Hús, szilikon és önarckép – ezek a szavak egy különös világot idéznek fel, ahol az élet és a művészet határvonalai elmosódnak. A hús a fizikai létezés szimbóluma, a szilikon pedig a modern technológia és a mesterségesség megtestesítője. Az önarckép pedig

A LOKART csendes, de vonzó esemény, nem a botrányra építünk - mondja Fekete Valéria, a sorozat művészeti vezetője. Az idei rendezvény "Az én testem, az én váram" mottóval olyan kérdéseket tesz fel, mint hogy hol ér véget az én és hol kezdődik a test.

Harmadszor rendezik meg a LOKART-ot. Ön szerint mikortól beszélhetünk biennáléról?

Mostanra a rendezvény időbeli folytonossága világosan mutatja, hogy elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol bátran használhatjuk a biennále kifejezést. Eddig nem fogalmaztunk így, de a harmadik alkalom, a rendszeresség és a résztvevők visszajelzései mind megerősítik ezt az állítást.

A LOKART története egy különleges pillanattal kezdődött, amikor néhány lelkes alkotó úgy döntött, hogy megvalósítja közös álmát. Az alapítók inspirációt merítettek a művészetek és a közösségi együttműködés erejéből, és céljuk az volt, hogy egy olyan platformot hozzanak létre, amely lehetőséget ad a fiatal tehetségeknek, hogy kifejezhessék magukat. A kezdeti lépések során sok kihívással kellett szembenézniük, de a szenvedély és az elkötelezettség segítette őket abban, hogy megvalósítsák víziójukat. Így született meg a LOKART, amely azóta is inspirálja és összeköti a kreatív közösségeket.

Az első alkalomra 2021 februárjában került sor, éppen a Covid utáni időszak hajnalán. A rendezvény egy apró, helyi eseményként indult, amelyben főként pécsi művészek vettek részt, és a mozgás témája köré épült – a visszatérés és az újrakezdés szimbólumaként. Azóta is kiemelt fontosságú számunkra, hogy olyan témákat válasszunk, amelyek szoros kapcsolatban állnak Pécs képzőművészeti életével és a történelmi folytonossággal – nem elszigetelt fogalmakat keresünk, hanem azokat, amelyek kontextusba illeszkednek. Ennek a megközelítésnek Pécs történetében is van előzménye: a hetvenes években például egy emlékezetes "Mozgás" kiállítás zajlott a pécsi balett 10. évfordulója alkalmából. Ezt azonban a pártfunkcionáriusok nem nézték jó szemmel, így a megnyitót követően alig néhány órán belül be is zárták az eseményt.

Hogyan alakult ki a jelenlegi program?

Az M21 Galéria teremtette meg azt a különleges atmoszférát, ahol minden egyes teremben egy-egy tételmondat született. Volt, hogy a művek előzték meg a kijelentéseket, máskor viszont a gondolatok inspirálták a vizuális alkotásokat, így egy folyamatos, kreatív párbeszéd alakult ki közöttük. A belvárosi helyszínek sokszínűsége különböző fókuszokat kapott: az Ankora Galériában az önarckép és a testkép, főként női művészek szemszögéből, míg a Nick Galériában a test és az anyagtalan lét viszonya került a középpontba. A török vendégművészek különösen merész és provokatív alkotásaikkal emelkednek ki; mindannyian nők, és a teljes résztvevői körben körülbelül nyolcvan százalékuk női alkotó. Ez a statisztika a katalóguskészítés során vált nyilvánvalóvá, és jelentős jellemzője az idei eseménynek. Továbbá, a nemzetközi kapcsolatok erősítése érdekében a 2024-es lyoni biennáléra is meghívtunk két művészt, köztük egy szerb alkotót, aki a kritikusok díját nyerte el.

Természetesen! Léteznek olyan foglalkozások, amelyek provokatív jellegűek, és gyakran megosztják a közvéleményt. Ilyenek például a művészek, akik szándékosan kihívó, tabukat döntögető alkotásokkal lépnek fel, vagy a szociális aktivisták, akik a társadalmi kérdésekről merész és sokszor kényes témákat feszegetnek. Az újságírók is gyakran provokatív kérdéseket vetnek fel, hogy felhívják a figyelmet a fontos ügyekre. Ezek a munkák nemcsak hogy provokatívak, de sokszor elengedhetetlenek is a társadalmi diskurzus előmozdításához. Milyen szempontból érdekel a téma?

A Pécsi Galériában különleges alkotások várják a látogatókat, ahol tetovált szilikonbőrt, hajat vagy szárított húst alkalmaznak az művészek. Ezen okból kifolyólag a kiállítást kizárólag 18 éven felülieknek ajánljuk. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretnénk, hogy a LOKART célja nem az, hogy a lefóliázható, provokatív művek körül forogjon a diskurzus - a rendezvény igazi küldetése ennél sokkal mélyebb és összetettebb.

Melyik műalkotás gyakorolt önre a legmélyebb hatást?

