Noszek László az Arénában: köhögés, tüsszögés, orrfújás – minden, amit a felső légúti betegségekről tudni érdemes. A légutak védelme és egészsége kiemelten fontos, hiszen ezek a tünetek nem csupán kellemetlenek, de számos betegség előjelei is lehetnek. Is

Hol és hogyan támadja meg a jelenlegi influenzajárvány a felső légutakat? Miért tapasztaljuk, hogy eldugul az orrunk? Hasznos lehet-e, ha meleg sót helyezünk a fülünkre? Minden esetben csillapítani kell a lázat, vagy néha hasznosabb, ha megengedjük a magasabb testhőmérsékletet? Ezek a kérdések mindannyiunkat érintenek, és Noszek László, a Kistarcsai Flór Ferenc Kórház fül-orr-gége osztályának vezető főorvosa válaszolt rájuk az InfoRádió Aréna című műsorában.

Olyan influenzajárvány van most, hogy az ország kórházainak többségében látogatási tilalmat rendeltek el, ezen a télen hozzászoktunk ahhoz, hogy nagyon sokfajta úgynevezett felső légúti megbetegedés terjed. Ez remek alkalom arra, hogy megbeszéljük, melyek is az úgynevezett felső légutak, ha már felső légúti megbetegedésekről van szó. Hogy festenek a felső légutak?

Az emberi légzőrendszer felső része, amely az orr hegyétől egészen a gégénk aljáig terjed, kulcsszerepet játszik a levegő tisztításában és előkészítésében. Amikor belélegzünk, a levegő a két orrlyukon keresztül áramlik be, és eljut az orr hátsó részéhez, az orrgaratig. Itt a levegő 90 fokban lefelé fordul, ami különösen fontos, mivel ez a szakasz segít a légúti rendszer szűrésében. A nyirokelemek, például a gyermekkorban található orrmandula, jelentős szerepet játszanak ebben a folyamatban. Még a felnőttekben is megmarad ez a struktúra, amely hatékonyan védi a szervezetet a kórokozóktól. Az orrgaratban történő 90 fokos elfordulás során már egy komoly előszűrés megy végbe, mielőtt a levegő továbbhaladna a nyálkahártyával borított garat területére, ahol a táplálék és a légutak közötti közös szakasz található, azaz a szájgarat.

Itt könnyen megfulladhatunk, ha nem figyelünk oda, hogyan nyeljük le a falatokat.

Valóban, itt könnyen félreértheti az ember a dolgokat, ha beszéd közben eszik, vagy akár ha túlságosan lelkesedik a mondanivalója miatt. Ilyenkor a nyál hirtelen a légutakba kerülhet, ami reflexszerű köhögést, fulladásérzést és számos egyéb kellemetlenséget okozhat. Ez a jelenség egy rendkívül érdekes területhez kapcsolódik, ahol a levegő a gége felé halad, amely porcos szerkezetű, és kívülről a pajzsporc védi. Érdemes megemlíteni a gégefedőt is, amely nem egy hagyományos értelemben vett fedő, hanem egy olyan struktúra, amely reflexeket indít el. Ha például onkológiai okokból eltávolítják a gégefedőt, a nyelési reflex és a beszédképesség továbbra is megmarad. Érdekes módon, ezek a funkciók nem keverednek össze, és a légutaink védelme is megoldható, így biztosítva, hogy csak levegő jusson be és ki, míg a táplálékot sikeresen távol tartjuk.

Mert ha nem vigyázunk, a tüdőnkben találhatja magát, és ott bizony nem kívánatos vendég.

Pontosan így van. Rendkívül lényeges, hogy a légúti rendszerünket belülről nyálkahártya borítja, amely egy finom nyákfilmréteggel van bevonva. Ezt a nyákot csillószőrök segítik a mozgásban, amelyek folyamatosan lefelé irányuló áramlást biztosítanak, így a nyák a gyomorba jut. Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy a nyák összegyűjtse azokat a baktériumokat, vírusokat, allergéneket, port és egyéb szennyeződéseket, amelyekkel szemben védeni próbáljuk a tüdőnket.

Merthogy a gyomorban gyomorsav van, elvileg az véget vet minden olyan fertőzésnek, aminek oda sikerült eljutnia.

Pontosan, ennek a nagyszabású tisztító akciónak a végpontja a gyomor, ami hatékonyan meg tudja oldani ezt a feladatot. A probléma akkor keletkezik, ha valami nem így működik, a vírusfertőzések, akár a kehelysejtek, amik a nyákot termelik, vagy a csillószőrös sejtek működését is károsítani tudják.

Hol találkoznak a vírusok a testünkkel? Átjutnak az orrunkon, ahogy belélegzünk a levegőből, és ott ragadnak a saját nyálkahártyánkon, valahol az orrüreg mélyén?

Ahogy korábban már említettük, itt sokféle dolog találkozik, így például a levegő áramlása is. Amikor belélegzünk, az orrunkon keresztül jut be a levegő, és olyan területek találhatók itt, ahol a vírusok rendkívül jól meg tudnak szaporodni. Ezek a vírusok az orr és az orrgarat rendszerében kedvező környezetet találnak, amely lehetővé teszi számukra a megtelepedést és a szaporodást.

Ez nagyban függ a hőmérséklettől, a páratartalomtól?

Valóban, ezek a tényezők elengedhetetlenek a fertőzési folyamat elindításához. A vírusok önállóan nem képesek életben maradni, ezért szükségük van olyan sejtekre és környezeti feltételekre, amelyek lehetővé teszik számukra a rendkívüli sebességű szaporodást. Ezt a folyamatot rákényszerítik a saját sejtjeinkre, így folyamatosan újra és újra generálják magukat. A vírusok számos példányban szaporodnak el a szervezetben. Különösen fontos megemlíteni, hogy a koronavírus kapcsán kiemelt figyelmet kapott az orrgaratból végzett mintavétel, amely a legmegbízhatóbb módszer a vírusok jelenlétének kimutatására.

Emlékszem olyan mintavételre, amikor úgy éreztem, hogy át fogja döfni az agyamat az eszköz.

