Koppanások zaja tölti be a teret: a világ talán árnyékba burkolózik, de az élet folytatja útját.

Egyszer csak észrevettem, hogy amikor Vera lehetőséget kapott a megszólalásra, egy határozott koppanást ejtett az asztalon. Eleinte teljesen tanácstalan voltam, hogy mi lehet ennek az oka, de a megérzésem azt súgta, hogy ennek jelentősége van. Ahogy telt az idő, egyre inkább furdalt a kíváncsiság, ezért végül megkérdeztem tőle, hogy mi áll a háttérben. Kiderült, hogy a koppanások Anikó számára voltak fontos jelzések, hogy figyeljen arra, aki éppen beszél. Anikó ugyanis egy olyan mobilalkalmazást használ, amely az élő beszédet írott szöveggé alakítja át. Ezt követően én is próbálkoztam ezzel az egyszerű, de Anikó számára kulcsfontosságú gesztussal, bár gyakran megfeledkeztem róla. Hallássérültként és az országos egyesületük tagjaként bepillantást nyertem a siketvakok világába. Sokan nem is tudják, kik ők, de egy dolog biztos: az élet számukra sem áll meg, ami példaértékű.

Alkalmazkodni egy fogyatékossággal élő ember igényeihez és támogatni őt a mindennapokban nem csupán egy hirtelen felindulás eredménye. Amikor én magam hallássérült lettem, hosszú évek kitartó munkájával tanultam meg, hogyan fejezzem ki magam érthetően. A siketvak emberek életében a legapróbb jelek is jelentőségteljes szerepet játszanak, és a velük töltött idő alatt ezt a saját bőrömön is megtapasztaltam. Az ilyen tapasztalatok gazdagítják az emberi kapcsolatokat, és mélyebb megértést kínálnak a világ sokszínűségéhez.

A sajnálat csupán üres szavak tengerében sodródik, de valójában nem hoz változást.

Az egyesület kis konyhájában mindennek megvan a pontos helye. A fűszerek külön kis tárolóedényekbe, sorrendbe szortírozva, az evőeszközök szintén. A krumplitörő, tortavágó, merőkanál, uborkareszelő, olló sorban lógnak a falra akasztott kampókon, a sót és a cukrot különböző méretű és alakú dobozokban tárolják. A hétköznapi tevékenységek sok esetben viszont nagyon egyéniek. Eltérő, hogy kinek mire és hogyan van szüksége. Az egyesületben gyógypedagógusok segítik az érintetteket abban, hogy a mindennapjaikban önállóan boldoguljanak. Vannak érdekes szituációk is, amikor például nem úgy kapnak segítséget, ahogyan nekik ideális volna. Ezt elkerülendő a hallássérültek használhatnak okosmikrofont is, ami a beszédet közvetlenül a hallókészülékbe továbbítja. Vera is használt ilyet beszélgetésünk alatt.

Ez a különleges eszköz körülbelül 100 ezer forintba kerül, és sajnos a társadalombiztosítás sem fedezi a költségeit. Pedig egy hallássérült személy számára elengedhetetlen, hogy hozzáférjen ehhez a technológiához, hiszen az életminőségük javítása szempontjából kulcsfontosságú információk birtokában lehetnek.

- Amikor valaki elutasítja a mikrofont, vagy beszéd közben elkezdi forgatni, hajlamos vagyok hevesebben reagálni - osztotta meg Vera. - Nem mindig tudom tökéletesen kezelni a helyzeteket, de folyamatosan igyekszem fejlődni.

Az elfogadás folyamata folyamatos munkát igényel. Természetes, hogy az életünk során időnként mélypontokkal is szembesülünk. Kulcsfontosságú, hogy ezeket a pillanatokat megfelelően kommunikáljuk a környezetünk felé. Ezen a téren szeretnék kiemelni egy másik lényeges szempontot: elengedhetetlen, hogy békét kössünk a jelenlegi helyzettel, mert más lehetőségünk nincs. Előfordulhat, hogy az ember a depresszió sötét útjára téved, és mélyre süllyed, de ez nem lehet a válasz a problémáinkra.

Jellemző még erre az egyedi élethelyzetre, hogy a környezet viszonyulása sem egységes.Vannak, akiken a sajnálat lesz úrrá, amikor szembesülnek vele, hogy létezik siketvakság, vagyis amikor valakinek a látása és a hallása is rossz. Megrökönyödnek, hiszen el sem tudják képzelni, milyen lehet az élet ebben a dimenzióban - gondolhatnánk.

