Milliomos lett abból, hogy különleges kavicsokat árult, mint házi kedvenceket.

Gary Dahl 1975 karácsonyi időszakában ünnepelte az egymilliomodik Pet Rock eladását – Fotó: Bettmann / Getty Images.

- Egy sereg ember van, akinek nem kell elviselni ennyi rohadtságot. Ott van, aki kitalálta a Kedvenc Követ. Bizony! Ilyet kéne kitalálni. Használni kell az agyatokat, és előrukkolni valami nagy ötlettel. Milliókat hozna, nem kéne többet dolgozni.

Mit gondolsz, hogy a Kedvenc Kő mennyire volt zseniális ötlet?

- Hát még mennyire! A fickó egymilliót zsebelt be a dologgal.

A Hivatali patkányok című klasszikus Mike Judge-filmben így oktatja egy idősebb irodista a fiatalokat, akiknek elegük van a feletteseikből és a napi robotból. De mi ez a bombaüzlet, amit a magyar szinkronban Kedvenc Kőnek fordítottak? Ez az eredetiben Pet Rock ("pet" mint háziállat, házi kedvenc), és nem a forgatókönyvírók fejéből pattant ki. Valóban létezett, és a kitalálója tényleg dollármilliomos lett belőle. Pedig nem csinált mást, mint egyszerű kavicsokat árult pénzért.

Az egymilliót szakító tagot Gary Dahlnak hívták, és 1936-ban született egy észak-dakotai kisvárosban. A washingtoni Spokane-ben nőtt fel, és diplomát is a Washington Állami Egyetemen szerzett, aztán szabadúszó olvasószerkesztőként próbált boldogulni. 39 évesen a kaliforniai Los Gatosban élt, ahol szerkesztői munkák mellett már reklámszövegírással is foglalkozott. Aztán egy sorsfordító kocsmázás megváltoztatta az életét.

1975 áprilisának egy különleges estéjén, barátai társaságában ült egy asztalnál, amikor a beszélgetés váratlan fordulatot vett: a háziállatok került szóba. Mindenki megosztotta saját történeteit arról, milyen sok törődést igényelnek a kedvencek, és hogy ez mennyi kötöttséggel jár. Dahl, a csevegés közben, tréfásan megjegyezte, hogy talán jobb lenne, ha mindannyian egy kődarabot tartanának háziállatként. Hiszen az nem igényel etetést, sétáltatást vagy fürdetést, ráadásul nem okoz problémát, mint a betegségek vagy allergiák. A poénja hirtelen komollyá vált, és egy merész ötlet kezdett formálódni benne: miért ne árulna kőtartalmú házi kedvenceket az amerikai népnek?

A következő hetek során Dahl mindent bevetett, hogy befektetőket vonzzon, és végül sikerült két olyan embert találnia, akik osztoztak a víziójában, s hajlandóak voltak némi kezdőtőkét biztosítani a különleges termékhez. Így született meg a Pet Rock, ami valójában nem volt más, mint egy szép kavics (eredetileg a mexikói Rosarito tengerpartjáról), de Dahl minden tőle telhetőt megtett, hogy a vásárlók a házi kedvenceként tekintsenek rá.

A kavicsot faforgácságyon, gusztusos kartondobozban árulta, amire lyukakat is vágott, hogy az "állat" kapjon levegőt. Egy 36 oldalas kézikönyvet is mellékelt a kőhöz, amiben leírta, milyen trükkökre - például lefekvésre vagy átfordulásra - lehet betanítani a kavicsot. A kiadvány foglalkozott a Pet Rock harci képzésével (támadáskor a "Támadj!" parancsszó kíséretében kell a követ az ellenfélhez vágni) és a kavics egészségéről szóló tudnivalókkal. Tökéletesen használhatatlan vacak volt az egész, de vicces ajándéknak ideális. És közeledett 1975 karácsonya.

Dahl úgy döntött, hogy alaposan megbolygatja a kaliforniai médiát, és hirdetésekkel árasztotta el azt, miközben izgatottan várta a vásárlók áramlását. Amikor végre megérkeztek az első megrendelések, szívében óriási kő gördült le, hiszen a siker hamarosan még az Egyesült Államok más részeiből is bevonzotta a vevőket. Az emberek felfedezték a termék humorát, és akadtak olyanok is, akik visszahordozták a boltba a kavicsot, panaszolva, hogy az úton hazafelé már nem mozgott a dobozban. A Pet Rock robbanásszerűen vált a karácsonyi szezon slágertermékévé, és a média egy idő után önállóan kezdett foglalkozni a jelenséggel. Dahl pedig felbukkant több népszerű tévéshow-ban, köztük a legendás Tonight Show-ban is, ahol kétszer is megfordult.

A kavicsőrület körülbelül fél évig tartott, de ez a rövid időszak éppen elegendő volt ahhoz, hogy Dahlt gazdaggá tegye. 1976 februárjára a trend kifulladt, de addigra már körülbelül 1,5 millió kavicsot adott el, darabját 3,95 dolláros áron. Néhány év múlva egy interjúban így magyarázta a Pet Rock sikerét: a termék valójában egy kis csomagolt humor volt, és Amerikának 1975 végén éppen nagy szüksége volt a nevetésre. Ebben az évben zárult le a fájdalmas vietnámi háború, míg egy évvel korábban Nixon elnök a Watergate-botrány következtében kényszerült lemondani - a Pet Rock tehát a megfelelő pillanatban, a megfelelő helyre érkezett.