Igen, ez egy nagyon hátul elhelyezkedő terület. Pont ott, ahol 90 fokban elindul lefelé, hogyha belegondolunk, az orrcsúcsunk kilóg a fejünkből, és ehhez képest az a lefele menő rész a nyakunk közepén van, tehát elég jelentős utat megtesz. Ha bedugtam a mintavevő pálcikát, akkor ide kellett hátra eljutnom, merthogy az a tapasztalat, hogy a gyermekkorban itt helyezkedik el az orrmandula szövet, ami egyéves korig rendkívül fontos szerepet tölt be, hiszen a szervezetünkbe jutó idegen anyagokat itt ismeri meg a szervezetünk. A külvilágból az orrunkon keresztül bejutó anyagokat, illetve a száj felől is el tudnak ide jutni. Ez a másik rész, például az ember arcán egy másik ember tüsszentése nyálcseppeket hagy, vagy mikroszkopikusan látható maradványok maradnak ott, és mi hozzányúlunk, esetleg a szánkhoz érünk, akkor bejutva a szájüregbe kitűnően tud terjedni a vírus, onnan kezdve meleg van, nedves környezet, ezek jó feltételek a vírusok számára, és el tudnak indulni hátrafelé. A szájüregi mozgásokkal, rágással, egyébbel a hátsó garatfalra is kitapadnak, és felfele is tudnak haladni, és itt az orrgarat és a garat környékén, meg a mandulák és a nyelvgyök környékén kitűnő területek vannak. Egyébként eredetileg ez egy nagyon fontos szűrőrendszernek, az úgynevezett Waldeyer-féle lymphatikus torokgyűrűnek, aminek a manduláink fontos, talán legfontosabb tagjai, de az orrmandula is ide tartozik, a nyelvgyöki mandulák és a garatfalban, meg a szájüregben lévő nyiroktüszők is ezt a feladatot töltik be, tehát szűrnek. Ugyanakkor a vírusfertőzés annyira hamar tud történni, hogy itt ez a szűrési funkció még nem tud kiteljesedni. Természetesen egy idő múlva viszik a hírt, hogy valami baj van, és aztán a szervezet különböző védekező képességekkel próbál ez ellen küzdeni, az immunrendszerünk az összes fegyverét beveti.

Feltételezhető, hogy amennyiben korábban már kaptunk oltást, a reakció talán gyorsabb ütemben következik be.

Így van. Ezt szolgálják a védőoltások, illetve a Covid alatt már többen előre jelezték, magam is írtam olyan közleményt, amiben azt próbáltam jelezni, hogy szerintem ezután rosszabb lesz a helyzet. Akkor lényegesen szorosabban tartottuk a távolságot, a maszkviselést, a kézmosást, tehát bizonyos higiénés szabályokat jobban betartottunk.

Teljesen meg voltunk rémülve.

Sok esetben tapasztalható, hogy a múlt tanulságai segíthetnek a jövőbeli helyzetek kezelésében. Jelenleg azonban úgy tűnik, hogy a szervezetünk ismét sebezhetőbbé vált, és ennek következményeit most szembesülünk. Ennek eredményeként egy jelentős számú beteggel találkozunk, és ez a jelenség egy olyan járvány következménye, amely széles körben érinti az embereket. Ennek hátterében részben az áll, hogy nem mindig tartjuk be a szükséges szabályokat, másrészt pedig a védettségünk csökkent, mivel a korábban szokásos kisebb fertőzések most nem értek el minket olyan mértékben, mint korábban.

Azért kellett a Covid idején arról a mély és időnként fájdalmas pontról mintát venni, mert a Covid ott fertőzött a legvirulensebben? Ott volt a legtöbb minta benne?

Nem ott fertőzött, hanem ott találja meg a kedvenc helyét. Érdekes módon, ahogy említettem, ez egy speciális bemutató zóna, egy áldozati kő, ahol a szervezetünk jelzi, hogy ki az idegen, aki nem tartozik ide. Vagy éppen ellenkezőleg, ki az, akit szívesen fogad. Itt találkozhatunk olyan sejttípusokkal, mint a limfociták, amelyek a testünk más részein is jelen vannak, és az a feladatuk, hogy segítsenek azonosítani, elfogadni vagy éppen elutasítani a potenciális betolakodókat. Ezen a területen a koronavírus számára kitűnő megkapaszkodási lehetőség adódik. De nem ő az egyetlen; más vírusok is évtizedek óta kihasználják ezt a helyet. Már 30-40 éve mintákat veszünk erről a területről, ha valóban vírusokat szeretnénk észlelni. A másik módszer a vérből való kimutatás, ami szintén rendelkezik előnyökkel, de gyakran csak az ellenanyagokat keresgéljük a vérben.

Ez egy olyan jelzés, amely nem közvetlenül nyilvánvaló, hanem inkább rejtett vagy utalás formájában jelenik meg?

Így van. És ha megtaláljuk direkten a vírus RNS-nek, vagy valamilyen anyagának a maradványait, ezek elég biztos módszerekkel kimutathatók, akkor nagyon pontos diagnózisokhoz tudunk jutni. Ráadásul, ha a vírusokat innen tudjuk izolálni, a struktúrájukat tudjuk ezeken aztán részletesen elemezni, illetve ez soha nem a klinikai orvosok feladata, hanem a kutatóké elsősorban, de nélkülözhetetlenül fontos szerepük van például a vakcinagyártásban.

Mi történik, ha nem csupán egy vírus támadja meg a szervezetünket, hanem egy egész sorozat? Képzeljük el, hogy több tucatnyi vírus is képes egyszerre behatolni az orrnyálkahártyán keresztül a garatba. Milyen hatással lenne ez az immunrendszerünkre, és milyen következményekkel járna a fertőzés?

A vírusok világa rendkívül összetett és versenyképes, hiszen egyszerre többféle kórokozó is képes megfertőzni az emberi szervezetet. Nincs biztosíték arra, hogy csupán egyetlen betegség támadja meg az embert; a valóságban a különböző vírusok folyamatosan harcolnak egymással, hogy megszerezzék a dominanciát. Az a vírus, amelyik ügyesebben képes legyőzni a riválisait és gyorsabban szaporodik, előnybe kerül, de mindez csak akkor valósulhat meg, ha a gazdaszervezetünk nem indít hatékony védekezést ellenük. Így tehát a vírusok folyamatos küzdelme a túlélésért és a szaporodásért egy izgalmas, de egyben aggasztó játék, amelyben a győztesek a mi testünk erőforrásait használják fel saját céljaikra.

