Nem átverés: a kardszárnyú delfin néha ételt hoz az embereknek | National Geographic
A félelmetes ragadozó váratlanul meglepte azt a néhány tucat embert, akiknek éppen élelmet ajánlott fel – megmutatva, hogy a természet e titokzatos lényei nem csupán hatalmas erővel bírnak, hanem gyengédségükről is képesek tanúbizonyságot tenni.
Az ember gyakran ad eleséget más fajok képviselőinek, és nemcsak a háziállatoknak. Gondoljunk csak a parkokban etetett mókusokra, a kertjeink, ablakaink madáretetőire többek között! Az is ismert, hogy egyes háziállatok (kutyák, de főként macskák) rendszeresen hoznak a gazdájuknak elejtett zsákmányt. Olyat azonban, hogy egy vadállat akarna egy embert megetetni, csak rendkívül ritkán tapasztalhatunk.
Sokszor hallunk a kardszárnyú delfinek kegyetlenségéről, főként amikor élelemről van szó, vagy amikor hajóknak rontanak neki bizonyos helyzetekben. Azonban, aki mélyebben érdeklődik irántuk, nem csupán a szenzációk miatt, az tudhatja, hogy ezek az állatok valójában gyengéd családanyák, gondoskodó nagyszülők és játékos barátok is. A kardszárnyú delfinek sokszínűsége és komplexitása sokkal inkább felöleli a szórakoztató és szeretetteljes oldalakat, mint ahogy azt elsőre gondolnánk.
Egy nemrégiben, a Journal of Comparative Psychology folyóiratban megjelent tanulmány azokat az eseteket ismertette, amelyekben az orka élelemmel (vagy néha más tárggyal) akarta megajándékozni az embert. Az ilyesmi meglehetősen ritka dolog, épp emiatt keltette fel a kutatók figyelmét.
2004-2024 közti két évtizedben 34 olyan dokumentált eset volt, amikor a kardszárnyú delfinek zsákmányukkal vagy más tárggyal akarták az embert megajándékozni. Ezekre az esetekre gyakorlatilag világszerte figyeltek fel: Mexikó, Új-Zéland, Argentína, Norvégia, Kanada vizein fordultak elő. A vizsgált eseteknek szigorú követelménynek kellett megfelelni: kizáró ok volt, ha az ember közelítette meg a cetet.
Az orka által kiszemelt emberek vagy a vízben (11 eset), vagy csónakban (21 eset) voltak, két esetben a parton. Egy esetben egy moszatdarabot, a többi alkalommal valamilyen állati zsákmányt - halat (köztük ráját, cápát), teknőst, madarat, tengericsillagot. medúzákat, illetve emlőst igyekeztek az embereknek adni.
A 34 megfigyelt esetből 33 alkalommal a cetek meglepően közel, az ember saját testhosszánál kisebb távolságban engedték el a felajánlott zsákmányt, majd várakoztak (legfeljebb 5 percig), figyelve, hogyan reagál a megajándékozott. Hét esetben, amikor az ember visszautasította a felkínált zsákmányt, az orka többször is újra próbálta átadni azt. Az esetek többségében, 32 alkalommal, az orka csoportosan tartózkodott az emberek közelében, csupán 2 esetben volt magányos az ajándékozó cet.
Az orka különös szokása, hogy zsákmányát megosztja társai között, valójában a szoros szociális kapcsolatokból fakadó baráti gesztusnak tekinthető. A kutatók úgy vélik, hogy amikor egy orka embert is megajándékoz, azzal kifejezi irántunk való érdeklődését és a kapcsolatteremtés szándékát. Elképzelhető az is, hogy az ajándékozás révén a cet próbálta felfedezni, hogyan reagál az ember, ezzel a céllal pedig a fajunk mélyebb megértésére törekedett.
