Jókay Móric művei olyanok, mint egy ínycsiklandó fagylaltkehely: gazdag ízek keveréke, amely minden falatban új élményt nyújt. Ahogy a különböző rétegek harmonikusan egyesülnek, úgy a történetei is különféle érzelmeket és gondolatokat ötvöznek, megédesítv

Császtvay Tünde, a magyar irodalomtörténet elismert szakértője és a BTK Irodalomtudományi Intézet osztályvezetője, nemrégiben tartott előadása, "Nyár esti Jókai. Hideg kő és heves szív" címmel, izgalmas új megközelítéseket kínált A kőszívű ember fiai, Jókai Mór talán legikonikusabb regénye kapcsán. Az előadás során Tünde hangsúlyozta, hogy Jókai művészete rendkívül vonzó, hiszen sokszínűsége és gazdag rétegessége olyan, mint egy ínycsiklandó fagylaltkehely, melyben a különböző ízek harmonikusan keverednek, és minden falat új élményt nyújt.

Császtvay Tünde így fogalmazott: "A szövegei rendkívül sokféleképpen értelmezhetők. Az írásművei mélyen rétegzett tartalommal bírnak, és számos értelmezési lehetőséget kínálnak. Olyanok, mint egy fagylaltkehely: sok különböző összetevőből állnak, és mindig izgalmas felfedezni, hogy mely elemek fognak harmóniába kerülni."

A regény 1868-ban, a kiegyezés utáni esztendőben látott napvilágot, és hamarosan az oktatási intézményekben is felkeltette az érdeklődést. Érdekes, hogy Jókai Mór már a mű megírása közben is a színpadra adaptálta a történetet, amelyet végül színre is vittek. Ezt követően további négy-öt dráma is született a regény alapján. A mű színpadi népszerűségének titka abban rejlik, hogy dramaturgiailag jól kidolgozott, párbeszédei élénkek és a cselekmény izgalmas, emellett pedig jól meghatározható fókuszpontokkal rendelkezik. Az ismertségét tovább növelte a filmadaptációk sora is, melyek közül a legnagyobb hatást az 1960-as években készült Várkonyi Zoltán-féle feldolgozás gyakorolta, amelyet azóta is rendszeresen műsorra tűznek.

A kőszívű ember fiai, Jókai Mór klasszikus műve, az iskolai tanulmányok során gyakran a nemzeti identitás erősítésének szimbólumaként jelenik meg. Azonban Jókai regénye ennél sokkal komplexebb rétegeket rejt magában. Családregényként is értelmezhetjük, amely a generációk közötti kapcsolatokat és konfliktusokat tárja fel – egy olyan témát, amely a magyar irodalomban abban az időben meglehetősen ritka volt. A polgárosodás korában ez a műfaj különös jelentőséggel bír, hiszen a polgári életformát és annak kihívásait tükrözi. A regény bemutatja, hogyan alakul a fiatalok és szüleik közötti viszony, különösen a kamaszok szempontjából. Az apa mint példakép jelenléte mellett a leválás szükségessége is hangsúlyt kap, ami a felnőtté válás egyik kulcsfontosságú aspektusa. Császtvay Tünde szavai szerint ez a felnövéstörténet még ma is rezonál a fiatalokkal, hiszen a generációs ellentétek és a felnőtté válás folyamata örök érvényű témák, amelyek minden korosztály számára tanulságosak.

A szakember emellett kiemelte, hogy A kőszívű ember fiai nőregényként is olvasható, hiszen a történetben jelentős női szereplők tűnnek fel, akik formálják az eseményeket. Például az anya karaktere nem csupán egy keménykezű asszony, hanem aktívan részt vesz a politikai diskurzusban is. Bár összesen csak kétszer jelenik meg a regény lapjain, mégis szerepe alapvetően befolyásolja a mű tematikáját, így a női perspektívák is hangsúlyos szerepet kapnak a történetben.

Jókai Mór regényének megjelenésekor számos kritika érte, különösen amiatt, hogy a történetbe áramló sokféle fordulat szinte egyfajta "szuperhős-kalandregény" jelleget kölcsönözött neki. Ezek a váratlan események nemcsak hogy feszítik a narratívát, hanem valóban darabokra is szedik azt, lehetővé téve, hogy egy új, modernebb megközelítés és értelmezés bontakozzon ki. Ez a sokszínűség éppen az a sajátosság, amely a művet különlegessé teszi, hiszen a zárt, lineáris történetvezetés helyett egy dinamikus, folyamatosan alakuló világot teremt az olvasó számára.

A mű megjelenésének idején már széles körben kulcsregényként emlegették. Az olvasók lelkesen kutatták, hogy Jókai Mór kinek az életéből meríthetett ihletet a fő cselekményszálhoz, és sokan a Tisza családot vélték felfedezni a történetben. A regény lehetőséget ad arra is, hogy egy feltörekvő ellenzéki pártvezér családjának mintájára napi politikai regényként értelmezzük.