Visszatérnék egy kicsit még az anatómiára. Amikor folyik az orrom, akkor az honnan folyik? Hol keletkezik az az időnként tengernyi mennyiségű váladék?

A működésből, a feladatokból fakad, hogy az orrnyálkahártya egy elképesztően hatékonyan működő klímaberendezés, légcserélő, hőcserélő. A hétköznapokban autót vezető emberek, ha baleset volt, akkor már azért is megismerhették, mindig óriási összeg szerepelt az autóhűtő tétel mellett, az egy drága dolog. Amikor megmutatják, fura az egész, mert kis lamellákból áll, nagyon sok kis lamella, egy viszonylag kis térfogatban óriási felületet tud képezni. Az a feladata ennek a rendszernek, hogy lehűtse és hatékonyan, megfelelő üzemi hőmérsékleten tartsa az egész rendszert.

Egy viszonylag csekély mennyiségű folyadék, ha kiterjedt felületen mozog, hatékonyan érintkezik a hidegebb környezettel, így képes lehűteni a rendszert.

S miért is kell, hogy hűtse? Mert a tüdőnk, tehát az alsó légutak számára a megfelelő gázcsere kialakításához, tehát amikor az oxigén bejut, aztán a szén-dioxid kijut, optimális hőmérsékletre, páratartalomra van szükség, hogy ez a leghatékonyabban végbe tudjon menni.

Miért is folyik az orrom? A hűtő csak akkor kezd el csepegni, ha egy kavics felverődik és kilyukasztja a rendszerét. Azonban az orromra nem csapódott be semmilyen kavics, így elvileg semmi sem okozhatná a problémát. Mégis, valami miatt az orrfolyás megjelenik... Talán csak a hideg levegő vagy egy allergén játszik közre?

Valóban így van, de amikor is történik mindez? Először is, a környezeti tényezők, például a hőmérsékletváltozások hatására. Ilyenkor nem mindegy, milyen típusú váladék képződik. A vírusos fertőzések során gyakran tapasztalunk jelentős, profúz váladékozást. Érdekes módon létezik egy hasonló állapot is, amely nem fertőző eredetű: ez a vizes orrfolyás, ami allergiás reakció következménye. Az allergiás válaszmechanizmus is nagyon hasonló az előzőhöz. Itt egy allergén indítja el a folyamatokat, és a végkimenetel gyakran megegyezik: a szervezet immunrendszere különféle anyagokat szabadít fel, hogy megküzdjön a vírusokkal a fertőzéses esetekben.

Megpróbálja elönteni, kimosni?

Folyamatosan érkezik az a jelzés, hogy itt az ideje eltávolítani valamit. Egy másik figyelemre méltó jelenség, a tüsszentés, szintén ezt a célt szolgálja. Ilyenkor az ember gyakran tüsszög, akárcsak allergiás reakciók esetén. Mindez arra van kitalálva, hogy több száz kilométer per órás sebességgel távozzon a levegő, és ezzel együtt kiszorítsa a nem odaillő anyagokat a szervezetből.

Képzelj el egy olyan helyzetet, ahol az élet váratlanul felfordul, mint amikor valaki hirtelen hányingert érez. Az érzés nagyon hasonlít a szapora események sorozatához, amikor minden egyszerre történik, és az ember csak kapkodja a fejét. Mindkét esetben az ember képtelen kontrollálni a történéseket, és a feszültség pillanataiban csak arra vágyik, hogy a zűrzavart valahogy rendezze.

A szervezet védekezési mechanizmusa rendkívül hatékonyan működik: képes arra, hogy az idegen anyagokat és a számára káros elemeket azonnal felismerje és eltávolítsa a rendszertől.

Ha már az orrfolyás témájánál tartunk, érdemes elgondolkodni az orrfújás helyes módján is. Vajon jobb, ha szabadon hagyom áramlani, mint a hargitai havasokban az olvadó hóvíz, vagy inkább megpróbálom, hogy kiürüljön, miközben az arcomon küzdök a feszültséggel, és a szemem is gúvad a feszültségtől? Melyik megoldás a természetes, és melyik az, ami tényleg segít?

A váladék mennyisége és jellege nagymértékben függ a kiváltó okoktól. Allergiás reakciók esetén fontos az irritáló anyagok eltávolítása, de ilyenkor nem szükséges túlzottan fújni az orrunkat. Más a helyzet, ha bakteriális melléküreggyulladásról van szó, ahol az összes melléküreg – beleértve az iköböl, a homloküreg, a rostasejtek és az arcüregek – tele van gennyes váladékkal. Ebben az esetben a genny, amely a elpusztult baktériumok és fehérvérsejtek kombinációjából keletkezik, alaposan ki kell fújni, hogy enyhítsük a nyomást és elősegítsük a gyógyulást.

Minden szülő jól tudja, hogy a dolgoknak különböző árnyalatai léteznek.

A szín, az illat és a textúra eltérése sok mindent elárulhat rólunk, különösen egy vírusfertőzés után. Ilyenkor a megváltozott állapot arra utalhat, hogy bakteriális felülfertőződés lépett fel. Ezért is tapasztalhatjuk, hogy a megszokott, sima vízhez képest a váladék másképp távozik. Ilyen helyzetben érdemes óvatosan, de határozottan üríteni, mivel ez segíthet csökkenteni a vírusok számát. Hasznos lehet, ha különböző támogató szereket is alkalmazunk, mint például steril tengervizes spray-ket, orrkenőcsöket vagy orrolajat. Ezek megvédhetik nyálkahártyánkat a kiszáradástól és a kifáradástól, továbbá segíthetnek megelőzni a sebesedést. Az orrunk ilyenkor hajlamos kívül és belül is sebesedni, ezért fontos, hogy figyeljünk a megfelelő ápolásra és hidratálásra, így elősegítve a gyógyulás folyamatát.

Az ember már nem vágyik arra, hogy orrot fújjon, mert az egyre inkább kellemetlen érzéseket okoz.

