Kilenc millió évvel ezelőtt a természetben jelentős esemény zajlott, amelynek következtében a paradicsom csodálatos átalakuláson ment keresztül, és megszületett a burgonya.
A burgonya eredete régóta foglalkoztatja a tudósokat, mivel megjelenésében leginkább az Etuberosumra hasonlít, miközben genetikai szempontból a paradicsomhoz áll közelebb. A Cell tudományos folyóiratban megjelent tanulmány most először ad átfogó, genomika-szintű választ erre a kérdésre.
Egy nemzetközi kutatócsoport, amely kínai, kanadai és brit tudósokból áll, átfogó vizsgálatot végzett 101 teljes genom és 349 újraszekvenált minta elemzésével, amelyek termesztett burgonyafajtákból és 56 vadon élő rokonfajból származnak. A kutatás során a burgonyafélék családjának genetikai "származáselemzésére" került sor. Az eredmények arra utalnak, hogy a vizsgált burgonyavonalak mindegyike megbízhatóan megőrzi mindkét szülőfaj genetikai örökségét. Ezen kívül a kutatók felfedezték, hogy a gumó, amely a burgonya legfontosabb tápanyag-raktározó szervének számít, egy újonnan kialakult növényi szerv, amely az ősi ősökben nem volt jelen.
A gumóképződési folyamat mögött két alapvető gén áll, melyek közül az egyik a paradicsomból származó SP6A, míg a másik az Etuberosumtól származik, és az IT1 nevet viseli. Az SP6A gén feladatának tekinti, hogy jelezze a növény számára, mikor kell megkezdeni a gumók kialakulását, míg az IT1 gén a föld alatti szárak fejlődését irányítja. A kutatás során megállapították, hogy a burgonya csupán e két gén szinergikus hatásának köszönhetően képes gumókat létrehozni.
A burgonya különleges tulajdonsága, hogy a gumóiból új növények fejlődhetnek, anélkül, hogy virágzásra vagy magok érlelésére lenne szükség. Ez lehetővé teszi számára, hogy vegetatív úton szaporodjon, tehát beporzás és magképzés nélkül. Ezen felül a gumók tápanyag- és vízraktárként is funkcionálnak, így a növény képes túlélni a száraz vagy hűvös környezetet is.
A kutatás arra is rámutatott, hogy a mai burgonyafajták egyes példányai eltérő arányban hordozzák a két ősi szülő genetikai állományát. Ez a genetikai mozaikosság hozzájárulhatott ahhoz, hogy a burgonya képes volt alkalmazkodni a világ számos eltérő élőhelyéhez - a mérsékelt égövi füves pusztáktól a magashegyi rétekig.
"A gumó kialakulása nemcsak egy új szerv megszületését jelentette, hanem evolúciós előnyt is adott a burgonyának - elősegítette a faj gyors terjedését és a mai fajták sokféleségének kialakulását" - hangsúlyozza Huang Szan-ven, a kutatás vezetője.
