Minden csepp pezsgő eltűnt, de a porszívó bekapcsolása szigorúan tilos volt - ma lenne 89 éves Hofi Géza.

Évtizedekig ő volt A Magyar Humor; képgalériával emlékezünk a művészre, illetve négy dologgal, amit imádott. És kettővel, amit utált.

Ezt a mondatot teljesen felesleges lenne folytatnunk, úgyis mindenki pontosan tudja, ki volt ő. Például az az ember, akiről mindenkinek eszébe jut valami - és mindenkinek teljesen más. Például ezért is volt zseniális. Maradjunk abban, hogy a hatvanas évektől egészen haláláig ő volt maga a Magyar Humor, akire azóta is hivatkozik minden előadó Bödőcs Tibortól a nevét is részben tőle (részben meg a korszak legerősebb munkáscigijéről) kölcsönző Beton.Hofiig.

Akadnak azonban Hofi életének is olyan mozzanatai, amiről kevesen tudnak, főleg azok, akik elolvasták a róla megjelent könyveket és beleásták magukat a Hofi-kutatók publikációiba. Íme tehát négy dolog, amit rajongással szeretett a minden létező díjjal, gyűrűvel és nemesfémből elkészített albummal kitüntetett előadó... és két olyan, amit utált.

nap mint nap a vadonban tölti az idejét. A hobbivadászat Hofi korában inkább egyfajta elegáns szórakozásnak számított, mintsem megvetendő szenvedélynek. Akkoriban a társadalom elfogadóbb volt az efféle időtöltésekkel szemben, és sokan nem is gondolták volna, hogy egy politikai figura ennyire különbözhet a közéleti megítélésében. Hofi ugyanakkor ügyelt arra, hogy ne legyen túl feltűnő a hobbija, mert tudta, hogy a közvélemény érzékeny a politikai és magánéleti határokra. Az emberek a színpadon megismert karakterét látták benne, de a vadászat inkább egy személyes menedék volt számára, ahol elvonulhatott a világ zaja elől.

Ahhoz, hogy valaki vadászengedélyt szerezzen az "átkos" időszakban, elengedhetetlen volt, hogy társadalmi munkát is vállaljon. Hofi azonban a feszített időbeosztása miatt nem tudta ezt megtenni, így inkább a pénzét áldozta fel a privilégiumért. A nyolcvanas években sem adta fel a vadászat iránti szenvedélyét, pedig ekkor már sorra követték egymást a szemműtétek. Jobb szeme annyira megromlott, hogy a távcső látómezejéből gyakorlatilag semmit nem tudott kivenni. De nem adta fel: átalakította a puskáját, hogy a bal szemével is tudja használni, miközben biztosan tartja azt. Hofi főként azért élvezte a vadászatot, mert így a természetben tölthette az idejét – gyakorlatilag kirándult, de közben a fegyvere is ott volt mellette.

Hofi, ha alaposan megvizsgáljuk az életrajzát, egy különös jelenség volt: egy extrovertált maszk mögé rejtőző introvertált. Amikor éppen nem lépett színpadra, igyekezett elkerülni a társaságot. Ám ha mégis el kellett mennie egy összejövetelre, akkor sem tudta megállni, hogy ne adjon elő: már a Csokonai Színházban is alig várták a kollégái, hogy az előadások után beüljenek a büfébe, ahol Hofi rögtönzött stand-up estjei kezdődtek, méghozzá úgy, hogy a stand-up kifejezés akkor még ismeretlen volt Magyarországon. Ekkor már a legjobb barátja a pezsgő volt, amelyet élete végéig használt, mint egyfajta kenőanyagot a társasági eseményekhez.

A pezsgős dugókat ráadásul rendszeresen a visegrádi vár irányába célozta - miután precízen beállította a tájékozódását, és kitalálta, merre is van az -, és mindig azzal a hangos kiáltással indította útjukra: "A királyok üdvözlik a királyokat!". Amikor pedig Ausztráliába utazott fellépni, a repülőgépen, hála neki és társaságának, a pezsgő a repülés végére el is fogyott.

Hofi, akit a nép egyszerű gyermekeként tisztelünk - és ezt joggal mondhatjuk, hiszen gyári munkásként, saját erejével küzdötte fel magát a színpadra -, nemcsak a humorával, hanem politikai kapcsolataival is kitűnt. Olyannyira, hogy még egy Mercedest is "sikerült intéznie". Az első autója egy leselejtezett minisztériumi szolgálati kocsi volt, amelyet Kádár személyesen "rendelt meg" számára. Ráadásul azt is elintézte, hogy a párt műhelyében végezzék el a javításokat. Hofi, amikor csak módja volt rá, mindig Mercivel közlekedett, és gyakran hangoztatta, hogy ez az autó "még a fának is másképp megy".

Írtuk már, hogy introvertált volt, de hogy mennyire, azt csak a közvetlen környezete érezte. Azóta tudjuk: nagyon. Még boltba sem járt le, ha tehette, egész nap otthon gubbasztott, atlétatrikóban, mezítláb mászkált, sokszor egész nap rajta maradt a pizsama. Nem érdekelték az ünnepek, még szilveszterkor is otthon maradt, ha nem volt fellépése. (A televízió szilveszteri műsorait korábban vették fel.) A társasház tetején, ahol élt, saját motoros antennája volt, bőven a rendszerváltás előtt nézhette a nyugati csatornákat is, a bokszközvetítések voltak a kedvencei. Volt egy szoba a lakásban, ahova csak ő és felesége léphettek be, még a velük együtt élő anyósának is tiltott övezet volt.

Amit pedig utált...

A kilencvenes években Hofi annyira ikonikus figura lett, hogy a frissen alakuló állami és kereskedelmi tévék vezetői szó szerint bármilyen összeget hajlandóak lettek volna kifizetni, hogy a művész a saját csatornájuk arca legyen. Hofi azonban bölcsen távol tartotta magát ettől az üzleti világtól. Egy alkalommal például hárommilliós ajánlatot kaptott egy show-szereplésért – ez a korabeli viszonylatok között elképzelhetetlenül magas összeg volt. A művész erre csak annyit mondott:

Amikor valaki megjegyezte, hogy ne viccelődjön már, hiszen ebből a pénzből akár egy teljes focicsapatot is összehozhatna, ő csak annyit mondott: "Akkor hívd meg őket!". Később, egy kereskedelmi csatornán tízmilliós ajánlatot kapott egyetlen szilveszteri fellépésért, de ezt is elutasította. Ekkor küldtek neki egy szerződést, amelyen ő maga határozhatta meg az összeget. Végül azonban nem írt rá semmit, és sosem küldte vissza a dokumentumot.

Ildikó, Hofi második felesége, mesélt arról az időszakról, amelyet a művésszel töltött, bár a közös életük csupán néhány évig tartott. A házasságuk a művész halála előtt nem sokkal köttetett, és végül elváltak, de Ildikó így is jól megismerte a férfi különös szokásait. Egy 2016-os Hot! magazin interjúban elárulta, hogy Hofi kifejezetten utálta a porszívó hangját. Amikor takarítani kezdett, mindig odament, és dühösen kikapcsolta a gépet. Ennek következtében (és persze a hagyományos férfi-női szerepek miatt) Hofi sosem porszívózott, és Ildikónak is várnia kellett, amíg a férje elindult a színházba, hogy nekiállhasson a takarításnak. A szomszédok legalább nem panaszkodtak a késő esti porszívózásokra.