Gubík László: A parlamenti képviseletet nem csupán célnak vagy eszköznek, hanem alapvető feladatnak tartom.

Gubík László, a Magyar Szövetség vezetője (Fotó: Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)

Ma, április 5-én, egy különleges helyszínen és jelentős időpontban gyűlik össze a Magyar Szövetség Országos Tanácsa. Ez az esemény nem csupán egy ülés, hanem egy új politikai korszak irányvonalainak megalapozása, amely a közösségi érdekképviselet megújítására és a stratégiai célok újragondolására összpontosít. Gubík László pártelnök beszédében kiemelte, hogy a felvidéki magyar közösség jövője érdekében el kell hagynunk a múlt súlyos terheit, és elérkezett az idő, hogy mentálisan is új irányt vegyünk - felfelé, a fejlődés és a lehetőségek felé.

Az alábbiakban a Magyar Szövetség elnökének ma délelőtt elmondott beszédét teljes egészében közöljük:

Tisztelt Tanácstagok, kedves Magyar Szövetségeseim!

Nem szükséges közönségszavazást rendezni ahhoz, hogy kiderítsük, kitől származik ez a szép idézet. Nagy szeretettel üdvözlöm mindannyiukat Márai Sándor szülővárosában! Örömömre szolgál, hogy sikerült elhagynunk Pozsony határait, és nyugatra indulnunk. Egy kis országjárás sosem ártott még senkinek. Ez különösen érvényes, ha politikai személyekről van szó, és még inkább, ha a legpolgáribb város felfedezéséről van szó, ahol közösségünk, a felvidéki magyarság története formálódott.

Ma délelőtt mindössze néhány lépésnyire vagyunk attól a főszékesegyháztól, ahol közel egy évszázada, örök nyugalomra helyezték a magyar szabadság egyik legkiemelkedőbb alakját, a vezérlő fejedelem II. Rákóczi Ferencet. Ebben az impozáns épületben, amely ma 80 éve, 1945. április 5-én Edvard Beneš által kihirdetett kormányprogram színhelye volt, a történelem szele fújta végig a nemzetünket sújtó kollektív bűnösség terhét. E program végrehajtó elnöki rendeletek formájában még mindig rányomják bélyegüket közösségünkre, emlékeztetve minket egy olyan világégésre, amely mindannyiunk életét megváltoztatta.

Itt nyert véglegességtudatot az a felismerés, hogy a világháború befejezése számunkra nem a béke hajnalát jelenti, hanem inkább egy sorozatnyi, ellenünk irányuló, példa nélküli igazságtalanságot és kegyetlenséget.

Fantasztikus áldás, hogy legalább ennyien meg tudtuk őrizni szülőföldünket, és hogy közösségünk mindig képes volt újjáéledni. Hódolatunk az ősöknek és a hősöknek, akikre egy hét múlva, a Felvidékről való kitelepítések napján emlékezünk!

Szimbolikus helyszín, szimbolikus időpont. Fent és lent. Ez a felvidéki magyar sors sajátos tükörképe. Ma arra vállalkozunk, hogy a „Fel” fogalmára, a magasba emelkedésre, a felemelkedés lehetőségére irányítsuk figyelmünket.

A múlt sötét árnyai már jó ideje terhelik a gondolatainkat és borongós hangulatot árasztanak. Itt az idő, hogy végleg búcsút intsünk nekik, és a realitás talaján állva, derűs és magabiztos lélekkel emeljük tekintetünket a horizont felé. Én ezt a mentális iránytűt állítottam be magamnak, és elengedhetetlennek tartom, hogy kövessem. A világ tele van ragályos hatásokkal, és remélem, hogy ez az újfajta gondolkodásmód is gyorsan elterjed!

Tisztelt Tanácstagok, kedves Magyar Szövetségeseim!

Fél év telt el azóta, hogy vállaltam a kihívást, hogy rácáfoljak a társadalmi előítéletekre és sztereotípiákra. Célom az volt, hogy megmutassam: egy nemzeti konzervatív nézőponttal rendelkező ember is képes valódi integrációra és közösségi harmónia megteremtésére. Ez az alapja mindannak, amit közösen elérhetünk. Ha ez hiányzik, csupán felszínes interakciók zajlanak, nem pedig érdemi párbeszéd. Nélküle a kommunikáció csupán ellentmondásokra épül, nem pedig kölcsönös megértésre. Ilyen körülmények között nem születnek közös célok és élmények, csak önző törekvések és feszültségek. A valódi összefogás hiányában csupán az egység torzképe létezik.