Az orrfújás elengedhetetlen része az életünknek, hiszen az ember alapvetően orrlégző lény. Így jöttünk a világra, és az orrunkon keresztül történő légzés a leghatékonyabb módja a levegő felvételének. Minden más lehetőség, mint például a fülön át történő levegővétel, csupán ritka esetekben merül fel, és nem helyettesítheti az orrunk természetes funkcióját. Az orrunk nem csupán a légzés szerv, hanem a testünk védelmi vonala is, amely segít kiszűrni a szennyeződéseket és a kórokozókat.

Nem csak a vízipólósok tudják?

Nyilván ők a legjobban, de néha mindenhol próbálunk levegőt venni és alig jön, akár egy nagyobb sporterőfeszítés közepette, de a lényeg, ha egy mód van rá, az orrunkon keresztül vegyünk levegőt. Nagyon érdekes igazolása ennek, hogy amikor a csecsemő megszületik, akkor ha nem tud rendesen levegőt venni az orrán, akkor gyakorlatilag életképtelen, mert nem tud szopni. A szopáshoz viszont levegőre is szükség van, meg megfelelő izomműködésre, annak a gyermeknek, aki szopni is tud, nem kell lejönnie az édesanyja melléről, az a gyermek életképes. Természetesen tudunk segíteni sokféleképpen, de fel kell derítenünk, ha valamiért a gyermek nem tud ott maradni, mert az azt jelezheti, hogy nem tud rendesen levegőt venni az orrán.

Azt mondja, hogy orrfújásra szükség van, de orrszívásra rendelkezésre állnak olyan eszközök, mint az orrszívó porszívó. Most már ezeknek is széles tárháza van. Hallottam olyan véleményt, hogy azóta nincs tömeges középfülgyulladás, amióta az emberek megtanulták használni az orrszívó porszívót.

A fül-orr-gégészek körében egyre inkább elterjedt az a vélemény, hogy bizonyos módszerek hasznosak lehetnek, amit számos tudományos vizsgálat is alátámaszt. Érdekes módon ez a jelenség Magyarországon bontakozott ki, és egy igazán különleges magyar történet része. Lehetséges, hogy akadnak olyan szakemberek, akik ellenzik ezt a megközelítést, de a kutatások eredményei világosan mutatják, hogy számos előny származik belőle. Fontos megjegyezni, hogy a pangó váladék nemcsak zavaró, hanem egészségügyi problémákat is okozhat. Például a túlzottan erőltetett orrfújás fülpanaszokat idézhet elő, amit megelőzhetünk a helyes technikák alkalmazásával. Az orrfújás során keletkező nyomás segíthet elkerülni, hogy váladék kerüljön a középfülbe, hiszen a fülkürt, ami az orrunk mögött, az orrmandula előtt helyezkedik el, közvetlen kapcsolatban áll a füllel. Ha nem figyelünk oda, ez a folyamat gennyes középfülgyulladáshoz vezethet, ami komolyabb problémákat okozhat. Éppen ezért fontos, hogy tisztában legyünk a helyes orrfújási technikákkal, hogy megőrizzük egészségünket.

A régi idők bölcsei azt tartották, hogy a végkifejlet az, amikor az ember fülét átszúrják.

Ma már ritkán találkozunk ilyen élményekkel. Amikor még gyerek voltam, az egyik fülemet kilencszer, a másikat pedig tízszer szúrták át, mindezt édesanyám ölében ülve. Altatásra nem volt szükség, csupán egy kis érzéstelenítőt kaptam az eljárás előtt.

Szerintem én győztem, én havonta jártam.

Nem azért választottam a fül-orr-gégészetet, hogy bosszút álljak, de ma már szerencsére nincs szükség arra, hogy ilyen drasztikus lépésekhez folyamodjunk. Ennek több oka van, az egyik a modern orvosi eszközök, például az orrszívók elterjedése, de sokkal jelentősebb szerepe van az új, hatékony antibiotikumoknak és a betegségek kezelésének átfogóbb megközelítésének. Gyermekeknél, különösen három-nyolc éves kor között, gyakoriak a fülkürt működésének zavarai. A megnagyobbodott orrmandula miatt a fülkürt – ez a mindössze egy milliméter átmérőjű csatorna, amely a középfület az orrgarathoz köti – elzáródhat. Az orrmandula megakadályozza, hogy a levegő megfelelő nyomással eljusson a középfülbe, ami azt eredményezi, hogy a középfül nyálkahártyája, amely a dobüreg mögött található, képes beszívni a levegőt. Ez vákuumot képez, különösen akkor, ha a gyermek hosszabb ideig orrfolyásos, horkoló, és nehezen kap levegőt. A fülkürt működésének zavara miatt, ami miatt egykor a fülműtétek is gyakoriak voltak, olyan erős vákuum alakulhat ki a középfülben, hogy a környező szövetekből savós folyadékot szív be, ami idült savós középfülgyulladáshoz vezet. Ez a forma nem azonos a heveny gyulladással, amely fájdalmas és lázzal jár. A heveny gennyes középfülgyulladás esetén a dobhártya egyre jobban feszül, és a gyermek általános állapota romlik, aluszékonnyá válik, súlyos szövődmények léphetnek fel. Ilyenkor, ha nem tudjuk időben kezelni, vagy ritkán a dobhártya kirepedhet, ami fülfolyást okoz. Ha a gyermek jól felépül, a probléma nyomtalanul megszűnik, de régen a megfelelő antibiotikumok hiánya, vagy azok mellékhatásai miatt gyakran döntöttünk a fülműtét mellett, hogy elkerüljük a szövődményeket.

Így biztosan tisztában lesznek azzal, hogy milyen helyzetben található.

Igen, valóban, a koponya bizonyos területei nem engedik meg a befelé terjedést. Az agykoponya körüli határok rendkívül vékonyak, és ha a gennyes gyulladások antibiotikumos kezelés nélkül maradnak, akkor azok terjedhetnek. Sajnos még napjainkban is találkozunk olyan súlyos esetekkel, amelyek kórházi kezelést igényelnek, főként felnőttek körében, különböző egyéb tényezők következtében. Általánosságban elmondható, hogy ezek az esetek nagyrészt bakteriális fertőzések következményei. Ha visszatérünk a gyermekek idült savós középfülgyulladásához, érdemes megemlíteni, hogy ez gyakran nem jár fájdalommal. A szülők általában csak annyit észlelnek, hogy például a gyerek nézi a tévét, hallgatja a meséket, majd amikor a szülő belép a szobába, észreveszi, hogy a tévé hangja túl magas, ezért lehalkítja. Ám alig pár perc múlva, amikor a szülő kimegy, újra megugrik a tévé hangereje.

