Hosszas betegséget követően elhunyt Elek Judit, akinek távozása mély űrt hagyott mindazokban, akik ismerték és szerették.
Franciaországban ebben a hónapban jelent meg egy különleges díszdoboz, amely összegyűjti Elek Judit 17 filmjét, ezzel méltó módon tisztelegve a Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendező életműve előtt. Sajnos 2025. október 1-jén távozott az élők sorából, és november 10-én ünnepelhettük volna 88. születésnapját.
Ma egy szomorú hírt kaptunk: elhunyt Elek Judit, az emblematikus filmrendező, akinek munkássága örökre beírta magát a magyar mozi történetébe. Halála éppen egybeesett azzal az alkalommal, amikor Párizsban, az ő tiszteletére rendezett díszvetítés keretében levetítik "Meddig él az ember?" című, 1967-es Locarnói nagydíjas filmjét. Elek Judit hosszú betegség után távozott el az élők sorából 2025. október elsején, és november 10-én ünnepelte volna 88. születésnapját. Kossuth- és Balázs Béla-díjas rendezőként számos generációt inspirált, munkái pedig továbbra is élni fognak a vásznon.
1945-ben, amikor Jutka mindössze nyolcéves volt, a budapesti gettó nehézségeit élte át, és ez az élmény mély nyomot hagyott benne. Később, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán írta meg "Árvácska" című filmforgatókönyvét, amelyet Radványi Géza vitt vászonra. A történetben Jutka saját sorsát tükröztette, ahogyan ő is elveszett, kihasznált gyermek lett, hasonlóan Móricz főhőséhez. A neves Máriássy-osztály tagjaként olyan kiváló művészekkel tanult együtt, mint Huszárik Zoltán, Szabó István és Kézdi-Kovács Zsolt, akivel később több mint öt évtizeden át osztotta meg életét. Annak ellenére, hogy csak dramaturg diplomát szántak neki, Jutka nem hagyta, hogy ez megakadályozza őt. Híradós munkát vállalt, és az Alapító tagja lett a Balázs Béla Stúdiónak, így új utakat nyitott meg a filmes világban.
1962-ben Elek Judit bemutatta első dokumentumfilmjét, a "Meddig él az ember" című alkotást, amely eljutott a rangos cannes-i versenyre. Ezt követően lehetőséget kapott, hogy elkészítse a "Sziget a szárazföldön" című játékfilmet, melyet Mándy Iván közreműködésével írt. A film 1969-ben a Cannes-i Kritikusok Hetén debütált, és óriási sikerrel zárult. A film szokatlan szereposztása között különösen kiemelkedett Kiss Manyi, akinek szerepe hazai körökben is népszerűséget hozott, ám ez a siker eltörpült a film államilag támogatott véleményformálóinak kritikái mellett. A támadások középpontjában az állt, hogy Elek Judit miért választotta a dokumentumfilmes technikákat egy játékfilm készítéséhez.
A 70-es években számos dokumentumfilmet készítettek bányász közösségekről, amelyek világszerte tananyagként szolgáltak. Ezek a filmek a szereplők nyíltságának és naivitásának köszönhetően olyan meztelenül tárta fel a társadalmi valóságot, hogy az drámai intimitása miatt szinte elviselhetetlen nyomást gyakorolt a résztvevőkre.
A magyar nézők nagy örömmel fogadták ezeket a filmeket, de hamarosan a hatalom keresztbe tett nekik: betiltotta a műveket, elhalasztotta a premierjeiket, és félelmében kíméletlen kritikákat indított el, hogy elnyomja azokat.
Elek Judit nem változtatott a módszerein
Amikor a hetvenes évek végén Elek Judit újra visszatért a játékfilmezés világába, nem módosított bevett módszerein. Brutális őszinteséggel ragadta meg saját életének legintimebb és legaktuálisabb folyamatait a "Majd holnap" című alkotásában. Ez a film 1978-ban Locarnóban elnyerte a díjat, ám a hazai siker csak a szakmai körökben és egy szűkebb közönség számára volt nyilvánvaló. Az itthoni kritikák viszont ismételten az ellenkezőjéről tanúskodtak, ami rávilágított a hazai közönség és a szakma eltérő értékelési szemléletére.
