Ferenc pápa üzenete a Missziós Világnap alkalmából arra hív minket, hogy vállaljuk a remény küldetését. A világ tele van kihívásokkal, de mi legyünk azok, akik fényt hoznak a sötétségbe. Az ő szavaival élve, minden egyes emberi találkozás lehetőség arra,
Ferenc pápa üzenete a 99. Missziós Világnap alkalmából megérkezett, és arra hívja fel a figyelmet, hogy október 19-én még inkább elköteleződjünk az evangelizáció mellett. A Szentatya arra ösztönöz bennünket, hogy ne hátráljunk meg az üldöztetések közepette sem, hiszen a tökéletlenségek és a bukások, amelyeket egyesek gyengeségei okoznak, nem akadályozhatják meg küldetésünket. Fontos, hogy kiálljunk az emberek mellett, különösen azokkal a közösségekkel, ahol a technológiai fejlődés az individualizmust hirdeti. Nyissuk meg szívünket a kitaszítottak felé, és tanuljunk tőlük, hogy miként találhatjuk meg a reményt az élet nehézségei között.
Egy olyan világban élünk, ahol a fejlettebb társadalmak súlyos emberi válságokkal néznek szembe. Ebben a helyzetben a közösségben megélt evangélium újraélesztheti bennünk a teljes, egészséges és megváltott emberség érzését. A keresztény közösségek pedig lehetnek a megújult emberség szimbólumai. Ez a gondolat áll a 2025-ös Missziós Világnapi pápai üzenet középpontjában, melynek címe: "A remény misszionáriusai az emberek között".
Ferenc pápa a Fratelli tutti enciklikájában arra hív bennünket, hogy az egyház egy új evangelizáló korszakba lépjen a Szentlélek irányításával. A Lélek fáklyaként világít a remény útján egy olyan világban, ahol sötét árnyak terjengenek. Jézus, mint a remény isteni küldöttje, a legfőbb példaképe mindazoknak, akik az évszázadok során hűségesen vitték tovább az Istentől kapott küldetést, még a legnagyobb megpróbáltatások közepette is. Ma is lehajol minden szegény, szenvedő és elkeseredett emberhez, aki a gonosz elnyomásával küzd. A pápa minden megkereszteltet arra bátorít, hogy legyen Krisztus missziós tanítványa, és ragyogtassa reményét a világ minden zugában. Az egyház, mint Krisztus követőinek közössége, folytatja ezt a küldetést, életét felajánlva mindenkiért. Ez a küldetés nem mentes az üldöztetésektől, megpróbáltatásoktól és nehézségektől, valamint a tagok saját gyengeségeitől és bukásaitól sem. Mégis, Krisztus szeretetének hatása alatt állva, az egyház folyamatosan arra törekszik, hogy egységben maradjon vele, és ezen a missziós úton együtt hallja meg az emberiség kiáltását, sőt, minden teremtmény fájdalmát, akik a végső megváltásra várnak.
Ferenc pápa üzenetében rámutat, hogy általánosan tapasztalható egyfajta elveszettség, magány és elhagyatottság-érzés az idősek részéről. Nehezen találnak segítő készséget a közelükben élők között, főként a technológiailag fejlettebb társadalmakban. Ez a tendencia a közelség elvesztéséhez vezet. Minannyian össze vagyunk kötve egymással, mégsem vagyunk kapcsolatban. A hatékonyság, a dolgokhoz és az ambíciókhoz való ragaszkodásunk miatt önmagunkra összpontosítunk és képtelenek vagyunk önzetlenek lenni. Az evangélium, ha a közösségben megéljük, visszaadhatja nekünk a teljes, egészséges, megváltott emberséget. A pápa tehát mindenkit arra szólt, hogy végezzen olyan jócselekedeteket, amelyet az idei szentévet meghirdető bullájában kért: különös tekintettel a szegényekre és a gyengékre, a betegekre, az idősekre, azokra, akiket az anyagias és fogyasztói társadalom kitaszít. És tegyék ezt Isten stílusában, amely a közelség, az együttérzés és a gyengédség. Ápolják a személyes kapcsolatokat testvéreikkel a maguk konkrét élethelyzetében. Gyakran éppen ők azok, akik megtanítanak minket arra, hogy a reménnyel éljünk.
Ma sürgető szükség van a remény missziójára, ezért Krisztus tanítványainak hivatása az, hogy elsőként váljanak a remény kézműveseivé, a gyakran szórakozott és boldogtalan emberiség restaurátoraivá. Fordítsanak kiemelt figyelmet a húsvéti lelkületre, amelyből erőt meríthetnek az evangelizáláshoz. A keresztények ugyanis újjászületett emberek, a tavasz emberei - állapítja meg missziós világnapi üzenetében a pápa, majd emlékeztet tiszteletre méltó Van Thuan bíboros alakjára. A vietnámi főpásztor a börtön hosszú megpróbáltatásai közepette is életben tartotta a reményt, amihez az erőt a kitartó imában és az eucharisztiában találta meg. Ne feledjük, hogy az imádság az első számú missziós tevékenység és egyben a remény fő ereje.
A Szentatya arra buzdít, hogy elsősorban a zsoltárokat imádkozzuk, mert arra nevelnek, hogy reméljünk az ellenséges környezetben is; vegyük észre a remény jeleit és ápoljuk magunkban a missziós vágyat. A modern társadalomban egyáltalán nem magától értetődő az egyházhoz való tartozás. Ezért a missziós tevékenységhez az imára és a cselekvésre egyaránt szükség van. Ferenc pápa újból minden megkeresztelthez fordulva az egyház missziós szinodalitását hangsúlyozza, mint ahogy a Pápai Missziós Művek szolgálatát kéri ennek a felelősségnek az előmozdításában, valamint az új részegyházak támogatásában. Missziós Világnapi üzenetében a pápa végül gyermekeket, fiatalokat, felnőtteket és időseket, mindenkit arra kér, hogy tevékenyen vegyenek részt a közös evangelizáló küldetésben, életük tanúságával és az imával, áldozatukkal és nagylelkűségükkel.