- Számunkra ez rosszulesik, mert nekünk nem lehet, hanem kell így élni. De ha belegondolok, meg tudom őket érteni - vélekedik Anikó.Gyakran érik negatív hatások őket, amikor olyan emberrel találkoznak, akik idegesen, ingerülten konstatálják, hogy "bonyolult" személlyel hozta össze a sors, és mivel valószínűleg új számukra a helyzet, nem tudják, hogyan kezeljék.

- Mikor először mentem komplex minősítésre, az orvos ordibálni kezdett - emlékszik Anikó. - Hiába mondtam neki, hogy beszédértési problémám van, fölöslegesen emeli föl a hangját, nem fogom megérteni.

Ahogy egyre részletesebben magyaráztam a helyzetet, úgy vált egyre türelmetlenebbé. Mint orvos, tisztában van azzal, mit jelent hallássérültnek lenni, ám a személyes kommunikáció során őt is megviselte a helyzet. Az ilyen nehézségeket legjobban úgy tudjuk áthidalni, ha a pozitív élményekre fókuszálunk, és ezekből merítünk erőt, hiszen szerencsére sok pozitív példa létezik. Amikor a bankba léptem, hogy ügyet intézzek, aggodalom fogott el, hiszen tudtam, hogy egy üvegfal áll közöttünk, ami rontja a kommunikációt. Mégis, miután bemutatkoztam, az ügyintéző hölgy rendkívül barátságosan és türelmesen fogadott. Igyekezett lassan beszélni, és ha szükség volt rá, írásban is megosztotta velem az információkat, ezzel megkönnyítve a helyzetet.

Elengedhetetlen, hogy mi is barátságosan álljunk az emberekhez. Egy egyszerű, mosolygós köszönet hatalmas jelentőséggel bír, hiszen így kifejezzük, mennyire értékeljük mások segítőkészségét. Ez a kis gesztus nemcsak a kapcsolatainkat erősíti, hanem pozitív légkört is teremt körülöttünk.

Akadnak érdekes történetek is. Verának például egy kerekesszékes segített az eligazodásban.

- Ekkor igencsak zavarba jöttem, de végül megoldottuk - meséli. - Ilyenkor tükröt kapok én is. Lehet, hogy nem tudják az emberek, hogy önállóan is fel tudok öltözni reggel, de honnan is tudhatnák! Én is zavarba jövök, amikor egy kerekesszékes embernek meg kell fognom a kerekesszékét - mondja Vera. - Ugyanakkor azt is fontos látni, hogy kevesen vagyunk - szól hozzá Anikó. - Így mindig fel kell hívnunk magunkra az emberek figyelmét. Az egyesületben nagy hangsúlyt fektetnek az érzékenyítő programokra, és szerintem a helyzet egyértelműen jobb, mint korábban. Egyre több cikk is megjelenik a fogyatékossággal élőkről, és mind jobban jelen vagyunk a társadalomban, így a mindennapokban is.

Kihívás a tanulás

Fontos megjegyezni, hogy az ember életének kezdete során kialakuló korlátok jelentősen befolyásolják a tapasztalatait. Vera például már a születésekor elveszítette a látását, ami segítette őt abban, hogy a mindennapi feladatokat könnyebben elsajátítsa. Ezzel szemben Anikó fokozatosan tapasztalja meg az egészségi állapota romlását, ami miatt számára a gyakorlati teendők elsajátítása sokkal nehezebb feladatot jelent. A mindennapi tevékenységek megtanulása és rendszeres gyakorlása tehát hatalmas kihívást jelenthet számukra.

- Nekem a közlekedést volt a legnehezebb megtanulni - meséli Vera. - A fehérbot-használatot, s azt, hogyan kell az utcán a támpontokat figyelni, vagy megszólítani a járókelőket, ha segítségre van szükségem.

A főzés számomra is egyfajta mumus, amit szeretnék végre elsajátítani. Mindenki másképp találkozik ezekkel a tevékenységekkel az életében; míg egyeseknek csupán mellékesek, másoknak a mindennapok szerves részét képezik. Azonban mindig akadnak új kihívások, amiket érdemes megtanulni. Most már izgalmat találok ezekben a feladatokban.