Amikor az NBC 1975 végén riportot készített a különös jelenségről, Dahlt megkérdezték, hogy mi a terve, ha a Pet Rock már nem hoz több pénzt. "Kitalálok egy újabb őrült átverést, vagy csak napozom a tengerparton, és nem törődöm semmivel" - felelte. Végül az előbbi lehetőséget választotta, és újabb kavicsos-kreatív termékekkel állt elő. Így derült ki, hogy a Pet Rock csupán egy egyszeri vicc volt, és hogy a siker titka nem egy kőbe vésett formula.

Dahl előbb a Sand Breeding Kittel próbálkozott, ebben két fiolát árult, az egyikben "nőstény" homok volt, a másikban "hím". A termék ígérete szerint a két homoknem pároztatásával új homoknak lehet életet adni, és bárki teremthet így egy kis macskaalmot vagy a kitartóbbak akár egy egész sivatagot is. A Sand Breeding Kit reklámanyagaiban Dahl már a Pet Rock atyjaként lökhette a sódert, de ez nem számított. Az első ötvenezer példány gyorsan elkelt a szokásos négydolláros áron. A következő ötvenezer viszont már Dahl nyakán maradt.

A férfi következő kreatív húzása a Red China Dirt volt - lényegében egy talajminta egy apró üvegcsében. A termék leírása szerint a talajt közvetlenül Kínából csempészték, ami egy sunyi, de békés hódítás lehetőségét kínálta: ha elég sok amerikai vásárol Red China Dirt-ot - darabját öt dollárért -, akkor Amerika lényegében lenyúlja Kínát a kínaiak elől. Ez a poén az Egyesült Államok és a kommunista ország közötti feszültségre épült, de Jimmy Carter elnök csúnyán keresztbe tett a marketingkampánynak. Alig két héttel a termék bevezetése után, 1978 decemberében a két ország bejelentette, hogy hivatalosan elismerik egymást, és diplomáciai kapcsolatokat létesítenek. "A poén vége a termék végét is hozta magával" - panaszkodott később Dahl, de az vesse rá az első követ, akinek minden ötlete sikerrel járt.

A Red China Dirt bukása után Dahl továbbra is a reklámiparban tevékenykedett, de egy új céget is alapított, amivel mások merész üzleti elképzeléseit segített megvalósítani, jutalékért cserében. A vállalkozás egyik reklámjában a Pet Rockot is felhasználta a következő szavak kíséretében: "Ez volt az egyik jó ötletünk. Most mutasd meg a tiédet." Dahl emellett kocsmát is üzemeltetett, amit még a Pet Rock sikere után, 1977-ben nyitott Los Gatosban. 2015-ben halt meg, de a termék, ami híressé tette, túlélte őt.

A Pet Rock mára popkulturális jelenséggé avanzsált, és ez csupán a kezdet volt. Olyan filmekben bukkant fel, mint a Hivatali patkányok, vagy a Minyonok: Gru színre lép, ahol az egyik minyon büszkén mutogatja különleges kavicsát. A 2020-as években pedig egy új Pet Rock-reneszánsz hódított Dél-Koreában, ahol a kavics kedvelői számára a fidget spinnerhez hasonló trendi kiegészítővé vált. K-pop együttesek is felfigyeltek erre a jelenségre, hozzájárulva a kavics népszerűsítéséhez. 2023-ban pedig a hét Oscar-díjat, köztük a legjobb film elismerését, elnyerő Minden, mindenhol, mindenkor egyik slágertárgya is a Pet Rock lett. A filmben található egy jelenet, amelyben két kő beszélget, így a stúdió marketingesei könnyedén rátaláltak Dahl legendás ötletére.

És a történetnek még koránt sincs vége: 2022-ben egy játékipari cég felvásárolta a Pet Rock jogait, így manapság újra beszerezhetjük ezt a kavicskedvencet körülbelül 30-35 dollárért. Ha viszont valaki olcsóbb alternatívát keres, akkor ott van a Rock Buddy, ami már szintén elérhető a piacon, mindössze a Pet Rock feléért.

A Pet Rock jelenlegi sikeréről sajnos nem áll rendelkezésre semmilyen friss információ, de az biztos, hogy a világ újra egy olyan korszakot él, amikor a humorra nagyobb szükség van, mint valaha. A piac viszont már jócskán telítődött, hiszen 1975 óta számos új, haszontalannak tűnő, de mégis vicces termék és projekt látott napvilágot. Gondoljunk csak a falra akasztható éneklő halra, a Kickstarteren hatalmas népszerűségnek örvendő krumplisalátára vagy éppen a dehidratált vízre! Ráadásul a Kőhavert már virtuálisan is beszerezhetjük, köszönhetően a kőszimulátoroknak, így a nosztalgia és az irónia együtt találkozik a digitális térben.