Valamiért a gyerek teljesen feltekerte a hangerőt.

Mivel a gyerek nem hallja jól, vagy folyamatosan visszakérdez, ezt úgy érdemes elképzelni, mintha a fülét egy mutatóujjal befogná, mintha a hallójáratát elzárná. Ilyenkor a hallása drámaian lecsökken, és csupán a csontvezetés marad aktív. A koponyacsont rezgései másfajta hangélményt adnak, de lényegesen gyengébben, körülbelül 30 decibellel halkabban. Ez az állapot sokáig észrevétlenül fennállhat, mivel a gyerek nem tapasztal fájdalmat, így a probléma sokáig rejtve maradhat.

A gyerekek rendkívüli képességgel bírnak az alkalmazkodásra, bármilyen helyzethez könnyedén igazodnak.

Teljesen egyetértek, ugyanakkor ez arra is utalhat, hogy a beszéd elsajátítása során a kiejtésben néha hibák léphetnek fel, és a különböző hangok összekeveredhetnek.

Merthogy nem hallotta jól?

Merthogy nem jól hallja soha jól, csak ezen a furcsa szűrőn keresztül, és ez megnehezíti a beszédtanulást is, illetve ő azt tanulja, amit hall.

Tanuld meg alaposan, csak azt, amit hallasz. Szeretnék még egy pillanatra visszatérni a fülfájás témájára. Emlékszem, régen meleg sót raktak a fülemre, de soha senki nem magyarázta el, hogyan is segít a meleg só egy gyulladt fül esetében.

Ez is egy nagyon érdekes kérdés. Ma több okból sem javasoljuk a meleg sót. Rendkívül sok az égési sérülés. Nagyon érdekes, hogy megég a fül, aminek nagyon vékony bőre van, ott egy porc felülete. Ezzel szemben javasoljuk azokat a melegítő sapkákat, amik például a test hőmérsékletét, az egyébként adott esetben eleve melegebb test hőmérsékletét használják arra, hogy melegebb környezetet teremtsenek.

Miért fontos a melegebb környezet gyulladás esetén? Az emelkedett hőmérséklet elősegíti a vérkeringést, ami segíti a gyulladásos területen a gyógyulást. A melegebb környezet stimulálja a sejtek aktivitását, gyorsítja a gyulladáscsökkentő anyagok szállítását, és csökkenti a fájdalmat. Emellett a meleg segít a feszültség és a merevség enyhítésében is, így támogathatja a rehabilitációs folyamatot. Tehát a meleg nem csupán kellemes érzés, hanem a gyulladás kezelésének is hasznos eszköze lehet.

Van ezzel probléma, egy eleve meleg szervezetet például kívülről ne melegítsünk még, de ha tudunk olyat tenni oda, ami megőrzi azt a kicsit magasabb hőt, az lehet jó. A lázzal kapcsolatos hozzáállásunk nagyon érdekesen alakult az elmúlt évtizedekben. Sokáig azt gondoltuk, hogy azt mindenképpen csillapítani kell. Ezzel szemben ma olyan időket élünk, hogy a csillapítás nem mindenáron szükséges, mert tudjuk, hogy a vírusok szaporodása egy bizonyos hőmérsékleten, például 38-39 fokon már nem optimális. Azt a mi szervezetünk még bírja, de a kórokozóknak, amik ott át akarják venni a hatalmat, vagy át akarják programozni a rendszert, ez már nem olyan kellemes. Ez az egyik ok, amiért például nem csillapítunk mindenáron lázat.

Minél tovább tartsuk a nekik kellemetlen, de nekünk még elviselhető hőmérsékletet?

Ez az egyik lényeges szempont, amelyet figyelembe kell venni. Természetesen, bizonyos betegségek esetén, mint például a görcsrohamokra hajlamos egyéneknél, a hőmérséklet emelkedése kiválthat epilepsziás görcsöket vagy lázgörcsöket, ezért ennek a megelőzése kulcsfontosságú. Azoknál, akiknél ismert ez a hajlam, elengedhetetlen a láz csökkentésének megkezdése. Viszont egy olyan egészséges gyermeknél vagy felnőttnél, akinek eddig nem volt hasonló problémája, bizonyos határok között a láz kezelését nyugodtan elhagyhatjuk.

Egészen addig, amíg a viselkedése nem kezd el különös irányt venni.

A szélsőségeket itt is érdemes elkerülni. Amennyiben a láz 40 fokra vagy annál magasabbra emelkedik, vagy a gyerek állapota aggasztó jeleket mutat, fontos, hogy figyelmesek legyünk. Ugyanakkor, ha a gyermek 39 fokos láz mellett is vidáman játszik a szőnyegen, mintha semmi baja nem lenne, akkor nem szükséges pánikba esni. Viszont ha a gyerek hirtelen fáradtnak tűnik, folyamatosan álmos, ez mindenképpen jelezheti, hogy orvosi beavatkozásra van szükség. Ilyen esetben érdemes telefonon felvenni a kapcsolatot egy orvossal, és részletesen elmondani a megfigyelt tüneteket. A megfelelő kérdések megfogalmazása segíthet abban, hogy kiderüljön, szükség van-e azonnali orvosi beavatkozásra, vagy elegendő lehet a lázcsillapító alkalmazása.

Visszatérnék a fültől az orromig, hogy feltegyek egy kérdést. Képzelj el két szélsőséget: az egyik, amikor az orramból árad a levegő, mint ahogy a Duna ömlik ki a medréből árvíz idején. A másik véglet pedig, amikor teljesen elzáródik, és képtelen vagyok levegőt venni – a számon keresztül is alig jut be levegő, annyira kiszáradtam. De vajon mi okozza ezt az orrjáratom elzáródását?