Anikó számára a jelnyelv mellett az informatikaoktatás volt a legfontosabb. Hosszan haboztam, mielőtt beszereztem az okostelefont, mert nehezen tudtam elképzelni, hogy képes leszek elsajátítani a kezelését. Azóta is hálával gondolok az informatikaoktatómra, aki meggyőzött, hogy vásároljak egyet, és lelkesedésével segített a használatának elsajátításában. Ma már nem csupán telefonként tekintek rá, hanem életem egyik legfontosabb segédeszközére. A leíró alkalmazás mellett a nagyító applikáció a legmegbízhatóbb társammá vált – osztotta meg Anikó.

A siketvakság mint életforma egy sajátos kategóriát képvisel, amely megérdemli a pontos és átgondolt meghatározást. Fontos hangsúlyozni, hogy a siketvak emberek nem mindig rendelkeznek egyszerre hallás- és látáskárosodással. Az eltérések mértéke és jellege rendkívül változatos lehet. Például Vera esetében ő vak és hallássérült, és ezt a saját identitásának szerves részének tekinti. Ezzel szemben Anikó mindkét érzékszervének csökkent funkciójával él, tehát látás- és hallássérült. Az eltérő tapasztalatok és helyzetek világosan mutatják, hogy mennyire fontos odafigyelni a különbségekre, hiszen ezek félreértésekhez vezethetnek. Anikó egy érdekes példát is megosztott, amely jól szemlélteti ezt a problémát.

Amikor vásárolok, és valami nem világos számomra, rendszerint így szoktam kezdeni: "Elnézést, kérem a segítséget, mert látássérült vagyok." Ügyintézés során, ha nehézségek adódnak a kommunikációban, a hallássérülésemre szoktam utalni. Fontos, hogy az emberek tudják, milyen kihívásokkal küzdök éppen. Ha bemutatkozom, elmondom, hogy "mind hallás-, mind látássérült vagyok". Volt már olyan eset, amikor a pénztárnál nem hallottam, amit a kasszás mondott, ezért kértem, hogy ismételje meg, hiszen hallássérült vagyok. Erre ő rávilágított a mellette lévő kijelzőre, mondván, "oda ki van írva". Ekkor már muszáj volt tudatnom vele, hogy a látásom is gyenge.

- Ilyenkor érdemes magunkba nézni - teszi hozzá Vera. - Ha lenne egy kerekesszékes ügyfelem, lehet, hogy én is simán ajánlanék egy olyan találkozóhelyet, ami nem akadálymentesített.A siketvak emberekről gyakran kissé sztereotipikusan gondolkodnak az emberek. Magatehetetleneknek gondolják őket, akik teljes mértékben siketek és vakok is, és hogy nem is tudnak beszélni. Érdekes ugyanakkor, hogy sok esetben - maguk a szakértők is - tévesen használják a megváltozott munkaképességű kifejezést is. Anikó egyik orvosa pejoratív értelmezésben "csökkent" munkaképességűként használta. Tudni kell kezelni a helyzetet.

Mivel mindannyian értelmes, gondolkodni képes emberek vagyunk, így valamilyen formában mindenkire lehet hatni, ha másképp nem is, legalább elgondolkodásra bírni - a többi már rajta múlik.

- Amikor az első komplex minősítésemen az orvos kiabált velem, édesanyám később mesélte, hogy a váróban mindenki felháborodott, amiért olyan agresszívan üvöltött - emlékezik vissza Anikó.

Amikor egy fogyatékossággal élő személy ügyvédhez fordul, előfordulhat, hogy a jogi szakember nem teljesen felkészült a helyzet sajátos vonatkozásaira. A jogász észleli az ügy jogi aspektusait, de nem élte át ügyfélként azokat a kihívásokat, amelyekkel egy siketvak ember szembesülhet. Ez természetesen nem a jogi képviselő hibája. Vera kifejti, hogy ha valaki jogsegélyt keres tőle, akkor bár tudja, hogy miként állnak a tények, emellett az is fontos számára, hogy megossza az ügyféllel saját tapasztalatait is. Így talán a jogász számára is könnyebb lesz megérteni az ügyfél helyzetét, és érzékelni, hogy ő is átélte a hasonló nehézségeket. Ez a kölcsönös empátia segíthet abban, hogy a jogi folyamat zökkenőmentesebb és emberibb legyen.

Anikó szerint a siketvak élet legjobban úgy élhető meg, ha nem akadályként, hanem kihívásként tekintünk rá.

InfóA Siketvakok Országos Egyesületének adószáma: 18061031-1-42