Linzer és isler: készítsünk egyszerre két ínycsiklandó finomságot omlós tésztából!

Aki igazán eltökélt, az a linzert egy ínycsiklandó islerré varázsolhatja. Csak arra figyelj, hogy a lekvár igazán zamatos legyen benne!

A linzer a karácsony elmaradhatatlan süteményei közé tartozik, és nem véletlenül: egyszerű hozzávalói mellett nagy népszerűségnek örvend. Azonban sajnos sok alkalommal csalódást okozhat, hiszen könnyen belefuthatunk ízetlen, mondhatni gyenge minőségű linzerkarikákba, ha nem figyelünk oda. De még ha ügyelünk is, a végeredmény néha meglepően eltérő lehet.

Ahogy az a népszerű ételek esetében lenni szokott, a linzer körüli diskurzus is számos véleményt és vitát generál a tökéletes elkészítési módot illetően. A klasszikus linzertészta alapreceptje széles körben ismert: három rész liszt, két rész zsiradék, és egy rész cukor. Emellett sót is érdemes hozzáadni, továbbá sokan tesznek bele tejfölt vagy tojássárgáját, hogy a tészta megfelelő állagú legyen. Azonban a különböző receptvariációk gyakran eltérnek ettől az alapsémától, nem csupán az arányok terén, hanem a hozzávalók választékában és a készítési technikákban is.

Az egyik fő vitakérdés, hogy kell-e a linzertésztába dió. Horváth Ilona szerint nem, ezzel szemben az isler tésztáját nemcsak dióval vagy mandulával, de citromhéjjal és rummal is ízesíti. Szóval, ha valaki azt hitte volna, hogy az isler tulajdonképpen csokival bevont linzer, az eszerint a forrás szerint téved.

A gasztronómiai világban olykor igazi zűrzavar keveredik a különböző receptek és elnevezések között. A Larousse Gasztronómiai lexikon alapján a linzertészta méltán népszerű, hiszen mandulával, blansírozott citromhéjjal és egy csipet fahéjjal készül, ami igazán különlegessé varázsolja. Ugyanakkor, ha Horváth Ilonához fordulunk, az islertészta tűnik a hasonló, de mégis eltérő variációnak. Egyeseknek talán könnyebb eligibilálni e különbségeket, de mások számára igazi kihívást jelenthet a gasztronómiai terminológia útvesztőjében való eligibilálás. Ki tudja, talán éppen ez adja a konyhaművészet szépségét!

A magam részéről amondó vagyok, hogy mindenki csinálja úgy, ahogy szeretné, vagy ahogy a lehetőségei engedik, de a diós/mandulás nyilvánvalóan klasszisokkal finomabb.

A technológia világában, úgy tűnik, itt rejlik a titok nyitja. A linzertészta, amelyet gyakran omlós tésztának is hívnak, nem véletlenül viseli ezt a nevet. E tészta nem szakad szét, mint a kelt vagy a kevert változatok, hanem inkább törik, és ennek a különleges állagának a titka az elkészítési technikában rejlik. A linzernél kulcsfontosságú, hogy elkerüljük a sikérszálak kialakulását, mert ezek nélkül válik a tészta igazán omlóssá. Ezt pedig úgy érhetjük el, hogy a gyúrás időtartamát a lehető legrövidebbre csökkentjük.

Sikér akkor keletkezik, ha a liszthez vizet adunk (helló, kenyér!), és gyúrjuk. Na most, a vajnak is van 18-20 százalék víztartalma, ami képes elrontani a munkánkat, ha nem dolgozunk jól és gyorsan. Három dologra kell odafigyelni:

Nekivághatunk hát!

A gyümölcsök varázslatos világa nélkül a lekvárok igazi ízfakadékként állnak a linzer és az isler mögött. Akár sárgabaracklekvárt használunk, akár más finomságot töltünk a tésztába, szinte biztos, hogy nem tévedünk. Az édes málnalekvár vagy az ízletes áfonyalekvár mesés alternatívák, amelyekkel bátran kísérletezhetünk. Az ízek kombinációja végtelen lehetőségeket rejt magában!

Nagyjából egy óra elteltével már eléggé átjárja a tésztát a lekvár ahhoz, hogy ne essen szét. Ilyenkor, ha szeretnénk, tovább fejleszthetjük a linzereket islerré, úgy, hogy bevonjuk csokoládéval.

Ez természetesen nem kötelező, de miért ne használnánk ki a lehetőséget, hogy egyszerre két célt érjünk el?