A nyálkahártya két dolgot tud csinálni, megduzzadni, illetve elképesztő mennyiségű váladékot termelni. Attól függ, hogy melyik fázisba kerül. A duzzadt fázis, amikor nincs mit kifújni, az egész fölfújódott, de nem tud eljutni abba az állapotba, hogy leeresszen és közben kieressze az ott fölgyűlt és már el nem vitt folyadékot. A gyulladás, ami ilyenkor kialakul, az többek között a hőmérséklet emelkedésével, duzzadással, fájdalommal is együtt jár, ezek a klasszikus gyulladásos tünetek, latinul is gyönyörűen hangzanak, calor, dolor, functio laesa, tökéletesen jellemzőek a gyulladt orrnyálkahártyára, és van olyan fázisa ennek a működésnek, amikor megduzzad például. Ezen hatékonyan tudunk segíteni azzal, hogy például steril tengervizes orrspray-ket használunk. A steril tengervizes orrspray a páratartalmat is megnöveli, meg valamelyest kimossa a nem oda való dolgokat az orrunkból.

Ilyenkor gyakran nekilátunk átkutatni a spájzot, hogy felfedezzük a különféle, nem tengervizes, hanem gyógyszeres orrspray-ket. De vajon mit is tesznek ezek az orrspray-k azon kívül, hogy állítólag nagyon könnyű rájuk rászokni?

Ez így van. Ezeknek a betegségeknek az első fázisában feltétlenül javasolt a sprayknek a használata, már csak azért is, amit beszéltünk, hogy az ember orrlégző. Ezeknek az eszközöknek a segítségével az orrlégzést kitűnően lehet javítani. Ezek az úgynevezett dekongesztáns vagy nyálkahártya-összehúzó spray-k, illetve cseppek. Ha a steril tengervízzel átspricceltem, az az első mechanikus tisztítás, és a kicsit fellazult orrba bespricceljük ezeket a spray-ket, ezek összerántják a teljesen kifeszült, kitágult nyálkahártyát. Élek, levegőt kapok, kint van a fejem a vízből. Ezt az érzést tudják hozni. Egyetlen dolgot nem szabad tennünk: tilos rászoknunk. Az ember hajlamos egyszerűsíteni a dolgokat, jót tett, megint csinálom. Ha ez 7-10 napig tart, akkor semmi probléma. A szülő is jót akar a gyerekének, azt látja, hogy jobban van tőle, na gyere, és betolja neki. A tizedik nap után ez már nem jó. Felvetődhet, hogy kell-e bármilyen más eszköz, de ezt mindenképpen orvosi vizsgálatnak célszerű megelőznie. Akkor tudunk egyéb szereket is alkalmazni, életkortól, betegségtől függően. Az úgynevezett helyi hatású, szteroid tartalmú orrspray-kkel folytathatjuk, ezekhez nem alakul ki hozzászokás. Természetesen itt is körültekintő alkalmazásra van szükség, nagyon fontos, hogy ezek vényköteles gyógyszerek, szemben az úgynevezett dekongesztáns vagy lohasztó spray-kkel, amit bárki vény nélkül megvásárolhat, igaz, borsos áron, a gyógyszertárban.

Van egy mágikus kifejezés, az orrsövény, amit mindenki az orrsövényferdülésről ismer, azzal mindenki szerint kezdeni kell valamit. Mi az az orrsövény? Kell-e egyáltalán valamit kezdeni?

Az orrsövény elhelyezkedése pontosan a középpontban található. A fejlődéstant figyelembe véve, felmerülhet a gondolat, hogy itt is egy kettős rendszer működik, amely messzire vezethet a repülőgépek hajtóműveinek kérdéséhez. Biztonsági szempontból érdekes lehet, hogy egy gép lehet két hajtóműves vagy egy hajtóműves. Az egyikkel hatékonyabban tudunk manőverezni, míg a másik hajtómű kisebb mértékben van kihasználva. Az áramlási folyamatok szerepe kiemelkedő, hiszen például a Bernoulli-törvény alapján a csövek átmérője, a légáram sebessége és a keletkező nyomásviszonyok szoros összefüggésben állnak egymással. Két különböző csőben ezek az értékek jobban optimalizálhatóak, ami a repülőgép működését is jelentősen befolyásolja.

Ha az egyik cső eldugul, a másik mindig készen áll a segítségre. Szívesebben választunk egy olyan repülőgépet, amelynek legalább két hajtóműve van, hiszen az egyikkel is képes a leszállásra.

Az emberi orr belső felépítése lenyűgöző, hiszen a kis térfogatban rejlő lehetőségek kiaknázásához elengedhetetlen a nagy felület kialakítása, amit egy újabb lemez segíthet megvalósítani. Azonban itt kezdődnek a kihívások: a magzati fejlődés során a két arcfél nyúlványai párhuzamosan fejlődnek, ami néha nem zökkenőmentes. A fejlődési rendellenességek, például az ajak- és szájpadhasadék, a leggyakoribb problémák közé tartoznak, de a modern orvostudomány már sikeresen kezeli ezeket a helyzeteket, szigorú protokollok alapján. A magzati fejlődés során előforduló nehézségek következtében a szimmetrikus összenövés nem mindig alakul ki a kívánt módon. Még ha a fejlődés zavartalan is volt, az orrsövényferdülés problémája továbbra is fennállhat. Ez a jelenség rendkívül összetett, hiszen az orrsövény nem mindig helyezkedik el pontosan középen, vagy esetleg görbe formát ölt. Ezt sok esetben különböző traumák, például a szülés alatt keletkező nyomások okozhatják, amikor a baba a szülőcsatornán halad át. Ilyenkor a keletkező erők hatására az orrsövény elmozdulhat, deformálódhat, ami további problémák forrása lehet.

Elképesztően lágy és finom tapintású egy kisgyerek, amikor először a világra jön.

