Homokszemek nélkül nem létezhetnek igazgyöngyök - Beszélgetés Sulciová Silviával A beszélgetés során Sulciová Silviával felfedezzük a valódi értékek és a nehézségek közötti összefüggéseket. A homokszemek, amelyek az élet kihívásait szimbolizálják, elenge
Sulciová Silvia, 23 évnyi nemzetközi banki és olajipari vezetői tapasztalattal a háta mögött, úgy döntött, hogy új irányba tereli életét, és megvalósítja rég vágyott álmait. Egy boutique consulting céget alapítva, személyes vezetői tanácsadóként, üzleti és szellemi edzőként, valamint executive coachként segíti a cégvezetőket, tulajdonosokat, valamint a felső- és középvezetőket abban, hogy áthidalják üzleti és vezetői kihívásaikat, és új szintre emeljék vezetői képességeiket. Küldetése, hogy támogassa másokat üzleti sikereik elérésében, személyes fejlődésükben és átalakulásukban. Fiatal tehetségeket mentorál, előadásokat tart, írásai által edukál - sokféle formában és helyszínen. Hisz abban, hogy a tudás és tapasztalat megosztása által mi magunk is fejlődünk. "Az marad meg belőlem, ami túlél, amit másokért teszek. Ez táplálja a lelkemet" - vallja. Budapest immár tizenegy éve az otthona, ahol elbűvöli a város gazdag kultúrája és művészete. Szívügyének tekinti a daganatos és hátrányos helyzetű gyermekek támogatását.
A tudatosság fókuszba helyezése az egyik küldetésed. Annak, aki magasra jutott a ranglétrán vagy saját cégeit virágoztatta fel, elsősorban tudatosnak kellett lennie?
Az üzleti és vezetői sikerek mögött lehet intuíció, stratégiai látásmód, kapcsolatépítési képesség és jó időérzék is. Ám ezek nem feltétlenül jelentik azt, hogy az adott vezető vagy cégtulajdonos tudatos is. Ösztönlények vagyunk, gyermekkorban bevésődött mintázatok itatják át a viselkedésünket. Sokszor nem gondolkodunk, csak automatikusan cselekszünk. A baby boomer, az X és az Y generációk tagjai közül az üzleti világban kiemelkedhetett az is, aki elsősorban szakmailag volt jó, esetleg képes volt eredményeket elérni, miközben mások határait figyelmen kívül hagyta. Tíz-tizenöt éve még nem volt terítéken, hogyan éri el egy vezető, vállalkozó a céljait, inkább parancsszóra működött a világ, az emberek - az elért számok és az előrejutás pedig megerősítették az egyént vagy a menedzsmentet abban, hogy rendjén van az, ahogyan viselkedik és irányít. Az utóbbi években azonban a régi típusú vezetői működés pajzsán komoly repedések keletkeztek, ám ezek még mindig nem elégségesek ahhoz, hogy igazi paradigmaváltás szemtanúi legyünk: a régi autoriter praktikák még ma is hódítanak a vállalati világban.
Mégis, a díjak és az online megosztások sokasága hirdeti, hogy mennyire kivételes a vállalatok belső kultúrája, és hogy a vezetők mennyire inspirálóak.
Valóban, az egyik oldalról ezt tapasztaljuk, de közben egy soha nem látott mértékű fluktuációval és a munkavállalók elkötelezettségének hiányával szembesülünk. A Gallup 2024-es jelentése szerint Európában mindössze 13% a valóban elkötelezett alkalmazottak aránya. A munkavállalók körülbelül 15-20%-a jelenleg is új munkahelyet keres, míg kétharmaduk csupán a túlélésre koncentrál. Ezt a jelenséget hívjuk "quiet quitting"-nek: a munkavállaló belép a munkahelyre, elvégzi a legszükségesebb feladatokat, és várja a munkaidő végét, anélkül hogy bármi többet tenne, mint ami elengedhetetlen. Sok vezető – saját magát is becsapva – nem szereti ezt a valóságot a tükörben látni. Pedig érdemes elgondolkodni azon, hogy mindez milyen hatással van a kreativitásra és a termelékenységre.
Miért nehéz ezzel szembenézni vezetői szinten?
Mindenkinek kihívást jelent. A saját tükör mindig torzít, és előtte sokszor a legnagyobb emberi illúziók születnek. Az önismeret kemény és fájdalmas munka, hiszen ilyenkor az ember felfedezi saját énjének sötétebb, kevésbé vonzó oldalait is. Popper Péter véleménye szerint ez a folyamat nem mindenki számára való - én azonban úgy vélem, hogy a vezetők körében elengedhetetlen, hogy az önismeret a vezetői identitás egyik alappillére legyen. A kutatások szerint a vezetők csupán 10-15%-a bír valós önismerettel, ami valóban aggasztó adat. A vezetés világában még mindig a reflexív, ösztönös reakciók dominálnak, amikor a külső ingerekre automatikus válaszok érkeznek: megküzdési stratégiák, tagadás vagy éppen parancsok formájában. Ezek mögött gyakran feldolgozatlan érzelmek rejtőznek, mint a félelem, szorongás, vagy a múlt negatív tapasztalatai. A belső feldolgozási folyamat, amely az inger és a reakció között zajlik, nem működhet jól önismeret és tudatos viselkedés nélkül. A tudatosság fejlődése egy olyan komplex folyamat, amely szorosan összefonódik az önismeret és az önértékelés erősödésével.
