A lézerfény precizitásával megrajzolt középszerűség.

Minden családban előfordul egy csendes, konzervatív arc, aki minden társadalami elvárást szépen sorban kipipálgatott. Tele van diplomával, jól fizető, stresszes melója van évek óta, lájtosan sportol valamit, gyerekeket nevel, rendszeresen hord közepes árfekvésű öltönyt. Tanulással és kemény munkával érte el mindezt. A vágyott, nyugati kapitalista jólétben élő polgár archetípusa. Az ő egyik autóipari megfelelője a Kia Sorento: akad nála szebb, menőbb, érdekesebb SUV, de amit tud, azt hibátlanul, kérdés nélkül tudja. Egyetlen nagy probléma van vele: van neki egy bőrdzsekis, jól menő startupot birtokló tesója.

A Kia Sorento első generációja 2002-ben debütált, és azóta már a negyedik verzióját élvezhetjük. A dél-koreai gyártók régóta tudják, hogy a siker kulcsa nem csupán a megbízhatóságban rejlik, hanem abban is, hogy izgalmas és vonzó autókat alkossanak. A Sorento az évek során folyamatosan fejlődött, és a 2020-ban bemutatott negyedik generáció már igazán dinamizmusával tűnik ki. 2024-ben ráadásul egy frissítő átalakításon esett át, így nem csupán egy új modellt, hanem egy felfrissített változatot üdvözölhetünk.

Ambivalens érzéseket ébresztett bennem a ráncfelvarrás. A negyedik generációs Sorento nem éppen a dizájn csúcspontja, mégis a cserzett, férfias arca impozáns megjelenést kölcsönöz neki. Az új változaton a Kia legfrissebb, modern, de kissé zűrzavaros orrát alkalmazták, ami miatt szinte felismerhetetlenné vált. A szembetűnő, határozott vonalak és a furcsa formájú LED-ek kavalkádjában mintha elveszítette volna valódi karakterét.

Az újítási szándék elsősorban az autó elejére összpontosított, míg a faceliftelt Sorento többi része csupán kisebb módosításokat kapott. A karosszéria formáiban és a kerékjárati ívek domborításaiban nem történt jelentős változás, de a hátsó lámpák és a lökhárító dizájnja frissült. Összességében a Sorento továbbra is kiválóan teljesít: egy impozáns, szögletes vonalakkal rendelkező SUV, ami mentes a felesleges csicsáktól. Se több, se kevesebb.

A belső tér átalakulása valóban lenyűgöző: a régi, már-már elavult műszerfalat kidobták, és a helyére egy sokkal modernebb, letisztultabb panelt illesztettek be. Az új dizájn harmonikusabb és praktikusabb, mint valaha. Bár sokan kritizálják a trendi, iPad-szerű kijelzőket, ebben az esetben meglepően frissítő hatással bírnak az összkép szempontjából.

A fő újítás tulajdonképpen a teljesen új műszerfal, a beltér többi eleme alig változott: maradtak az ajtókárpitok, a szélső szellőzőrostélyok, sőt, még a kormány is. Megdöbbentő, hogy ennyitől is mennyivel frissebbnek tűnik a Sorento belseje. Szép munka.

A belső tér dizájnja egyedi módon ötvözi a klasszikus eleganciát a modern igényekkel, mintha egy régi, elegáns luxusautó ihlette volna. A Kia legnagyobb és legdrágább modellje lévén, a kidolgozása is kiemelkedő: mesterien összeállított, prémium minőségű anyagokkal van tele. Bár nem minden szempontból tűnik kifejezetten prémium kategóriásnak (de akad olyan prémium márka, amelynél több szempontból is felülmúlja azt), a felhasználóban egy pillanatra sem merül fel a spórolás gyanúja. A dél-koreai tervezők mesterien bánnak a részletekkel: olyan precizitással és megfelelő minőségérzettel dolgoznak, ami minden szempontból indokolt és magától értetődő.

A 4,82 méteres hosszúság és a 2,82 méteres tengelytáv egy igazán tágas belső teret sugall, és ez a valóságban is így van. Ha a második üléssort teljesen hátra toljuk, akkor az itt helyet foglaló utasok előtt annyi hely keletkezik, hogy az alacsonyabbak még a sofőr vagy az anyós háttámláját sem tudják rugdosni. Ráadásul még ilyenkor is 608 literes a csomagtér, de ha a második sorban kevesebb lábtér is elegendő, akkor a csomagtartó 813 literesre is bővíthető – az összes ülést lehajtva pedig akár két köbméternyi hely is rendelkezésre áll. A tesztautó hétszemélyes változata volt, és hasonlóan a Sante Féhoz, a 184 centiméteres magasságommal bőven elfértem benne, de ezt legfeljebb rövid ideig élvezném.

Bár továbbra sem vagyok elragadtatva a hobbiterepjárók világától, egyre inkább megértem, miért vonzza sokak figyelmét ez a kategória. A Sorento igazán impozáns és magas jármű: olyan érzés volt benne ülni, mintha egy kisteherautó volánja mögött lennék. Be kell vallanom, hogy a remek kilátás számos helyzetben előnyösnek bizonyult. Az üléspozíció, bár magas, mégis autósnak hatott, és a tágas, kényelmes fotelekben való ücsörgés minden alkalommal kellemes élmény volt. A komfortérzetet tovább fokozta az elektromosan kihajtható combtámasz, amely nem a megszokott módon, hanem egy külön mechanizmussal működött, így valóban hozzájárult a pihenéshez.

