Michael J. Fox megosztotta a világgal, hogy számára melyik az a film, amely a legnagyobb hatással volt rá, és amelyet a legjobbnak tart.
A Vissza a jövőben trilógia ikonikus szereplője valóban kivételes ízléssel bír.
A Vissza a jövőbe filmsorozat igazi kultikus klasszikussá vált, amelyért több generáció is rajong. Michael J. Fox, aki a történet ikonikus főszereplője, meglepetésre nem a saját filmjét emelte ki, amikor arról faggatták, melyik alkotást tartja minden idők legjobbjának.
A színész elmondása szerint a legnagyobb kedvence a Stanley Kubrick által rendezett „Dr. Strangelove, avagy hogyan tanultam meg aggódni és megszeretni a bombát” című film.
Azt hiszem, fiatal koromban egyszer egy művészmozi csendes sarkában bukkantam rá egy különleges filmre Vancouverben.
- árulta el Fox.
Kubrick 1964-es komikus mesterműve rendszeresen szerepel a minden idők legjobb filmjei listákon. Az alkotás a rendező hidegháborús megszállottságából született, eredetileg pedig drámának készült, de írás közben Kubrick nem tudta figyelmen kívül hagyni a politika sötét humoros vonásait, így inkább úgy döntött, elveti a dráma ötletét.
A film emlékezetes szereplői kapcsán Fox különösen azt értékeli, hogy ezek a karakterek csupán addig léteznek, amíg a nézők figyelmét lekötik.
Ez egy olyan jellemző, amely Kubrick minden filmjében megjelenik. A karaktereknek nincsenek mélyreható háttértörténeteik; minden csupán a pillanatról szól, arról, hogy az adott helyzetben kik is ők. Ez a Ragyogásra és a Gyilkosságra is éppúgy érvényes, mint bármely más filmjére. A lényeg mindig az, hogy az adott pillanatban kik ők, ezért nincs szükség arra, hogy részletesen megmagyarázzuk őket; egyszerűen csak élvezni kell az élményt.
- magyarázta a színész.
Fox azt is kiemelte, hogy a bár a filmben a fekete humor dominál, még sincsenek benne klasszikus értelemben vett viccek.
Mármint szóviccek, meg vicces nevek igen, de a film amúgy halálosan komoly"
- mondta.
A film készítői igencsak aggodalmaskodtak amiatt, hogyan fogja majd a közönség fogadni a mozit, különösen, mivel a bemutatót el kellett halasztani John F. Kennedy 1963-as meggyilkolása miatt. Az aggályok ellenére azonban az alkotás hatalmas sikert aratott, és igazi klasszikussá vált, amelynek hatása évtizedek óta érezhető, hiszen a rendezők rendszeresen idéznek belőle. Érdekes megjegyezni, hogy Kubrick tudatosan eltitkolta a színészek előtt, hogy a film végül inkább komikus hangvételt fog kapni. George C. Scottnak ugyan elárulta, hogy a hangnem megváltozott, de arra kérte, hogy a szerepét minél drámaibb módon alakítsa, mondván, hogy a felvételek csupán próbák, és majd a vágószobában dől el minden. Végül azonban a túlzottan színházi pillanatok bekerültek a végső verzióba, és Scott állítólag annyira felháborodott, hogy soha többé nem volt hajlandó együtt dolgozni Kubrickkal.
