Kertünk leglenyűgözőbb túlélői: szárazságtűrő évelők, amelyek minden évszakban varázslatos szépségükkel kápráztatnak el. - Magyar Mezőgazdaság
Igazi túlélők, átvészelik az aszályos időszakot, sovány talajon is megélnek, ellenállók, ennek ellenére hosszan, gazdagon virágoznak.
A következő szárazságtűrő növények igazi mézkoszorúkat vonzanak, vonzó otthont teremtve a méheknek, lepkéknek és egyéb beporzóknak. Hosszú időn keresztül gazdagítják a táplálékot, így ökológiai szempontból is felbecsülhetetlen értékűek. Télen gyönyörű látványt nyújtanak, ahogy a hó fedi őket, de kora tavasszal, a hajtások megérkezése előtt érdemes néhány centivel a talaj fölött visszavágni őket.
A szárazságtűrő dísznövények között talán a cickafark (Achillea millefolium) a legismertebb. Ez az évelő, gyógyító és díszítő növény Ázsiában és Európában, így Magyarországon is őshonos. Latin elnevezése, mely Achilles mitológiai hőshöz kapcsolódik, utal arra, hogy a legendás harcos sebei kezelésére is ezt a növényt alkalmazta. Az alapfaj virágzata általában fehér, de a kertészetekben megtalálhatóak piros, narancsvörös, sárga és rózsaszín variációk is. Érdemes megjegyezni, hogy a színes virágú fajták gyógyászati felhasználásra nem alkalmasak.
Ernyős virágzata június és augusztus között bontakozik ki, leveles száron. Az elhervadt virágok eltávolításával serkenthetjük a gazdagabb virágzást. Optimális környezet számára a teljes napfény, itt képes legszebben fejlődni. Félárnyékos helyen azonban szárai megnyúlnak, elgyengülnek, és a növény széteshet, virágok nélkül marad. Általában bármilyen, de főként jó vízelvezetésű talajt kedvel, a pangó víz viszont végzetes lehet számára. Az aszályos időszakokat elviseli, de ha rendszeresen öntözzük, még bőségesebben virágzik.
Tavasszal tőosztással szaporíthatjuk. Vidéki stílusú kertekben kifejezetten jól mutat, de bárhol megállja a helyét. Vegyes virágágyásba ültethetjük ligeti zsályával, kasvirággal, kúpvirággal, kokárdavirággal, levendulával, macskamentával, kakukkfűvel. Vázába is tehetjük, és szárazvirágnak is alkalmas, a levágott levelei, hajtásai a komposztra kerülve gyorsítják a növények bomlási folyamatait.
A levelek színpompás ezüstös-zöld árnyalatokban pompáznak, lándzsa alakú formájuk és enyhén fűrészelt széleik különlegessé teszik őket. Virágzáskor a fészekvirágzat nyelves virágai lenyűgöző kétszínűséggel ragyognak: a vörösek fokozatosan sárgába váltanak, így egy igazi színkavalkádot varázsolva a kertbe. Június első napjaitól egészen október végéig bőséges virágzással örvendeztet meg minket. A hagyományos, egyszerű virágú fajták mellett felfedezhetjük a gömbölyded, telt virágú hibrideket is, melyek egységesen piros vagy sárga színben pompáznak, valamint a kompakt növekedésű, törpe fajtákat, amelyek kis helyen is nagy hatást keltenek. Ahhoz, hogy a növény dúsan virágozzon, érdemes az elnyílt virágokat rendszeresen eltávolítani, ezzel ösztönözve a folyamatos virágzást. Az átlagos kerti talajban kiválóan fejlődik, azonban fontos, hogy a talaj jó vízáteresztő képességgel rendelkezzen. A napsütötte helyek ideálisak számára, hiszen a hosszú aszályos időszakokat is könnyedén átvészeli. Azonban, ha mérsékelt öntözést biztosítunk számára, a virágok sokkal tovább megőrzik szépségüket. A nagy fényigényű növény a félárnyékban sajnos csupán csekély virágzással ajándékoz meg minket.
Szaporítása magról és tőosztással is történhet. A tőosztást virágzás után, ősz elején érdemes elvégezni. Nyár végén, ősz elején gyűjtsük be a száraz virágfejeket, és morzsoljuk ki a szúrós magokat. Elvethetjük azonnal, vagy március-áprilisban. Magjai fényre csíráznak, elég őket a földre szórni, és gereblyével kicsit lenyomkodni. Öntözzük be a vetést, és gondoskodjunk róla, hogy mindig kicsit nyirkos legyen, kb. 2-3 hét alatt kicsíráznak, ezután végezzük el a magoncok ritkítását, 30 cm tőtávolságra.