Piros pontot érdemel a futóműves brigád teljesítménye: ügyesen elkenték azokat a hátrányokat, amik hagyományosan jellemzőek az SUV-kre, vagyis a tetemes hasmagassága ellenére sem rázott és nem volt túl sprőd. A Sorentót komfortra hangolták, és ez jól állt neki: hosszú rugóutakkal kimozogta a rosszabb utak egyenetlenségeit is, miközben mindig stabil és magabiztos maradt. Csak néhány tényleg borzasztó állapotú úton tűnt kényelmetlennek, de ott se volt bántó. Négy légrugó még ezen a komfortszinten is óriásit tudna lendíteni, de ilyesmi sajnos nem rendelhető.

A motortérbe olyasmit lógattak, amiért manapság néhány fanatikus már ördögűzőért kiáltana: turbódízelt, mindenféle elektromos rásegítés nélkül. A 2,2 literes, sornégyes a 193 lóereje mellé 440 Nm-es csúcsnyomatékot tud, és kizárólag nyolcsebességes, duplakuplungos automatával konfigurálható. A kettőkettes dízel dinamikusan vitte az öles Sorentót, a váltó finoman pakolgatta a fokozatokat.

Ez a hajtás egy fokkal kevesebb izgalmat nyújtott számomra, mint a korábban kipróbált Santa Fe lenyűgöző hibrid rendszere, de aki a CRDI mellett dönt, az sem fog csalódni. Ami a fogyasztást illeti, voltak problémáim: a Sorento 100 kilométerenként 10-11 liter gázolajat fogyasztott, ami főként városi használat mellett igencsak magasnak számít.

A cikk elején utaltam rá, hogy a Sorento legnagyobb ellensége a tesója, vagyis a Hyundai Santa Fe. Mindkét modell a Hyundai-Kia közös, N3 platformjára épül, de a Santa Fe teljesen új fejlesztésű autó, így fél generációval előrébb jár, mint a faceliftes Sorento. Tovább nehezíti a Kia esélyeit, hogy az új Santa Fe, királyabb, mint valaha: bevállalós, érdekes és menő. A cégcsoportnál figyeltek rá, hogy a Hyundai ne egye meg már a rajtvonalnál a Kiát, ami a kedvezőbb ára miatt lehet vonzó.

A Kia Sorento alapmodelljének ára 18,7 millió forint, amelyhez egy 193 lóerős dízelmotor társul. Ha a legjobban felszerelt, hétüléses dízelváltozatot szeretnéd, akkor 21,7 millió forintot kell kifizetned. Ha viszont a gázolaj nem az igazi számodra, akkor választhatsz egy 215 lóerős hibrid verziót 18,2 millió forintért, vagy a 252 lóerős, tölthető hibridet, amelynek induló ára minimum 21,4 millió forint. A fő rivális, a Hyundai Santa Fe, lényegesen drágább, hiszen a hibrid változat alapára 23,6 millió forint, míg a tölthető hibrid 25,6 milliónál kezdődik. Érdemes megjegyezni, hogy míg a Santa Fe esetében csak a jól felszerelt modellek érhetők el, a Sorento esetében a szerényebb felszereltségű változatok is megtalálhatók.

Ha más perspektívából közelítenél a terebélyes, dízel hobbiterepjárók világához, érdemes megfontolni a Skoda Kodiaq vagy a Mazda CX-80 modelleket. A Kodiaq esetében a belépő ár egy kétliteres, 150 lóerős TDI motorral és hétfokozatú DSG váltóval kezdődik, ami minimum 18,3 millió forintot jelent. Ezzel szemben a Mazda CX-80, amely a CX-60 hosszabbított változata, már 20,6 millió forinttól elérhető. Érdemes azonban hangsúlyozni, hogy ebben az árkategóriában egy erősebb, 254 lóerős, 3,3 literes sorhatos turbódízel motor található.

A frissített Kia Sorento igazi mestermű, amely az arányok és a funkcionalitás tökéletes egyensúlyával készült. Az autó minden részlete gondosan megtervezett, és a felhasználói igényeknek maximálisan megfelelően működik. A modernizáció mértéke épp elég ahhoz, hogy lépést tartson az idővel, miközben tágas belső terét és praktikus megoldásait megőrzi. Az ár-érték arány is figyelemre méltó, hiszen minden elemét úgy alakították ki, hogy a felhasználók számára valóban vonzó alternatívát kínáljon. Bár a Kia Sorento nem kelti fel az érzelmek viharának izgalmát, mégis megbízható választás, ami a mindennapokban jól teljesít. Itt jön a csavar: a Hyundai hasonló funkcionalitást és minőséget kínál, de sokkal figyelemfelkeltőbb, karakteresebb formában. Így a Kia számára nem könnyű helyzet, hiszen a konkurens modell minden részletében frappánsabb megoldásokat vonultat fel, ami miatt a Sorento kicsit háttérbe szorulhat a vásárlók szemében. Az egyediség és a vonzerő terén a Hyundai egy lépéssel előrébb jár, így a Kia-nak komolyan meg kell fontolnia, hogyan tudja megújítani saját imázsát.