Nagy István kijelentette, hogy jelenleg nincs újabb járványkitörés, és a boltok polcaira kerülő hús teljes mértékben biztonságos és egészséges.

Nagy István agrárminiszter 2025. április 10-én Mosonmagyaróváron sajtótájékoztatót tartott, melynek középpontjában a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezés állt. Az esemény az állategészségügyi operatív törzs ülését követően zajlott. A rendezvényről készült fényképet Filep István készítette, az MTI munkatársaként.

Április 25-én egy háttérbeszélgetés keretében Nagy István agrárminiszter és Nemes Imre, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) elnöke alapos helyzetértékelést nyújtottak a ragadós száj- és körömfájás elleni harc jelenlegi állásáról. Az esemény során részletesen szó esett a járvány gazdasági hatásairól, a jövőbeli intézkedésekről, valamint a közvéleményben elterjedt tévhitekről és összeesküvés-elméletekről, nem feledkezve meg a védekezési stratégiák fontosságáról sem.

Nagy István miniszter hangsúlyozta, hogy a járvány elleni harc során gyakorlatilag egy nyitott költségvetés áll rendelkezésre, amely lehetővé teszi számukra, hogy a szükséges forrásokat biztosítsák. Jelenleg a legfontosabb feladat a járvány izolálása és megfékezése. Bár számos elmélet napvilágot látott arról, hogy hogyan érkezett a betegség Magyarországra, és hogy a jövőbeli védekezési stratégiák, képzések, valamint szabályozások miként alakuljanak, a minisztériumban és a NÉBIH-nél a fókusz most az akut helyzet megoldásán van. Érezhető, hogy bár minden lehetséges aspektust érdemes megvizsgálni, a prioritás a jelenlegi krízis mielőbbi kezelése.

A szakértők arra törekednek, hogy bevonják a magyar lakosságot is a folyamatba. Minden vásárlás, amely hazai húskészítményeket érint, hozzájárulhat a magyar gazdák támogatásához, hiszen számos olyan termék van, amely a jelenlegi korlátozások következtében nem tud eljutni külföldi piacokra. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a szakemberek bármennyire is próbálnak megnyugtató üzeneteket közvetíteni a termékek biztonságáról, sok fogyasztó még mindig fenntartásokkal közelít a helyzethez.

"A fogyasztói bizalom újbóli megerősítésére van szükség, mivel a boltokban elérhető hús teljes mértékben biztonságos és egészséges."

- mondta Nemes Imre is, sőt, biztonságosabb, mint szokott, mert most olyan vérmintát is venni kell, amely minden vágás előtt ellenőrzi az állatok állapotát.

Az eddig azonosított öt eseten kívül, amelyek a már érintett telepeken történtek, újabb kitörésről egyelőre nincs hír. Nagy István a Telex megkeresésére kifejtette, hogy jelenleg még nem áll rendelkezésre pontos adat arra vonatkozóan, milyen mértékű veszteséget jelenthet a hazai húspiacok számára (beleértve a szarvasmarha-, sertés-, kecske- és juhpiacokat) a betegség, valamint az ezzel összefüggő uniós és harmadik országokból származó exportkorlátozások.

"Ma még túlnyomórészt az ijedtség uralkodik, de ha nem sikerül kordában tartani a betegséget, akkor egyértelműen a szektor nehézségei is fokozódni fognak."

Az Európai Unióban a regionalizáció elve kötelező, minden tagállam elfogadta, hogy csak azokból a megyékből lehet megállítani a kivitelt, ahol a betegség valóban felbukkant. Ez az elv, de a gyakorlatban vannak további korlátozások. Aki ezt megszegi (sokan próbálkoznak vele), azt az unió felszólítja a törvénytelenség megszüntetésére, ezért ezt Magyarországnak minden esetben jelezni kell, illetve Magyarország is viszonossági alapon ellenintézkedéseket vezet be, ahogy hallottuk, "nekik mi is borsot törünk az orruk alá."

A nem uniós országok sokkal rugalmasabban kezelhetik a korlátozásokat. A világkereskedelmi szabályok értelmében, miután Magyarországon az utolsó fertőzött eset is eltűnik, három hónap elteltével lehet kezdeményezni a "betegségtől mentes" státusz visszaállítását. Nemes Imre véleménye szerint azonban a gyakorlatban sokkal hosszabb időre, körülbelül 1-1,5 évre van szükség ahhoz, hogy a kitiltott magyar élelmiszerek valóban visszakerüljenek a piacra.

Az unión kívüli piacok is jelentős szerepet játszanak, mint például az ázsiai és arab régiók, de emellett a közeli, nem uniós országok, mint Szerbia, Montenegró, Albánia és Bosznia-Hercegovina tejpiaca is fontos lehetőségeket kínál a magyar termékek számára.

Ahogyan azt már számos forrásból megtudhattuk, a védekezési intézkedések széles skálán mozognak, érintve a személyi és járműforgalmat, a fertőtlenítési eljárásokat, valamint a takarmánykezelést. Az állattartókra hárul a felelősség, azonban a tapasztalatok azt jelzik, hogy a feladatokat nem szabad kizárólag a tulajdonosokra bízni. Éppen ezért, ha a fertőzés jelei megjelennek, a hatóságok is jelentős létszámban beavatkoznak.

A védekezési intézkedések hatékonyságát fokozhatja az a májusi pályázat, amely 70%-os támogatást nyújt a járványvédelmi infrastruktúra fejlesztésére.