Előadásában Császtvay hangsúlyozta, hogy Jókai művészete rendkívül gazdag és sokszínű, értelmezési lehetőségei pedig rendkívül változatosak. Az író alkotásai éppen ezért páratlanok, és érdemes időt szánni azok mélyebb megértésére. Egy kis figyelemmel újabb és újabb rétegeket, színeket fedezhetünk fel ebben az irodalmi "fagylaltkehelyben", amely minden falatnál új élményekkel szolgál.

A Magyar Nemzeti Múzeumban varázslatos tárlatvezetéseken vehettek részt a Múzeumok Éjszakáján. Dr. Berta Erika múzeumandragógus vezetésével egy különleges utazásra indultunk Jókai Mór életének és korának világába. Erika lebilincselő módon osztotta meg velünk a nagy író életének meghatározó pillanatait, kezdve a gyermekkorától egészen a felnőtté válásáig, így mélyebb megértést nyerhettünk Jókai gazdag életéről és örökségéről.

"Az író nagyon sok dologtól félt, de leginkább a kutyáktól tartott. S mivel a kis Móric félt a kutyáktól, ezért nem mert egyedül elsétálni az iskolába, ami tulajdonképpen néhány utcányira volt onnan, ahol lakott. Ezért mindig édesanyjának, édesapjának vagy valamelyik szolgálónak kellett elkísérnie, hogy ha szembejön egy kóbor kutya, nehogy hazarohanjon" - osztotta meg az anekdotát Jókai gyermekkoráról dr. Berta Erika, majd hozzátette, hogy az író köztudottan félt a szakállas emberektől is, és nagyon rettegett attól, hogy élve eltemetik.

Felfedezhettük továbbá, miként vált Jókay Móricból a legendás Jókai Mórrá. "Az édesapja azért adta a Móric nevet Jókainak, mert a kedvenc regényhőse, Móric is ezt a nevet viselte. Azonban egy alkalommal Tóth Lőrinc, az író egyik jó barátja, egy levélben rövidítve Móric nevét használta, Jókay Mórként hivatkozva rá. Hogy ez véletlen volt-e vagy csupán egy kedves becézés, az máig rejtély. A válaszlevelet viszont ismerjük, amelyet Jókai 'Tóth Lőr kezébe' címezve küldött el" - mesélte a tárlatvezető. Az író aztán 1848. március 15. után eltávolította a névéből az y betűt, ezzel kifejezve, hogy nem kíván élni nemesi származásának előnyeivel.

Az előadáson arról is hallhattunk, hogyan kötött barátságot az alkotó Petőfi Sándorral. Jókai visszaemlékezése szerint az utcán ismertették össze őket, ahol úgy köszöntek egymásnak, ahogyan a korszak diákjainál volt szokás, vagyis az iskolatárs becenevén. Petőfi beceneve az iskolában Búsmagyar volt, míg Jókaié Jámbor. Egymás első irodalmi szárnypróbálgatásainál is jelen voltak, hiszen egymásnak olvasták fel első műveiket. Miután mindketten felkerültek Pestre, újra összehozta őket a sors. Egy társaságba kerültek, és márciusi ifjakként is részesei lettek a történelemnek.

Laborfalvi Rózával való kapcsolatáról is szó esett, amit köztudottan senki sem nézett jó szemmel a környezetükben. A nő ugyanis elvált, gyermekes asszony volt, emellett pedig színésznő is, amelyet akkoriban nem kifejezetten női foglalkozásként tartottak számon. Petőfi is ellenezte a kapcsolatot, ami miatt összetűzésbe keveredtek és megromlott a baráti viszonyuk. Petőfi úgy halt meg, hogy nem tudták helyreállítani barátságukat. Jókai és Petőfi egyébként épp a Magyar Nemzeti Múzeumban találkozott utoljára személyesen, egy banketten. "1849 tavaszán járunk, amikor ez megtörténik. Bár ekkor már nincsenek beszélőviszonyban, az eseményen mindketten részt vesznek, és itt találkoznak utoljára" - magyarázta dr. Berta Erika.

Az 1850-es években, a politikai elnyomás idején, az 1848-49-es eseményekben való részvétele miatt nem tudta nevén kiadni írásait. Ezért álnév használatára kényszerült. Ahogy ő fogalmazott: "Ha már a saját nevem nem lehet használható, akkor a gazdám kutyájának nevén fogok publikálni." Így hát az álnév, amelyet választott, Sajó lett, akárcsak a kutyája neve.

"Joggal mondhatjuk, hogy az a személy, aki a 19. század határvonalán áll, átlép a 20. századba, hiszen 1904-ben élete végéhez érkezik, betegség és öregség következtében. Halála, temetése és ravatala a korszak egyik legmeghatározóbb eseménye lesz. Ravatalát nem máshol, mint a Magyar Nemzeti Múzeumban állítják fel, ezzel is hangsúlyozva, hogy a múzeummal való kapcsolata számos szálon összefonódik" - fogalmazott a tárlatvezetés zárásaként dr. Berta Erika.