A szűk helyeken való áthaladás sokszor komoly kihívást jelent, különösen, ha orvosi beavatkozásokról van szó. Az apróbb traumák, amelyeket a gyerekek könnyen elszenvedhetnek, különösen aggasztóak, hiszen a kisgyerekek arányosan nagyobb fejjel rendelkeznek, ami miatt könnyebben beüthetik azt. Néhány esetben a gyermekeink, de akár mi magunk is, gyakran megsérülünk ezen a területen. A fizikai hatások, amelyeket a mindennapi élet során tapasztalunk, szintén hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az orrsövény, amely optimális körülmények között stabilan tartja az orr struktúráját, elmozduljon. Előfordulhat, hogy a porcos rész vagy a csonttüskék elferdülnek, ami különböző légzési nehézségeket okozhat. Ha valaki megpróbál lélegezni az egyik orrlyukán keresztül, tapasztalhatja, hogy a két oldal között jelentős eltérések vannak. Ha ez a különbség állandó, valószínűleg valamilyen szerkezeti probléma, például az orrsövény elferdülése áll a háttérben. Érdekes megfigyelni azt is, hogy ha például egy oldalunkra fekszünk, az az oldal dugul el, míg a másik szabadon marad. Ez a jelenség a nyálkahártya érzékenységének és állapotának következménye.

Ha nem zavaró, hogy az egyiken kevésbé jön, mint a másikon, hozzá kell nyúlni?

Ha nagyon nagy különbség is van, de ez az alap életműködésekben nem okoz problémát, nem kell feltétlenül hozzányúlni. Ha az alvást megnehezíti, például az úgynevezett obstruktív légzészavarokat, tehát a megnövekedett ellenállás miatt kialakult problémákat, például a légzéskimaradást nagymértékben okozhatja ezt, nagyon súlyos, és nem központi idegrendszeri eredetű ez a légzéskimaradás, hanem valószínűleg perifériás, mindenképpen felvetődik, hogy érdemes kiegyenesíteni. Vagy ha valakinek nagyon gyakori felső légúti betegségeket, arcüreggyulladást, vagy bizonyos gégegyulladásokat okoz, és mindig csak az egyik oldalon, azok nagyon sokszor azért keletkeznek, mert nem egyformán áramlik a levegő, és örvények alakulnak ki. Az örvényes áramlás lerak, meg elvisz, mint a folyó. Az lesz az eredménye, hogy sokkal könnyebben eljut olyan területre, ahova nem jutna el a kórokozó. Ha valaki például professzionális hanghasználó, azaz politikus, rádiós, tanár, énekes, színész mindig ott betegszik meg, és van egy nagyon jelentős orrsövényferdülés, felvetődik, hogy érdemes megoldani.

Amikor torokgyulladás lép fel, akkor a torok hátsó részének nyálkahártyája és a környező szövetek gyulladnak meg. Ez a gyulladás általában a fertőzések, például vírusok vagy baktériumok hatására alakul ki, és gyakran kíséri fájdalom, duzzanat és irritáció. A gyulladás a mandulákra is kiterjedhet, ami mandulagyulladáshoz vezethet. Az érintett terület vörössé válhat, és a nyálkahártya megduzzadhat, ami megnehezíti a nyelést és a beszédet.

Az elülső garatív, aztán a mandula, ha van az embernek, meg a hátsó garatív, ezek mind és külön-külön is fájhatnak. Egy afta a lágy szájpadon nagyon tud fájni, de az általában körülírtan, egyik oldali fájdalmat okoz. Ha a mandula környékén nagyon súlyos fertőzés átjut a mandula határain, és mandula köré, tehát úgynevezett peritonsillaris tályog vagy mandula mögötti tályog alakul ki, azok súlyos életveszélyes állapotok tudnak lenni. Azok azonnali orvosi megoldást igényelhetnek. Ha ezek a tályogok kialakultak, ugyan minden be van gyulladva, de van egy aszimmetria, és az érintett oldal sokkal duzzadtabb, nagyon feszül, általában ilyenkor a nyaknak a nyirokcsomói is, meg a nyaki lágyrészek is gyulladtak, duzzadtak és fájdalmasok. Körben van az egész szájgarati terület, és a nyelvgyök, a fogíny, ott már tud rohamszerűn terjedni, de többnyire a mandula környéke, lágy szájpad és a hátsó garatfal az, ami fáj. Nagyon sokszor van egy jellegzetes tünetegyüttes, az orrgarat gyulladás, amikor ott nagyon fönt fáj. Hátul és fönt, az orrgarati területen, ahol gyerekkorban az orrmandulánk volt, bizonyos kórokozók szeretnek megtelepedni.

Ez az a terület, amit az ember szívesen megvakarna belülről, ha el tudná érni.

A vírus mintavételezésének szempontjából ez a régió szolgál alapként, ahonnan a mintákat elvégezhetjük.

A rekedtségek sokfélesége közül mindenképpen érdemes megkülönböztetni azokat, amelyek komolyabb problémát jelezhetnek. Például, ha egy koncert után, ahol végig üvöltöttem, és másnap rekedten ébredek, az általában átmeneti jelenség, ami gyorsan elmúlik. Viszont léteznek olyan rekedtségek is, amelyek tartósan fennállnak vagy folyamatosan visszatérnek. A kérdés az, hogyan tudhatjuk meg, melyik rekedtség igényel komolyabb figyelmet? A kulcs a tünetek alapos megfigyelésében rejlik: ha a rekedtség több mint egy-két hétig tart, fájdalommal vagy légzési nehézséggel jár, esetleg más szokatlan tünetek is jelentkeznek, érdemes orvoshoz fordulni. A szakember képes lesz megállapítani, hogy a rekedtség mögött milyen okok húzódhatnak meg, és szükség esetén megfelelő kezelést javasolni.

