Halottnak minősítették azt az űreszközt, amely magyar fejlesztésű műszereket is magával vitt a Holdra.
Az Intuitive Machines második holdi küldetése egy furcsa párhuzamot mutatott az elsővel: az űrszonda sikeresen megérkezett a Holdra, de sajnálatos módon ezúttal is az oldalára borult.
Az Intuitive Machines Athena leszállóegysége március 6-án érkezett meg a Holdra, azon belül a Mons Mouton hegység területére, ahol a tervek szerint két hétig végezték volna az űreszköz által szállított tudományos berendezések a munkájukat. A leszállóegység fedélzetén helyet kapott a NASA számos műszere, két apró rover és egy ugráló drón mellett a magyar Puli Space Technologies két neutron spektrométere is, amelyekkel a vízjég nyomai után kutattak volna a szakértők.
A leszállóegység landolását követően az irányítóközpont nem tudta azonnal megerősíteni az Athena pontos helyét. Csak annyit tudtak biztosan, hogy az űreszköz elérte a Hold felszínét, de a hiányos információk miatt várniuk kellett az első felvételekre, hogy megerősítsék a feltételezéseket. Kiderült, hogy a leszállóegység nem stabilan állt meg, hanem oldalára dőlt a landolás után. Ez a helyzet nem először történt meg: a történelem megismételte önmagát, hiszen tavaly februárban az Intuitive Machines első küldetése, az Odysseus, hasonló sorsra jutott az IM-1 misszió során. Ezen kívül a Japán Űrügynökség (JAXA) SLIM leszállóegysége is januárban bukott orra a Holdon. Az ilyen felborult űreszközök általában egy ideig még működnek, és a szállított berendezések korlátozott ideig képesek feladatokat ellátni. Azonban ha a napelemek nem megfelelően tájolódnak, az energiaforrások gyorsan kimerülnek, és a misszió idő előtt véget ér.
Az Athena űreszköz felvételei alapján a helyzet rendkívül aggasztó volt: a leszállóegység szó szerint a levegőbe repült, mintha csak a talpát mutatta volna a világnak.
Két lába a levegőbe emelkedett, miközben a napelemek ebben a furcsa pozícióban nem tudtak energiát termelni az akkumulátorok feltöltéséhez.
A rakományokért felelős cégek nem tétlenkedtek az idő szorításában; mindenki igyekezett maximálisan kihasználni a rendelkezésre álló eszközöket. A Puli Space már a Hold felé vezető úton üzembe helyezte a Vízszimatoló (Puli Lunar Water Scooper) nevű eszközét, amely 40 percen keresztül működött a Hold felszínén, miközben telemetriai adatokat gyűjtöttek tőle. Bár a déli pólus vízjege után végzett kutatás nem járt sikerrel, a teszt során kiderült, hogy a berendezés képes hibátlanul üzemelni a zord, mínusz 55 Celsius-fokos környezetben. Ezen kívül a NASA is aktiválta egyik berendezését, a PRIME-1 (Polar Resources Ice Mining Experiment 1) nevű fúrórendszert, amely sikeresen demonstrálta működését a Holdon, és az MSOLO tömegspektrométer segítségével az Athena által kibocsátott gázok összetevőit is azonosították.
Az Intuitive Machines március 6-án hivatalosan lezárta az IM-2 missziót, azonban már gőzerővel dolgoznak a következő lépéseken. A NASA további két missziót bízott a cégre, köztük a várva várt IM-3-at, amelyet 2026-ra terveznek megvalósítani. Az Athena leszállóegységgel kapcsolatos problémák okairól egyelőre nem közöltek részleteket, de a cég hangsúlyozta, hogy a Hold déli pólusának környezete nem éppen kedvező a landolás szempontjából. A terület felszíne egyenetlen, a fényviszonyok nem ideálisak, és a Földdel való kommunikáció is kihívások elé állítja az űrprogramokat. Az Intuitive Machines állítása szerint a leszállóegység 250 méterre, míg a NASA 400 méterre landolt a kijelölt célponttól, a Mons Mouton nevű területen, amely egy 6000 méter magas hegység a Hold déli részén, 100 kilométeres kiterjedéssel. Érdekesség, hogy az ISRO (Indiai Űrkutatási Szervezet) volt az első, amely elérte a holdi déli pólust, amikor 2023. augusztus 23-án sikeresen landolt a Vikram leszállóegység a Chandrayaan-3 küldetés keretében.