A harmónia megteremtése egy folyamatosan zajló út, amelyet sosem lehet véglegesen lezárni. A lelki egyensúlyunk bármikor ingadozhat, de az érzés, hogy jelenleg jobban állunk, mint tavaly nyáron, mindenképpen pozitív jel.

Pezsgőt ugyan még nem bontanánk, de úgy tűnik, hogy a politikai platformok logikája végre megbillen, mind a párt keretein belül, mind azon kívül. Az MKP sikeresen zárta le egy 15 éves, kínkeserves magyar-magyar küzdelmét, ám közben minden magyar közösség valamilyen formában veszített. Itt az ideje, hogy újraértékeljük, mi az, ami valóban szinergiát hozhat létre, különösen, hogy a politikai feszültségek ma már nem csupán az emkápés-hidas-összefogásos, konzervatív-liberális vitákra korlátozódnak. Sokkal inkább arra a dilemmára összpontosulnak, hogy hiszünk-e a magyar képviselet jelentőségében és a közösségi együttműködés erejében, vagy lemondunk róla, és hagyjuk, hogy minden széttöredezzen az elválasztó vonalak mentén.

Van a mi politikai közösségünk, amely meg akarja őrizni és modernizálni a felvidéki politikumot, mint kulturális értéket és önálló érdekképviseleti tényezőt (ez nem zárja ki a szlovák pártokkal való együttműködés lehetőségét), vannak azok, akik már nem érzik a felvidéki politikum fontosságát vagy hitelességét (őket kell meggyőznünk), végül maroknyian olyanok is vannak, akik tönkre akarják tenni a felvidéki politikumot eszelős hazudozással, az ügy szisztematikus lekicsinylésével vagy feszültség gerjesztésével (velük kár foglalkozni, mert legfeljebb az orvosuknak vagy a tartótisztjüknek tartoznak felelősséggel).

A "mire jó még ez" csoport meggyőzése kulcsfontosságú feladat. A válasz kereséséhez elegendő, ha visszatekintünk az elmúlt hónapok legfontosabb eseményeire és témáira. Milyen pártok nyújtanak támogatást az iskolahálózat leépítése kapcsán a szülőknek és pedagógusoknak? Ki segíthet a járvány által sújtott gazdáknak? Melyik politikai erő ígéri az önkormányzatok finanszírozásának igazságosabbá tételét a polgármesterek és képviselők számára? Milyen pártok állnak a kultúra iránt érdeklődők mögött a múzeumok átszervezésekor? Ki képviseli a jogi védelemre szoruló polgártársainkat, akiket anyanyelvük miatt értek sérelmek? Hány magyar politikus hallathatta a hangját a szlovák pártok körében e sürgető kérdésekben?

Nincs más, egyedül mi vagyunk. Mi pedig azért vagyunk, hogy segítsünk. A Magyar Szövetség nem pártok vagy platformok közti szövetség, hanem az egyetlen magyar párt és az emberek közti szövetség.

A megyék szintjén ez a megközelítés kiválóan működik, és látványos eredményekhez vezet. Ezt a sikeres rendszert kellene átültetnünk a parlamenti verseny világába is, még ha ott mások a játékszabályok. Ahhoz, hogy visszatérjünk az A ligába, elengedhetetlen a közösségi harmónia megteremtése, valamint annak tudatosítása, hogy a közszolgálatnak kizárólagos szerepe van ebben a folyamatban.

A parlamenti képviseletet nem csupán célnak, és nem is csupán eszköznek tartom, hanem inkább egy olyan feladatnak, amely felelősséggel és elkötelezettséggel jár.

Célunk, hogy a megszerzett szavazataink arányában képviselőinket a törvényhozásba juttassuk. Ehhez azonban nem az a megoldás, hogy szétszakítjuk a tábort, hanem éppen ellenkezőleg: bővítenünk kell azt.

Éppen ezért határozottan elzárkózom az ideológiai keretek között történő pártszervezéstől. A hangsúly számomra a szakmai felkészültségen, a közösség iránti elkötelezettségen és a jövőbeni kilátásokon van, amelyekre a korszakváltásunk fundamentumait szeretném építeni. Mint a legfideszesebbnek tartott felvidéki politikus, bátran kijelenthetem, hogy nem egy felvidéki Fidesz megteremtésére törekszem. Ráadásul, a múlt négy év tanulságait figyelembe véve, most már több szálon is érdemes tevékenykednünk. A karmester szerepében pedig nem engedhetem meg, hogy a különböző irányok egymásnak feszüljenek, és azt sem, hogy hamis hangon szólaljanak meg.

