Külföldi pénzek szövevényében – Az átláthatósági törvény szükségessége Az utóbbi időszakban egyre nagyobb figyelmet kapnak azok a külföldi források, amelyek különböző célokra érkeznek hazánkba. Ezek a pénzek nemcsak gazdasági hatást gyakorolnak, hanem po

A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/magyarorszag/kulfoldi-penzek-halojaban-993986/
A Halász János, a Fidesz-KDNP országgyűlési képviselője által a múlt héten előterjesztett törvényjavaslat a közélet átláthatóságának biztosítására irányul, és minden olyan szervezetre kiterjed, amely külföldi támogatásból működik, valamint a közélet befolyásolására törekszik. Ez a jogszabály érinti a civil szervezeteket, gazdasági társaságokat, sajtótermékeket és politikai aktivistacsoportokat is, amelyek a törvény értelmében veszélyeztethetik Magyarország függetlenségét. A jogszabály szükségességét az indokolja, hogy a legális mozgalmak és szervezetek többsége hazai forrásokra támaszkodik, míg a külföldi befolyás alatt álló szervezetek tevékenysége nem átlátható. A javaslat szerint egyetlen szervezet automatikusan nem esik a törvény hatálya alá pusztán a külföldi támogatás miatt; csak abban az esetben kerül a figyelem középpontjába, ha a kapott forrást a közélet befolyásolására fordítja. A szabályozás nem tesz különbséget a kommunikációs csatornák között, így a külföldi finanszírozású szervezetek nem mentesülnek a törvény alól, ha például közösségi médiában vagy podcastokban próbálják formálni a közvéleményt, a hagyományos médián kívül.
Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője kiemelte, hogy a legújabb törvényjavaslat az Egyesült Államokban 1938 óta érvényben lévő Foreign Agents Registration Act mintájára épül, amely előírja a külföldi forrásból finanszírozott szervezetek regisztrációját. Ezzel reagált Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatójának kritikájára, aki a magyar szabályozást az oroszországi jogi keretekhez hasonlította, mondván, hogy az "rosszabb". Lánczi a Patrióta című lapnak adott interjúban hangsúlyozta, hogy a magyar javaslat enyhébb megközelítést alkalmaz, mivel az amerikai rendszer a regisztrált szervezeteket hivatalosan külföldi ügynökként azonosítja, míg a magyar verzió csupán a külföldi finanszírozás átláthatóságát követeli meg, anélkül, hogy stigmatizálná a szóban forgó szervezeteket. Ezen kívül megjegyezte, hogy a törvényjavaslat benyújtása után pánik alakult ki azok körében, akik külföldi támogatással működnek.
- Bizonyos szervezetek külföldről érkező pénzek és elvárások révén nyomásgyakorló tevékenységet folytatnak Magyarországon. Különféle politikai és társadalmi ügyeket használnak fel céljaik érdekében, mint például a genderpropaganda, az illegális migráció támogatása, a nagyberuházások ellehetetlenítése és a határvédelem gyengítése. Ezek a szervezetek eddig azt állították magukról, hogy hazai forrásokból, mikroadományokból élnek, ám amikor a törvény egyértelműbb átláthatóságot követel, hirtelen beismerik, hogy külföldi pénzekre támaszkodnak és azt állítják, hogy a jogszabály ellehetetleníti őket - mondta. Példaként említette a Partizánt, amely eddig azt hirdette, hogy hazai adományokból működik, most azonban Gulyás Márton, a médium vezetője egyértelműen kijelentette, hogy ha a törvény hatályba lép, az ellehetetleníti a munkájukat, ugyanis jelentős részben külföldi pénzekből ténykednek. Lánczi Tamás szerint léteznek olyan szerződések, amelyek külföldről előírják, hogy egyes újságíróknak miről kell írniuk, milyen tónusban kell megfogalmazniuk a cikkeiket és milyen témákat kell kiemelniük. Innentől ez nem független újságírás, hanem irányított politikai kommunikáció, amelyet külföldi érdekek vezérelnek. Hozzátette, mindenkinek elemi érdeke, hogy ezekre fény derüljön. A Szuverenitásvédelmi Hivatal korábbi jelentései már felhívták a figyelmet arra, hogy bizonyos szervezetek jelentős külföldi támogatást fogadnak el, és törvényi kötelezettségük nyilvánosságra hozni pénzügyeiket. Ennek ellenére az érintettek különböző jogi hivatkozásokkal próbálták elkerülni az átláthatóságot, például azzal érveltek, hogy a szuverenitásvédelmi törvény alkotmányellenes, ám az Alkotmánybíróság tavaly novemberben elutasította a Transparency International Magyarország panaszát és kimondta, hogy a törvény nem sérti az Alaptörvényt.
Vizsgáljuk meg, hogy a törvényjavaslat miként biztosítja a külföldi finanszírozás átláthatóságát, és milyen lépésekből áll a jegyzékbe vétel folyamata! Elsőként a Szuverenitásvédelmi Hivatal alaposan elemzi a pénzügyi források eredetét, valamint azt, hogy a szervezet tevékenysége milyen mértékben hat a közéletre. A hivatal munkáját egy pénzmosás ellenes hatóság is segíti, amely figyelemmel kíséri a pénzügyi tranzakciókat és a támogatások áramlását. Amennyiben a vizsgálat során kiderül, hogy a szervezet a törvény hatálya alá tartozik, a hivatal javaslatot tesz a jegyzékbe vételre, amelyről a kormány dönt. A jegyzékbe vétel részletei nyilvánosan elérhetők. A törvény emellett számos jogorvoslati lehetőséget is biztosít, így ha egy szervezet képes bizonyítani, hogy tevékenysége nem célja a külföldi befolyás növelése, akkor mentesül a jogszabály alkalmazása alól.