A minisztérium hosszú távú célja, hogy együttműködjön az Állatorvostudományi Egyetemmel, és ezzel visszaállítsa az agrárszakképzés keretein belül a járványvédelmi technikusok képzését.

Jelenleg a vírus kizárólag a szarvasmarhák között terjed, míg a sertések esetében a tünetek kevésbé észlelhetők. Azonban mivel a sertések aktívan hozzájárulnak a kór terjedéséhez, ahol a betegség felüti a fejét, szükségszerű a sertésállomány likvidálása is. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a vágóhidak nem szívesen fogadnak állatokat a veszélyeztetett területekről, ami azt eredményezi, hogy a disznók rendkívüli mértékben híznak. Egyes telepeken már 150-160 kilós állatok is találhatók.

A szakemberek szerint az talán megnyugtató lehet, hogy a gazdák látják, hogy kapnak segítséget. Mind az öt érintett telep tulajdonosa folytatni szeretné, és öröm az ürömben, hogy ilyenkor olyan vemhes üsző állományt lehet venni, amelynek remekek a genetikai tulajdonságai. Persze azért egy telep újraindítása még állami segítséggel is nagyon nagy költség és sok idő és kockázat.

A miniszter célja, hogy a következő három évben a hazai állomány nagysága ne változzon, és megőrizze jelenlegi szintjét.

A hatóságok számos gyűlölettel néznek szembe, ami részben abból fakad, hogy a gazdák joggal róják fel nekik a kezdeti hibákat és a felkészületlenséget. Mivel ötven éve nem tapasztaltunk hasonló betegséget hazánkban, nem meglepő, hogy az elővigyázatosság terén akadtak hiányosságok. Az emberek dühét azonban leginkább az állatok tömeges leölése váltja ki, ami mélyen megrázta a közvéleményt.

Nagy István a háttérbeszélgetés során arra törekedett, hogy néhány lényeges kérdést világossá tegyen. Az alábbiakban összegyűjtöttük a legfontosabbakat.

Az "egészséges" állatok leölésének kérdése sok vitát generál, és több tényező is hozzájárulhat ehhez a döntéshez. Először is, a járványok megelőzése érdekében bizonyos esetekben szükség lehet az állomány csökkentésére, hogy megakadályozzák a betegségek terjedését. Másodszor, a fenntartható gazdálkodás és az erőforrások védelme érdekében is indokolt lehet, hogy egyes állatokat leöljenek, ha azok túlszaporodtak vagy nem illeszkednek a gazdasági tervbe. Ezen kívül, az állatjólét és etikai szempontok is szerepet játszhatnak, hiszen néha a legjobb megoldás lehet az állatok számára, ha elkerülik a szenvedést. Mindezek a tényezők összetett képet alkotnak, amely megköveteli a körültekintő mérlegelést és a felelős döntéshozatalt.

Amennyiben egy telepen fertőzés lép fel, ott nemcsak tüneteket mutató, beteg állatok találhatók, hanem tünetmentes, de szintén fertőzött egyedek is, amelyekben már jelen van a kórokozó. Ha egy olyan környezetben, ahol háromezer állat osztozik egy légtérben, akár csak egyetlen állat is jelez tüneteket, az azt jelenti, hogy már annyi vírusrészecske szabadult fel, hogy gyakorlatilag nincs olyan állat, amelyik mentes lenne a fertőzéstől.

De miért nincs gyógyítás, elkülönítés, karantén?

Sajnos, amíg a beteg állatok életben maradnak, folyamatosan vírust bocsátanak ki, így jelenlétük önmagában is fokozza a betegség terjedésének kockázatát. Elképzelhető, hogy akadnak közöttük olyan egyedek, akik túlélik a fertőzést, de ha csupán elkerítenék őket, azzal csak a víruskibocsátás időtartamát növelnék.

De hát régen sem pusztítottak el minden állatot, nem igaz?

Valóban, a gyors leölés iránti igény nem a szadizmusból ered, hanem inkább abból a tényből, hogy a modern nagyüzemi állattartás nem kínál olyan izolált, humánus körülményeket, mint régen, amikor a kisebb háztáji gazdaságokban csak egy-két tehén élt, és az állatok közvetlenebb kapcsolatban álltak az emberekkel.

Miért nem oltatják be magukat egyesek?

Szomorú, de a mentes állományt nem lehet vakcinázni, mert azzal az állományba bekerülhet a vírus. Vakcinázni globálisan úgy lehetne, ha mindenki egyidejűleg vakcinázna. Amíg azonban ez nem történik meg, addig a vakcinázott állatok húsát nem lehetne exportálni.

A betegség emberekre nézve valóban komoly kockázatot jelenthet. Számos tényező befolyásolja, hogy egy adott betegség milyen mértékben veszélyes: a kórokozó típusa, a fertőzés módja, a populáció immunitása, valamint a kezelés és megelőzés lehetőségei. Az egészségügyi hatóságok folyamatosan figyelik a helyzetet, és fontos, hogy mindenki tudatában legyen a megelőzési intézkedéseknek, mint például a védőoltások, a higiéniai szabályok betartása és a rendszeres orvosi ellenőrzések fontosságának. Ha tudatosan odafigyelünk az egészségünkre, csökkenthetjük a betegség által jelentett kockázatokat.

Nem, a vírus az emberekre sokkal kevésbé jelent veszélyt, azonban az emberek is lehetnek a vírus hordozói, tehát képesek terjeszteni azt.

Miért nem fogyasztjuk a beteg állatok húsát?

Együtt étkezhetnénk, de fontos figyelembe venni, hogy a termékek csomagolása és szállítása hozzájárulhat a vírus terjedéséhez.