Mindenki előtt nyitva áll az ajtó, aki régiós terepmunkát végezne, szakmai javaslatokkal állna elő, a politikai kommunikációban segítene, a fiatalokat szólítaná meg, a vegyes házasságban élőket hozná közelebb a párthoz vagy a magyarajkú cigányság gondjaira kínálna megoldást.

Eltúlzott a hasonlat, de úgy kell működnünk, akár az Amerikai Egyesült Államok az előző századokban, amikor bevonzották a legszorgosabb melósokat és a legnagyobb koponyákat, mindegy, hogy katolikus írekről, protestáns hollandokról vagy magyar zsidókról volt szó. A cél egy közös politikai közösség megteremtése, amelyben működik az életösztön és a nemzeti teljesítményre van berendezkedve. Ezt hívtam én kezdetben Donald Trumpot és Orbán Viktort parafrazálva Felvidék firstnek, de aztán Machala alakuló nyelvrendőr seregeinek munkát spórolva inkább átneveztem lokálpatriotizmusnak.

A lokálpatriotizmus olyan közel áll a mindennapi életünkhöz, mint a szomszédunk mosolya. Ez a szemléletmód konkrét cselekvésekre és látható eredményekre összpontosít, összekapcsolva az embereket, nem pedig eltávolítva őket egymástól.

Ezért fontos és szükséges egy olyan program kidolgozása, amely erre fókuszál. Ha megpróbálnánk Kijev, Moszkva, Brüsszel, Washington vagy akár Budapest problémáit innen kezelni, valószínűleg eltérő következtetésekhez jutnánk, és hamar ráébrednénk, hogy a dolgok alakulására nem sok hatásunk van. De miért ne irányítsuk a figyelmünket azokra a kérdésekre, amelyek közvetlenül előttünk állnak, és amelyek másokat nem igazán foglalkoztatnak? Mi vagyunk azok, akik megoldásokat kínálhatunk rájuk. Kérdések merülnek fel: Épüljön új kórház Rimaszombatban? Induljon-e komp Vajkán? Normális ütemben újuljon meg Krasznahorka impozáns vára? Legyen-e Ipolyságon iskolaközpont? Váljon Komárom a Jókai bicentenárium kapcsán európai szintű kulturális központtá?

A sor szinte végtelen lehetőségeket rejt, és ki ne értene egyet ezekkel a gondolatokkal? Valóban sokkal egyszerűbb a saját, könnyen kezelhető ügyeinkkel foglalkozni, mint a távoli, megoldhatatlannak tűnő problémákkal. Ez nem alibizmus, hanem éppen az ellenkezője. Az igazi pótcselekvés az, amikor elkalandozunk a gondolatainkkal, és a világ eseményeit csupán a képernyőnkön kommentáljuk, ahelyett, hogy ténylegesen a helyi ügyekre összpontosítanánk, és ott, ahol tudunk, cselekednénk.

Tisztelt Tanácstagok, kedves Magyar Szövetségeseim!

Az elmúlt fél évben pont ezt tettük, és ezt kívánjuk folytatni, megacélozni az előttünk álló időszakban is: védeni és képviselni, ami a miénk.

Beszélgettünk Robert Fico miniszterelnökkel a nyelvtörvény javasolt szigorításáról. A megbeszélések után azonban a téma eltűnt a napirendről.

Petíciót indítottunk az önkormányzati finanszírozási rendszer reformjáért, célunk az igazságtalan nagysági és magassági kvóták megszüntetése. Radovan Majerský, a Pénzügyminisztérium államtitkára megértette a problémáinkat, azonban azt tanácsolta, hogy először a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásán belül kellene érvényesítenünk érdekeinket. Ez újabb indokot ad arra, hogy saját önkormányzati társulást alakítsunk.

Javasoltuk a Slovensko.sk ügyfélkapu többnyelvűsítésének bevezetését Ivan Ivančin, a Beruházási, Régiófejlesztési és Informatizációs Minisztérium (MIRRI) államtitkárának. A Szlovák Értelmiségiek Szervezete eleinte hevesen reagált, de ez is tükrözi a nyitottságot, amely remélhetőleg mihamarabb konkrét eredményekhez vezet.

