterelni a figyelmet. Még olyan drasztikus lépésre is képes, mint telefonját a Dunába dobni, és bennfentes kereskedelemmel vádolják. Ennek ellenére, amikor a sajtó szembesíti őt a tényekkel, a hívei szemében nem csökken a renoméja.
Aki mentes az erkölcsöktől, aki még a legegyszerűbb normákat is figyelmen kívül hagyja, attól felesleges elvárni, hogy etikus módon viselkedjen vagy a társadalmi illemszabályokat betartsa. Követői ezt más szemszögből szemlélik: számukra Péterünk ügyessége erény, hiszen képes lopni, csalni és hazudni, mégis szeretetteljesen tekintenek rá.
Komoly értelmiségiek, akik életművük szerint hittek valamiben - szabadelvű gondolatokban, a politikai erkölcs fogalmában, esetleg modern baloldali eszmeáramlatokban - naponta szembesülnek azzal, hogy kiválasztottjuk nem csupán összevissza beszél, de ráadásul véletlenül sem azt mondja, amit ők gondolnak. "Milyen ügyes" - magyarázzák. Bizonyára nem is látja másként a dolgokat, mint mi, csak ez a mestercsele:
Az ellenzéki párt vezetője megszállott módon támad mindent és mindenkit a közösségi média világában: kényszeresen gyárt provokatív posztokat és feszültséget szító kommenteket. Igazi troll, ám nem a klasszikus értelemben, hiszen a régi mitológiai trollok a napfény hatására kővé váltak. Ezzel szemben ő, bár agyvelője láthatóan megolvadt, a saját magányos harcát dicsőségként tálalja. Így tehát pontosabban megfogalmazva:
