Az autógyárak jelenlegi termelése lassú ütemben zajlik, mintha csak félig kapcsolták volna be a gépeket. De vajon a hadiipar jelentheti a megoldást?

Az európai autógyártók egy része a védelmi ipar irányába kíván elmozdulni, hogy kompenzálja a csökkenő piaci keresletet. Jelenleg azonban inkább a nyilatkozatok dominálnak, mintsem a kézzelfogható lépések. A gyárak alacsony kihasználtsága és a növekvő védelmi költségvetések új lehetőségeket kínálnak, de nem mindenki osztja a hadiiparba vetett optimizmust. Vajon stratégiai átalakulásról van szó, vagy csupán illúzióról? A helyzet sokkal árnyaltabb, mint ahogy azt első pillantásra gondolnánk.

A világjárvány következményei, a kínai autógyártók dinamikus előretörése, valamint az elektromos járművek átállásának költségei együtt komoly nyomást gyakoroltak az európai autóiparra. 2023-ban a kontinens öt legnagyobb autógyártója – BMW, Mercedes-Benz, Renault, Stellantis és Volkswagen – közül minden harmadik üzem csupán 50 százalékos kapacitással üzemelt, és ez a tendencia 2024-re is továbbra is megmaradt.

A vállalatok ezért egyre inkább új bevételi lehetőségek felé orientálódnak. A hadiipar irányába való elmozdulás több szempontból is indokolt: a járműiparban szerzett tapasztalatok, a precíziós gyártási technológiák, valamint a logisztikai rendszerek könnyen adaptálhatóak egyes katonai termékek előállítására. Nem meglepő tehát, hogy olyan piaci szereplők, mint a Schaeffler, a Volkswagen vagy a Porsche, már kifejezték érdeklődésüket hadiipari megrendelések teljesítése iránt.

Ez a téma nem csupán elméleti spekuláció: a német Rheinmetall vezérigazgatója nemrégiben a Volkswagen osnabrücki gyárában tett látogatást, ahol kifejtette, hogy az üzem tökéletesen alkalmas lenne fegyverek gyártására is. Ezen kívül egy magyar vállalat, a nagyatádi Büttner Kft., amely az autóiparban tevékenykedik, szintén jelezte, hogy várakozásaik szerint növekedés várható a hadiipari megrendelések terén.

A hadiiparba való belépés azonban nem automatikus siker. Egyrészt jelentős szabályozási és biztonsági előírásokat kell teljesíteni, másrészt a hadiipari piacot még mindig erősen uralják a klasszikus védelmi vállalatok - mint a Rheinmetall, az Airbus Defence vagy a BAE Systems. A belépő szereplők számára a technológiai és biztonságpolitikai bizalom kiépítése évekbe telhet.

A politika sürgeti a kapacitások bővítését, hiszen a jelenlegi helyzet megköveteli az átgondolt lépéseket. Adolfo Urso, az olasz iparügyi miniszter, márciusban kifejtette, hogy az autóipar válságát a védelmi szektor átalakítása mérsékelheti. Az Európai Unió 800 milliárd euró összegű keretet tervez a közös védelmi kiadásokra, míg a NATO új főtitkára, Mark Rutte, arra ösztönözte a tagállamokat, hogy a GDP 3,5%-át a védelemre fordítsák. Donald Trump viszont úgy véli, hogy inkább 5%-os arány lenne a megfelelő.

Ezek a források új megrendeléseket generálhatnak – azonban felmerül a kérdés, hogy kik fogják ezeket a megbízásokat teljesíteni. Az európai autógyártók kapacitása adott, de a döntéshozók bizalma még nem mindenhol stabil.

Nem mindenki osztja a hadiipari átalakulás jövőbeli lehetőségeivel kapcsolatos optimizmusát. A német IG Metall szakszervezet helyettes vezetője úgy véli, hogy tévhit azt feltételezni, hogy a védelmi ipar képes lenne magához vonzani az autóiparban dolgozó kapacitásokat. Különösen figyelembe kell venni, hogy az autóipar elektromos átállása is jelentős tőkét és figyelmet igényel, ami tovább bonyolítja a helyzetet.

Carlos Tavares, a Stellantis vezérigazgatója határozottan kifejtette véleményét: szerinte a járműipar jövője nem a hadiiparban rejlik, hanem a fenntartható technológiák és az innovatív üzleti modellek világában.

A hadiiparra való áttérés nem csupán gazdasági szempontból fontos, hanem geopolitikai dimenziókat is magában foglal. Az ukrajnai konfliktus, Oroszország fenyegető magatartása és a NATO-n belüli egyenlőtlenségek felerősítették a figyelmet az európai védelmi ipar fejlesztésének sürgető szükségességére. Ebben a helyzetben az autógyárak részleges átalakítása katonai célú termelésre egy logikus és pragmatikus megoldás lehet.

A közvélemény és a vállalati arculatok szempontjából nem elhanyagolható, hogy bizonyos, civil gyártásra specializálódott cégek mennyire nyíltan vállalják fel kapcsolataikat a hadiiparral. A nyilvános kommunikáció során ezért gyakran találkozhatunk az "ipari diverzifikáció" vagy az "új szegmensek nyitása" kifejezésekkel, amelyekkel a konkrét fegyvergyártás helyett igyekeznek elterelni a figyelmet - állítja a G7.