Horony Ákos kisebbségi kormánybiztos alelnöksége és a miniszterelnök elnöksége alatt megalakult a Nemzetiségi Kisebbségi Tanács. E tanács hét magyar tagjának nem csupán sikeres munkát kívánunk, hanem biztosítjuk számukra, hogy számíthatnak ránk az együttműködés terén is.

A kulturális tárca államtitkárával, Mários Maruskával folytatott megbeszélésünk során kifejeztük elkötelezettségünket amellett, hogy hangot adunk ellenállásunknak a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának megszüntetése, valamint egy általános, nemzetiségi múzeum létrehozása ellen.

Nem kel fel úgy a nap, hogy ne foglalkoznánk iskolahálózatunk állapotával és jövőjével. Számos egyeztetést folytattunk a gimnáziumok és középiskolák fenntartóival, igazgatóival, a szakma képviselőivel, aminek folyománya egy átfogó oktatási stratégia kidolgozásáért felelős tanács megszületése. Őszintén remélem, hogy nem jut azon bizottságok sorsára, melyeknek egyetlen eredménye azok létrejötte. Időzített bombán ülünk, ami egyre hangosabban ketyeg. Nincs ennél fontosabb kérdés, ezért mindenkitől a lehető legfelelősebb hozzáállásra és a leginkább jövőbe mutató döntések meghozatalára lesz szükség. Tomás Drucker oktatási minisztertől pozitív visszajelzést kaptunk, hogy memorandumban is hajlandó megerősíteni: Pozsonyban nem mennek szembe a megyék akaratával.

Richard Takáč agrárminiszternél képviseltük a csallóközi gazdák érdekeit, és örömmel tapasztaltuk, hogy javaslatainkat figyelembe vette, és eljuttatta azokat a kormányhoz. A következő héten folytatjuk a tárgyalásokat, valamint a szakmai nyomásgyakorlást, abban bízva, hogy a felesleges mészárlások helyett végre a józan ész fog dominálni.

A szlovák politikai színtér folyamatosan figyelemmel kíséri az eseményeket. Úgy tűnik, észrevették, hogy a magyar közösség nem adja fel könnyen. Nyitottak vagyunk az együttműködésre különböző ügyek mentén, de elsődleges prioritásunk a saját soraik rendbetétele. Célunk, hogy egy világos, tisztességes kommunikációt folytassunk, és egy megbízható politikai arculatot képviseljünk, amely lokálpatrióta értékeket tükröz.

A hazai mérkőzések lebonyolítása mellett Budapest folyamatos támogatására is bátran támaszkodhatunk.

Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel való együttgondolkodás nyomán a Déryné Program felvidéki kiterjesztésével számos óvoda, iskola és falusi közösség részesülhet helyben színházi élményben, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter elkötelezett partner a Felvidéki Gazdaságélénkítő Program (közismert nevén: Baross) folytatásában.

Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes egyértelművé tette, ki a stratégiai szövetséges, és kiből nem kér a nemzetpolitika. Mindenkinek józan belátására bízom, hogy egészséges jövőképet vagy beteges kórképet szeretne-e látni a Felvidéken.

Tisztelt Hölgyek és Urak!

Ha van még energiátok, beszéljünk a párt újjáépítéséről is. Az új év elején elindítottunk egy tagsági felülvizsgálatot. Ezzel nemcsak a három elődpárt párhuzamos tagnyilvántartásait számoljuk fel, hanem egy egységes, erősebb szövetséges tagságot is kialakítunk. Emellett nem szeretnék illúziókat kergetni; célom, hogy reális képet kapjak a helyi szervezetek helyzetéről, hogy még az idén megtehessük a szükséges és életképes szerkezeti reformokat. A ma napirenden lévő szervezeti és működési szabályzat is ezt a célt szolgálja.

A járási titkári hálót megtartottuk, a nagymihályi és a rozsnyói járást leszámítva mindenhol megtörtént a tisztújítás, ahol az elnök vagy elnökségi tagok hiánya a pártműködést bénította. A szervezeti felépítésért és a pénzügyekért felelős feladatköröket szétválasztottuk, külön igazgató felel mindegyikért. Az országos elnökség havonta legalább egyszer ülésezik, és az eddigi hagyományokkal szakítva egyelőre nem sikerült összebalhéznunk a nyilvánosság előtt, sőt olyan nagyon még zárt ajtók mögött sem.

