Persze, itt van egy egyedi változat: **Nyári mediterrán fuvallat Larnakából** A nyár érkezésével a mediterrán szellő varázslatos módon tölti meg Larnaka utcáit, ahol a tenger sós illata keveredik a virágzó narancsfák édes aromájával. A napfény aranyszín

Miközben a forróság szinte elviselhetetlenné válik, és a víz csöpög rólam, ujjaim a billentyűzeten táncolnak. De nem állok meg, mert a műsor folytatódik, és hozom nektek a következő mediterrán ízélményeket. A múlt heti máltai kaland után most egy másik sziget varázslatos világába kalandozunk, amely a Földközi-tenger keleti partjainál terül el, a hellén és közel-keleti kultúrák határvonalán. Fedezzük fel Ciprust, és merüljünk el annak rejtelmeiben. Ezen írásom középpontjában a gazdag történelméről híres Larnaka városa áll. Remélem, hogy a felfedezés izgalma felkeltette az étvágyatokat, de ne feledjétek, fogyasszatok mellé egy-két pohár friss vizet!

Íme, itt van nekünk a hangzatos nevű Larnaka, mintha csak egy egzotikus koktél lenne, amit valaki véletlenül túl sok rummal kevert meg, és amelyet most boldogan kortyolgatnak a tengerparton. A koktélok mellett a természet és az épített csodák is bőségesen kínálják magukat, így bőven van lehetőségünk az élvezetekre. A sós tengeri szellő itt is felejthetetlen élményt nyújt, és a tenger vize melegebb, mint egy nyári nap utáni szalonnasütés Magyarországon. Bár a főhadiszállásunk nem Larnakán volt, ez nem állíthatott meg minket abban, hogy a tikkasztó melegben egy kellemes sétát tegyünk, hiszen az élmények gyűjtögetése sohasem lehet túlzottan bőséges.

A kérdés világos: mi mindent lehet belepréselni egy átlagos napba Larnakában? Engedjétek meg, hogy megosszam veletek a saját szemszögünket erről a lenyűgöző helyről.

Rögtön a reptér mellett fekszik a Larnakai sós tó. Nyilván képeslapokon a látványa odacsap, mint Zeusnak a villáma egy kéjes nyári estén, de mikor mi ott voltunk, csak kiszáradt, enyhén sós tavat találtunk. Ráadásul a flamingók is leléceltek, akikkel mint utólag kiderült, legfeljebb télen találkozhatunk. A sós tó partján található a Hala Sultan Tekke mecset. A sziget egyik legfontosabb muszlim szentélye ez, amolyan nyugodt, zöld oázis. Hangulata tényleg békés, de a biztonsági őr nem engedett be a mecset belsejébe. Utólag igaza volt, mi nem voltunk körültekintőek, ami az öltözködési előírásokat illeti. Lehetnénk csalódottak, mivel se rózsaszín flamingók százai, se mecset belseje, de azért a látvány kárpótolt minket és jóféle fotók is készültek.

A Larnakai Erődbe már sikerült bejutnunk, és igazán üdítő volt a hűvös, masszív falai között barangolni. Ez a látványos erőd a tengerpart szélén, a Finikoudes sétány végén terül el. Eredetileg a törökök emelték a 17. században, később pedig börtönként szolgált. Ma múzeum található benne, ahonnan csodás panoráma nyílik a tengerre.

A város egyik leglenyűgözőbb látnivalója, véleményem szerint, a Szent Lázár templom. Mielőtt útnak indultunk, már meg is mondtam, hogy ha ide eljutunk, akkor számomra ez már önmagában megérte a fáradságot. A templom Larnaka szívében áll, és bátran lehet állítani, hogy a történelem viszontagságait remekül túlélte, hiszen a 9. század óta őrzi titkait. Mindenkinek, aki ide látogat, javaslom, hogy feltétlenül szánjon időt a templom felfedezésére. Érdekes tény, hogy a bibliai Lázár, aki visszatért a halálból, itt, Cipruson élt tovább, miután feltámadt. Ha engem kérdezel, ez a hely bőven túlszárnyalja bármely nyugdíjas lakóparkot. A templom belseje igazi bizánci csoda, aranyszínű díszítésekkel, a mennyezetről lelógó lámpákkal és egy misztikus csenddel, amely szinte magával ragadja az embert. Ezen kívül felfedeztük az altemplomot is, ahol Lázár sírját őrzik, és ez a helyszín különösen különleges atmoszférát áraszt.

A kora esti órákban a napocska fényei már nem perzseltek, hanem inkább gyengéden ölelgették a tájat. A Finikoudes sétányon felfedeztünk egy különleges libanoni éttermet, ahol ínycsiklandó fogásokkal gazdagítottuk az estélyünket. Bőséges vacsoránk során a falatok élvezete mellett a hely atmoszférája is magával ragadott.

Visszafelé a szállásunkra, a naplemente varázslatos fényében, még sikerült elcsípni a Kamares vízvezeték lenyűgöző látványát. Ez a régi oszmán kori viadukt remekül tükrözi az idő múlásának nyomait. Larnakában az a különleges, hogy nem próbálja meg túlszárnyalni önmagát. Nincsenek itt grandiózus paloták, sem harsány reklámok; a város tudja, hol a helye a világban, és tisztában van azzal, mit kínálhat az ide látogatóknak. Talán nem ő a legismertebb ciprusi település, de kétségtelenül az egyik legautentikusabb. Ha ezt szem előtt tartjuk, mielőtt felfedezőútra indulunk, garantáltan kellemes meglepetésként marad meg emlékeink között. Biztos vagyok benne, hogy ha újra visszatérnél a szigetre, akkor ismét örömmel megpihennél nála néhány órára.