Az egyik videóalkotásban a művész fokozatosan leveszi a fejkendőit, minden egyes kendőnél megemlítve egy családtag nevét. A folyamat végén arctalan gumimaszk mögé rejtőzik, ami rendkívül erőteljes és nyomasztó hatást kelt. Ez a műalkotás a 9/11 utáni előítéletekre utal, és egyaránt hordoz személyes és politikai jelentést. Az alkotás mélyen elgondolkodtatja a nézőt a társadalmi előítéletek és a családi kötelékek összetett viszonyáról.

Milyen volt a közönség reakciója?

Mostantól irányítószám alapján is nyomon követhetjük, honnan érkeznek a látogatók. Az ország különböző szegleteiből érkeznek, és az érdeklődés öt-hat hét elteltével is töretlen. Ez igazán különleges, hiszen a legtöbb kiállításnál a kezdeti hetekben tapasztalható a legnagyobb látogatottság.

Hová vágynak elérni?

Célunk, hogy a következő hat év során a LOKART ne csupán Magyarország határain belül, hanem a közép-európai régióban is elismert név legyen. Van már példa erre: a GrafikPécs esemény keretében egy kiállítást a párizsi Atelier Michel Bouvet tervezett, amely jelentős nemzetközi figyelmet irányított Pécsre. Hasonló rezonanciát kívánunk elérni a LOKART számára is.

Kilépett a regionális keretek közül

Pécs immár harmadik alkalommal rendezi meg a LOKART Kortárs Képzőművészeti Biennálét, amely néhány év alatt a város legfontosabb képzőművészeti eseményévé nőtte ki magát. Az első, 2021-es kiadás még kis léptékű, helyi fórum volt a pandémia utáni újrakezdéshez kapcsolódva. Két évvel később, 2023-ban már országos jelentőségűvé vált, nemzetközi vendégekkel és szélesebb intézményi háttérrel. 2025-re pedig már látszik, a LOKART kilépett a regionális keretek közül, és a nemzetközi kortárs színtér részeként pozicionálja magát. A Biennálé idei vendégkurátora Fenyvesi Áron művészettörténész, a koncepciót Fekete Valéria művészeti vezető és Százados László művészettörténész állította össze.

Az idei biennálé központi témája - "Az én testem, az én váram" - az identitás, az érzékelés és a testpolitika mélyebb rétegeit kutatja. A testet mint végső menedéket és egyéni szentélyt vizsgálva, a kiállítások olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek egyszerre érintenek minket magán- és közéleti szinten. A sebezhetőség, az öregedés, a testkép és az önarckép, valamint a test mint szakrális élmény és a test nélküli test fogalmai mind fontos elemei ennek a tematikus egységnek. E sokszínű megközelítés célja, hogy a látogatók elgondolkodjanak saját tapasztalataikon és a testükkel kapcsolatos társadalmi diskurzuson.

A több mint hatvan kiállító között a legendás művészek mellett fiatal tehetségek is megjelennek, mindannyian sajátos hangzású alkotásokkal. El Kazovszkij mitologikus festészete, Hajas Tibor provokatív test-akciói, valamint Ladik Katalin és Drozdik Orsolya feminista megközelítései mellett a Pécsi Műhely neoavantgárd tagjai - Ficzek Ferenc, Hopp-Halász Károly és Kismányoki Károly - is bemutatkoznak. Ők már a hetvenes években bátran kísérleteztek a test és a művészet határvonalainak feszegetésével. Emellett a kurátorok kortárs alkotók munkáit is felvonultatják: Keresztes Zsófia szobrai, Nilbar Güreş isztambuli művész alkotásai, valamint a fiatal szerb művész, Nadežda Kirćanski installációi új nézőpontokból világítják meg a test és identitás összetett kérdéseit.

A pécsi biennálé különleges varázsa abban rejlik, hogy tudatosan épít a város avantgárd hagyományaira. Az olyan események, mint a Pécsi Műhely akciói, a "Mozgás" című, 1970-ben betiltott kiállítás, valamint Tandori Dezső és Szirtes János emlékezetes performanszai mind-mind alapkövei a mai programnak. A rendezvény szervezőinek célja, hogy a múlt radikális energiáit összekapcsolják a jelen társadalmi kihívásaival, ezzel teret adva a párbeszédnek és az új gondolatoknak.

A nemzetközi kapcsolatok kiemelkedő szerepet játszanak a program keretein belül. Az idei esemény során lyon-i és isztambuli biennáléhoz kapcsolódó művészek, valamint külföldi kurátorok és intézményvezetők is jelen voltak, aktívan részt véve szakmai diskurzusokban és a zsűri tevékenységében.

A LOKART szellemi motorja már a kezdetektől fogva Fekete Valéria esztéta, aki kurátori megközelítéseivel mindig arra törekedett, hogy Pécs művészeti örökségét összehangolja a legfrissebb nemzetközi diskurzusokkal. Interdiszciplináris gondolkodásmódja jól tükröződik abban, hogy a biennálé kísérőprogramjai rendszeresen átlépik a képzőművészet határait, és teret adnak az irodalomnak, zenének és filozófiának is, így gazdagítva a művészeti élményt.