A jegyzékbe vett szervezeteknek a törvény előírja, hogy a pénzmosás elleni szervtől külön engedélyt kell kérniük, mielőtt külföldi pénzügyi támogatást fogadnak el. Az engedélynek tartalmaznia kell a támogatás összegét, célját és a támogató szervezet adatait, valamint egy nyilatkozatot, amely igazolja, hogy a támogatás nem sérti Magyarország szuverenitását. Amennyiben a fenti szabályokat megszegik, szigorú pénzügyi szankciók lépnek életbe: a támogatásként érkező összeg huszonötszörösét kell megfizetni tizenöt napon belül. A szabályozás alá vont szervezetek nem részesülhetnek a személyi jövedelemadó egyszázalékos támogatásából.
A jogszabály különös hangsúlyt fektet a jegyzékbe került szervezetek vezetői pozíciójára, mivel ők közvetlenül felelnek a szervezetek működéséért és pénzügyi alapjainak kezeléséért. A regisztrált szervezetek vezető tisztségviselői, alapítói, valamint a felügyelő- és ellenőrző bizottság tagjai kiemelt figyelmet kapnak, hiszen évente kötelező nyilvános vagyonnyilatkozatot kell tenniük. E nyilatkozat elkészítése az országgyűlési képviselők számára előírt formát és tartalmat kell, hogy kövesse. Bár néhány szervezet aggodalmát fejezi ki a jogszabály szigorával kapcsolatban, attól tartva, hogy az azonnali megszűnésüket vonhatja maga után, a tény az, hogy a folyamat fokozatosan, több lépésben zajlik. A törvény célja nem a hirtelen betiltás, hanem az átláthatóság megteremtése: a szervezeteknek először lehetőségük van eleget tenniük vagyonnyilatkozati kötelezettségüknek, és csak tartós mulasztás esetén kerülhet sor a működésük felfüggesztésére. Ha a vezetők többszöri figyelmeztetés ellenére sem teljesítik kötelezettségeiket, az igazságügyi miniszter jogosult felfüggeszteni a szervezet működését, de ez csupán a jogi eljárás végső lépése. A törvényjavaslat célja tehát, hogy meggátolja a külföldi forrásokból finanszírozott szervezetek vezetőinek titkos vagyoni gyarapodását, valamint hogy világos képet adjon az állami szerveknek és a közvéleménynek a vezetők pénzügyi helyzetéről.
Lázár János építési és közlekedési miniszter Dombóváron tartott lakossági fórumán arra a különös ellentmondásra hívta fel a figyelmet, hogy azok az újságírók, akik nap mint nap számonkérik a transzparenciát másokon, maguk nem akarnak ugyanilyen átláthatóságot vállalni saját működésük kapcsán.
Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy külföldi befolyás létezik, és hogy egyes szervezetek vagy médiumok külső forrásokból finanszírozzák tevékenységeiket, akkor jogosan merül fel a kérdés: minden magyar választópolgárnak tudnia kell, hogy kik és milyen körülmények között próbálnak hatni a döntéseire. Nem számít, hogy a befolyás keletről, nyugatról, Ukrajnából, Brüsszelből vagy éppen más országokból érkezik; a lényeg az, hogy ennek a folyamatnak átláthatónak kell lennie. Ez nemhogy korlátozná a demokráciát, hanem éppen ellenkezőleg: a választópolgárok alapvető jogai közé tartozik, hogy tudják, ki, milyen forrásból és milyen szándékkal próbálja befolyásolni őket. Éppen ezért nem értem, miért utasítják el az átláthatóságot követelő médiumok és civil szervezetek ezt a követelményt, amikor ők maguk is folyamatosan a transzparenciát és a számonkérhetőséget hangoztatják másokkal szemben.
Az ellenzék és számos civil szervezet hevesen kritizálja a javaslatot, amelyet úgy vélekednek, hogy a politikai ellenfelek megfélemlítésére, valamint a civil társadalom működésének megnehezítésére lett kitalálva, emellett a sajtószabadságot is súlyosan korlátozza. Karácsony Gergely főpolgármester Ursula von der Leyenhoz, az Európai Bizottság elnökéhez fordult, kérve a jogszabály végrehajtásának azonnali felfüggesztését. Egy holland európai parlamenti képviselő már kifejezte, hogy az átláthatósági törvény egyértelmű hadüzenetként hat az Európai Unióval szemben.
Az Országgyűlés ezen a héten a közélet tisztaságának megőrzése érdekében kezdi meg a szabályozási javaslatok tárgyalását. A külföldi forrásokból működő szervezetek ugyanis szinte pártpolitikai tevékenységet folytatnak: kampányokat szerveznek, politikai narratívákat alakítanak ki, és közvetlenül befolyásolhatják a választások eredményét, mindezt pedig a politikai pártokra vonatkozó szigorú szabályok nélkül. Magyarország jogrendje világosan kimondja, hogy a politikai pártok nem fogadhatnak el külföldi támogatást, sem közvetlenül, sem közvetve. Emellett az Európai Unió is kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a politikai pártok ne váljanak külföldi érdekek bábjává, és ne részesüljenek olyan pénzügyi támogatásban, amely befolyásolhatja a demokratikus folyamatokat. Az átláthatóság alapvető demokratikus elvként fontos, így a kérdés nem az, hogy szükséges-e az átláthatósági követelmény, hanem az, hogy mennyire hatékonyan valósul meg a szabályozás. A cél az, hogy sikerüljön minimalizálni a külföldi befolyást, és tisztább közéleti viszonyokat teremteni.