Van néhány nagyon fontos dolog. Ha valakinek három-négy hétnél tovább rekedt a hangja, akkor mindenképpen orvoshoz kell menni. A fül-orr-gégészet régiója egy nem könnyen vizsgálható terület. A reflexek miatt, ha 90 fokos szögben le kell nézzek, hogy a gégét meg tudjam vizsgálni, az nem egyszerű. Ha valakinek ezen a területen panasza van, mindenképpen szakorvoshoz kell fordulni, mert nem sok olyan lehetőségünk van, hogy szűrjük a problémákat. Ez nagyon lényeges dolog, hogy minél előbb fel tudjuk ismerni azokat, két-három hónap után már könnyen lehet, hogy olyan előrehaladott stádiumban van egy betegség, amit nem fogunk tudni a leghatékonyabban és a legeredményesebben kezelni. A rekedtségeknél, a már előbb említett okok miatt, ha valakinél az anatómiai alapok hajlamosítanak az ilyen típusú betegségek kialakulására, egészen biztosak lehetünk abban, hogy ott jönni fog. Mik azok a szituációk, amik ezt generálják? Például a professzionális hanghasználók közül a tanároknál elindul a tanév, nyáron általában nincs probléma. Utána jön a szeptember, akkor sincs probléma. Elindulnak szeptember végén, október elején a felső légúti fertőzések. A tanárnak is egyre intenzívebben kell beszélnie, mert már számonkérések jönnek, elfáradt mindenki, jobban kell fegyelmezni, egyre jobban kell saját magát is felülvezérelni, és egyre jobban terheli fizikailag is a hangszalagokat, feszít, nem jól beszél. Ha suttogunk például, az kifejezetten káros a hangszalagoknak, mert feszítünk olyankor. Ráadásul a saját természetes élettani mozgását korlátozzuk, felülvezéreljük. És az olyan, mintha kibicsakolna a bokánk. Nem szabad megerőszakolni a rendszert, és ilyenkor nem suttogni javasolt, hanem teljesen abbahagyni a beszédet, például. A beszédtilalom kifejezetten hasznos, meg az úgynevezett gégediéta, ami szénsavas, fűszeres, nagyon meleg ételek-italok kerülése. Amikor pedig már javuló fázisba került a beteg, akkor az úgynevezett puha hangindítás ajánlott, amikor az ember nem feszesen, állandóan erőlködve, egyre kevesebb levegővel és egyre gyorsabban, csak egy nagy légvétellel, hanem egyenletesen, mindig puhán, kevesebb információt átadva próbálunk haladni.

A felső légúti megbetegedések terjedése valóban követ egy bizonyos logikai sorrendet, amely általában az orrüregből indul. Először a nátha vagy az influenza következtében az orrnyálkahártya gyulladása lép fel, majd onnan a gyulladás terjedhet a torok irányába, ami torokfájdalmat okoz. Ezt követően a gyulladás elérheti a gége területét is, esetleg köhögés formájában jelentkezik. Ugyanakkor a folyamat nem mindig lineáris; előfordulhatnak ugrások is. Például, ha a vírus vagy baktérium közvetlenül a garatba vagy a gége irányába hatol, akkor a betegség ott kezdődhet, anélkül hogy először az orrüregben megjelennének a tünetek. Ezen kívül egyes emberek immunválasza vagy a kórokozó típusa is befolyásolhatja a megbetegedés lefolyását, így néha a megszokott sorrend felborulhat.

A légzőrendszerben előforduló ugrások elsősorban a kórokozók és az egyéni genetikai adottságok függvényei. Ha valakinek a légúti strukt

Az emberi orr rendkívül alkalmazkodóképes szerv, amely az éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodást is segíti. Hideg téli estéken sokan tapasztalják, hogy orrszőrük szinte megfagy a lehűlt levegő hatására. Ez a jelenség a hőmérséklet és a páratartalom változásainak következménye, és jól mutatja, hogy az orr nem csupán a szagok érzékelésére szolgál, hanem fontos szerepet játszik a légzőrendszer működésében is. Bár Magyarországon a téli hideg viszonyok elég zordak tudnak lenni, a világ más részein, például az Északi-sarkkör környékén, sokkal extrémebb körülmények között élnek emberek. Ezek a közösségek hosszú évek alatt alkalmazkodtak a szélsőséges hőmérsékletekhez, és az orruk is fejlődött, hogy jobban bírja a hideg levegőt. Az orr belső felépítése, a nyálkahártya és az orrszőrök mind segítenek a levegő felmelegítésében és nedvesítésében, ami elengedhetetlen a légzés során. Az orr tehát nem csupán egy érzékszerv, hanem egy igazi klímarendszer is, amely alkalmazkodik a környezeti feltételekhez, és folyamatosan dolgozik azon, hogy a belélegzett levegő a lehető legkellemesebb legyen a tüdő számára. Ez a csodálatos alkalmazkodóképesség teszi lehetővé, hogy az emberek a legkülönfélébb éghajlatokon éljenek és boldoguljanak.

Elképesztő teljesítményekre képes a szervezetünk. Ha belegondolunk abba, hogy a világ leghidegebb lakott területén, Szibériában egy Ojmjakon nevű településen mínusz 72 és fél fokot mértek valamikor a nyolcvanas években, azért az nem kellemes. S ha ott végre hazaér valaki, és van egy szaunája, ahova beül, ott 95 fok van, mondjuk. Ráadásul a hőmérséklet-különbségek mellett a páratartalom különbözősége is elképesztő.

Hideg időben rendkívül csekély, míg a melegben kimagaslóan nagy.

Ha a szaunakályhát alaposan megöntözzük, és a gőz hirtelen előtör, akkor az előttünk álló néhány percben a hőmérséklet különbség megdöbbentő: mínusz 72 fok és plusz 95 vagy 98 fok között mozog, ami körülbelül 170 fokos eltérést jelent. Ennek ellenére az orrunk képes fenntartani a tüdőnk számára ideális testhőmérsékletet, ami körülbelül 30 fokos, és a megfelelő páratartalmú levegőt biztosít, függetlenül attól, hogy éppen hideg vagy meleg időjárásról van szó.

Ezt az orrunk végzi? Megdöbbentően rövid az a távolság, amit az orr hegyétől a tüdőnkhöz kell megtenni.

Természetesen, itt van egy egyedibb változata a szövegnek: Valóban, itt érkezik a lényeg: az orrnyálkahártya hihetetlen vérellátása lehetővé teszi, hogy óriási mennyiségű vér áramoljon rajta. Ez a folyamat kulcsszerepet játszik abban, hogy az orrfújás során jelentős mennyiségű folyadék távozhat az orrunkból. A klímaberendezésünk működése szempontjából ez a véráramlás az orrnyálkahártya érgomolyain keresztül nemcsak hőleadásra, hanem párakibocsátásra is képes, mindez pedig csak akkor történik optimálisan, ha a rendszer megfelelően működik.