Párosítsuk a vajszínű menyecskeszemet cipruskával, cickafarkkal, kék csenkesszel és japán vérfűvel, valamint az árvalányhajjal. Gyökerei hasonló anyagokat állítanak elő, mint a bársonyvirág, és szintén képesek a fonalférgek ellen védekezni a talajban, így a biokertészetben is értékes segítséget nyújtanak.
A ligeti zsálya (Salvia nemorosa) Elő-Ázsiában és Európában, így hazánkban is őshonos évelő, száraz gyepekben, útszéleken fordul elő. Bokrosan elágazó növekedésű, 30-50 cm magas, kompakt bokrot nevel. Levelei ezüstöszöldek, tojásdadok vagy lándzsásak, a szélük fűrészes, felületük ráncos, a száron párosával állnak. Bár a növény megdörzsölve jellegzetes zsályaillatot áraszt, fűszernek nem igazán alkalmas és gyógynövényként sem használatos. Füzérvirágzata 20-25 cm hosszú, sötétlila virágszárakon magasodik a levelek fölé, ajakos virágai lila, kék, bíbor színekben pompáznak. Fő virágzási ideje május-június, augusztus-szeptemberben másodvirágzásra számíthatunk, ennek érdekében vágjuk vissza az elhervadt virágzatokat.
Kötöttebb, közepes tápanyagtartalmú, meszes talajba ültetve fejlődik a legszebben, napos, meleg fekvésben, tolerálja a félárnyékot is. A szárazságot jól tűri, de az öntözést meghálálja.
Szaporíthatjuk tavasszal tőosztással, kora nyáron dugványozással, illetve tavasszal vagy ősszel magvetéssel. Vethetjük végleges helyre vagy cserépbe palántaneveléshez. Tavaszi vetésnél csak a következő évben virágzik (ritkán már nyár végén), őszi vetésnél pedig a következő évben. Ültethetjük sziklakertbe, szegélynövénynek, napos évelőágyba, jól mutat például cickafark, sárga menyecskeszem, margaréta, árvalányhaj társaságában, és vágott virágnak is alkalmas.
Az ernyős verbéna (Verbena bonariensis) a csodás Dél-Amerika Patagónia régiójából származik. Ez a légies, elegáns megjelenésű évelő dísznövény impozáns, akár 100 cm magasra is megnőhet, felálló száraival és terebélyes habitusával magára vonja a figyelmet. Levelei sötétzöldek, fényesek, keskenyek és hosszúkásak, fűrészes szélűek, és tőlevélrózsát alkotnak, ami tovább fokozza vonzerejét.
Virágzása hosszan, júniustól szeptemberig tart. Napos, meleg helyen, mérsékelten száraz, tápanyagban dús, jó vízáteresztésű talajban érzi jól magát. Ha védett helyre ültetjük, takarással áttelelhet.
Ősszel érdemes összegyűjteni a magokat a növények töveiről, majd a legutolsó fagyok után elültetni őket a szabadföldbe. A magokat egyszerűen szórjuk a talaj felszínére, majd finoman nyomjuk le, és ne felejtsük el megöntözni. A csírázáshoz elengedhetetlen a meleg hőmérséklet (ideális esetben 18-20 °C) és a fényes környezet. Amint a kis növények elérik az 5 cm-es magasságot, ritkítsuk őket úgy, hogy 30 cm távolságot tartsunk köztük. Bár jól ellenáll a betegségeknek, a lisztharmat okozhat problémát, ezért ügyeljünk arra, hogy az öntözővíz ne érje a leveleket. Kiváló választás napos virágágyásokba, ahol háttérnövényként vagy csoportosan ültetve mutatkozik meg legszebben. Tökéletes társai lehetnek az évelő őszirózsák, cickafark, kasvirág, pillangóvirág, körömvirág, büdöske, sárga őszi napfényvirág, törpe őszirózsák, árvalányhaj és tollborzfű.
Húsos, hengeres leveleik általában középzöldek, de vörös vagy lila tónusok is előfordulhatnak. Világító pink, citromsárga, narancssárga, fehér vagy többszínű, margarétára emlékeztető virágaik egész nyáron nyílnak. Fagytűrésük változó, de az új nemesítések már a hideggel szemben is egyre inkább ellenállók. Beérik sovány, kavicsos talajjal, ami jó vízáteresztő képességű, a gyökereik ugyanis a pangó víz hatására rothadhatnak. Szaporítani tőosztással, dugványról és magról is lehet.Kiváló talajtakaró, legyökeresedő száraival gyorsan képes terjedni, összefüggő növénytakarót képez. Ültethetjük szikla- és kavicskertbe, kőfalak réseibe, sziklás rézsűre, szegélyként, virágládába, de akár síremlékre is. Társítsuk varjúhájakkal.