Jelenleg folyamatban van a párttal való stratégiai együttműködés keretében működő intézmények kialakítása is.

A polgármesterek és önkormányzati képviselők összefogására létrejött Szlovákiai Magyar Önkormányzati Társulás, amely a magyarlakta települések önkormányzatainak szolgáltatásokat nyújt és érdekeik képviseletét látja el, már a bejegyzési folyamat végén jár. Ezen kívül, a közeljövőben elindul a Magyar Közösségért Tudásközpont is, amely a társadalomkutatások és közpolitikai elemzések terén kívánja segíteni a közösséget.

A társadalom alaposabb megértéséhez szükséges információk feltérképezése egy nagyrőcei járásban elindított pilot projekt keretében vette kezdetét, amely messze túlmutat a népszámlálási adatokon. A közpolitikai elemzések folyamatosan támogatják a közéleti diskurzusok formálását, segítve ezzel a fontos kérdések napirendre tűzését. A helyi közösségekkel való kapcsolattartást és a régiós terepmunkát egy 12 régióra kiterjedő közösségszervezői hálózat fogja elősegíteni, amelyhez nagy reményeket fűzünk, bízva abban, hogy hatékonyan hozzájárul a társadalmi párbeszéd élénkítéséhez.

Politikai irányvonalunk középpontjában a megyei munkalehetőségek fejlesztése áll.

Az eredmények hatékony kommunikálása és a további támogatás érdekében egy országos fórumot szeretnék létrehozni a megyei képviselők számára, amely informális testületként működne. Ezen kívül, a magyar államigazgatásban dolgozó szakemberekkel való együttműködés érdekében javasolnám a pozsonyi magyar hivatalnokok klubjának megalapítását. E kezdeményezés révén könnyebben elérhetők lennének a közösségi kezdeményezések, panaszok és javaslatok a megfelelő minisztériumokhoz vagy döntéshozókhoz.

A médiamegjelenések irányítását egy új sajtós veszi át, aki szoros együttműködésben dolgozik egy dinamikus, fiatalokból álló kreatív csapattal. Jelenleg sürgető szükség van olyan beszélő fejekre, akik videós tartalmakat készítenek szakmai témákban, vagy akár politikai influencerként osztják meg véleményüket. A lehetőség adott, várjuk a merész és inspiráló hangadókat!

A pártkommunikációt nem csupán a külvilág felé, hanem a belső környezetünk irányába is szeretnénk folyamatosan frissíteni. Ennek érdekében rendszeres tájékoztatásokat fogunk küldeni az aktuális eseményekről és a képviselendő üzenetekről. Mindenkitől elvárom a fegyelmet és az aktív részvételt. A működésünk normalizálása magában foglalja, hogy a passzivitásnak ezentúl következményei lesznek, és a politikai közösségünk értékeivel, valamint érdekeivel való nyílt szembefordulás – legyen az cselekedet, szó, közösségi médiás megnyilvánulás vagy a szeretethiányos bértollnokokkal való összeesküvés – nem marad büntetlen.

Ki fogunk állni egymásért és meg fogjuk védeni a támadások ellen a társainkat!

Tisztelt Tanácstagok, kedves Magyar Szövetségeseim!

Kormányprogrammal indítottam, és kormányprogrammal záróm ezt a beszédet. Legyen ezúttal 13 kulcsfontosságú intézkedés, amelyek a múlt árnyaitól eltávolítva a jövőnk építésére összpontosítanak. 80 évvel ezelőtt a kollektív jogfosztásunkról szóltak a hírek; most pedig itt az ideje, hogy a kollektív boldogulásunkról beszéljünk. Nem fogok az erkélyre lépni, hogy ünnepélyesen bejelentsem ezeket, de ha bármely szlovák párt nyitott a közös munkára, hogy támogassa ezen jogszabályok megalkotását vagy módosítását, akkor szívesen fogadjuk a partnerséget.

Ennyivel zárnám ma a mondandómat. Kívánom, hogy a korszakváltás friss fuvallata derűt hozzon az emberi kapcsolatokba, helyénvalóságot a magyar-magyar együttműködésekbe, eredményeket Szövetségünk politikai tevékenységében, és gyarapodást a közösségünk életében. A végére pedig engedjétek meg, hogy egy klasszikus idézettel zárjak, Bud Spencer szavaival, előrevetítve a következő napok bulvárhíreit: