Sokan nincsenek tisztában a haszonbérleti szerződések sajátosságaival, ami kihívások elé állíthatja a gazdálkodókat – figyelmeztet az Agrárszektor.

Ne hagyja ki az év egyik legfontosabb agrárszakmai rendezvényét!

Az erdőterületek használatára vonatkozóan harmadik féllel (aki nem tulajdonostárs) szívességi földhasználati szerződés keretein belül háromféle megállapodás jöhet létre: erdőgazdálkodási haszonbérleti szerződés, erdőgazdálkodási integrációs szerződés vagy erdőkezelési szerződés. A NAK cikkében rövid áttekintést nyújtunk ezekről az erdőhasználati jogcímekről. A három megállapodás alapvetően az erdőgazdálkodási tevékenységekhez kapcsolódó kockázatok, a rendelkezési jogok és a gazdálkodásból származó eredmények felelősségi és hasznosítási arányainak megosztásában mutat különbségeket.

Az erdőgazdálkodási haszonbérlet fogalma alatt azt értjük, amikor az erdőként nyilvántartott terület használati jogát a tulajdonos haszonbér ellenében átengedi egy másik félnek. Ebben az esetben a haszonbérlő saját felelősségére végzi az erdőgazdálkodást, és cserébe a tulajdonos számára haszonbért fizet. A haszonbér mértéke a haszonbérlő által vállalt, az erdőgazdálkodással járó kockázatok miatt, amelyek a szakmai és gazdasági tervezés nehézségeiből adódnak, általában alacsonyabb a várható erdőhozamoknál. Ennek ellenére a haszonbér egy kiszámítható bevételi forrást nyújt a tulajdonosnak, amely segít a pénzügyi stabilitás megőrzésében.

Erdőgazdálkodási haszonbérleti szerződés keretében a hasznok gyűjtésének joga alapvetően a növedék mértékére korlátozódik.

A túllépő mértékű fakitermelés, különösen a véghasználat (azaz az érett erdő teljes kiirtása) csak akkor engedélyezett, ha a haszonbérlő erről kifejezetten megállapodott a tulajdonosokkal a haszonbérleti szerződés keretein belül. Ezen megállapodás figyelembevételével kell a haszonbért is meghatározni. Véghasználat esetén a haszonbérlőnek megfelelő garanciákat kell nyújtania az erdőfelújítás lebonyolítására vonatkozóan.

Fontos szempont, hogy a szerződésben világosan meg kell határozni az erdő várható értékét a szerződés lejártakor. Ez az érték kulcsszerepet játszik a tulajdonos és a haszonbérlő közötti pénzügyi elszámolásban, amennyiben a szerződés bármilyen okból korábban megszűnne. A jogszabályok értelmében a haszonbérlő a haszonbérleti díj ellenében olyan mértékű haszonra jogosult, amelyet egyrészt a felek a szerződésben rögzítenek, másrészt pedig összhangban áll az erdő normál lejáratkor elérhető természetbeni állapotával és értékével. Amennyiben a szerződés korábban ér véget, és a haszonbérlő nem használta ki arányosan a haszonvételi lehetőségeit, ez elszámolási kötelezettséget teremt a felek között.

Az erdőgazdálkodási integrátori földhasználati jogcím számos szempontból párhuzamba állítható az erdőgazdálkodási haszonbérlettel. Az alapvető eltérés abban rejlik, hogy az integrátor szabadon végezheti el az erdőgazdálkodási tevékenységeit az integráció alá vont erdőkben, anélkül, hogy szerződéses korlátozásokba ütközne. Ez a tevékenység az erdőtörvény és az erdő rendeltetései által meghatározott jogi keretek között történik, lehetővé téve számára, hogy a törvény által biztosított keretek között gazdálkodjon és élvezze az erdő nyújtotta előnyöket. A tulajdonosi járandóság, amely a használatért fizetendő, nem ingatlanonként kerül meghatározásra, hanem a teljes integrációba vont erdők összesített várható hozamát figyelembe véve kalkulálják.

Az erdőgazdálkodási integrációt úgy kell elképzelni, mint egy olyan közösségi megközelítést, ahol az erdőtulajdonosok – függetlenül az erdeik sajátos jellemzőitől és jövedelemtermelő potenciáljától – összefogva, egyfajta közös vagyonkezelési szándékkal adják át erdeiket egy harmadik fél, az integrátor kezelésébe. Ez a modell hasonlít az erdőbirtokossági társulatok által megvalósított közös erdőgazdálkodási gyakorlatokhoz, melyek célja a fenntartható és hatékony erdőhasználat előmozdítása.

Ez a jogcím - praktikus szemlélettel megközelítve - különösen kedvező lehet azok számára, akik kisebb hozamú erdőkkel rendelkeznek, vagy akiknek az erdőgazdálkodási tevékenységeik a szerződéses időszak alatt inkább költségesebb beavatkozásokat igényelnek, mint például az erdőfelújítás vagy az erdőnevelés. Ezek a tulajdonosok területegységre vetítve ugyanazt a járadékot kaphatják, mint a kedvezőbb feltételekkel rendelkező erdők gazdái. Mindemellett ez a lehetőség csak akkor valósulhat meg, ha az integrátor sikeresen köt szerződéseket az utóbbi kategóriába tartozó erdőtulajdonosokkal is, azonos feltételek mellett.

A szokványostól eltérőek továbbá az erdőgazdálkodási integrációs szerződés megszűnése esetére meghatározott elszámolás szabályai is. Ennél a jogcímnél csak az erdő vagyonnövekedésének a mértékét kell vizsgálni, és a szabályozás csak egyirányú elszámolási kötelezettséget határoz meg. Vagyonnövekedés esetén annak összegét - ha a vagyonnövekedést eredményező tevékenységet az integrátor nem a tulajdonosok megbízásából és költségére végezte el - a tulajdonosok kötelesek megtéríteni az integrátor részére, vagyoncsökkenés esetén azonban nincs elszámolási kötelezettség a felek között.

Erdőkezelés esetében az erdőkezelő a tulajdonos javára, illetve kockázatára, de saját nevében eljárva, a tulajdonos egyéni érdekeit is figyelembe véve folytat erdőgazdálkodási tevékenységet.

Egy konkrét példán keresztül világítanám meg a témát: az erdőkezelő rendszeresen tájékoztatja a tulajdonost az erdő aktuális állapotáról, a potenciális haszonvételi lehetőségekről, valamint a szükséges fenntartási feladatokról. Részletes javaslatokat fogalmaz meg az erdőgazdálkodási tevékenységek ütemezésére és végrehajtására, majd a tulajdonos által jóváhagyott módon lebonyolítja ezeket a feladatokat. A folyamat végén pedig részletes beszámolót készít az erdőgazdálkodási tevékenység pénzügyi eredményeiről, így biztosítva a tulajdonos számára az átláthatóságot és a megbízhatóságot.

Erdőkezelés esetében valójában tehát inkább egyfajta vagyonkezelésre irányuló megbízási jogviszonyról beszélhetünk, hiszen a gazdálkodásra nézve elsődlegesen a tulajdonosnak van rendelkezési jogosultsága. Ezzel összhangban elsődlegesen ő viseli a gazdálkodás kockázatait, és őt illetik a gazdálkodás eredményei. Az erdőkezelőt a közreműködésével arányos erdőkezelési díj illeti meg. Mindhárom jogcím esetében a földhasználó (erdőgazdálkodó) fő szabály szerint csak erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító vállalkozás lehet. Ez alól csak két kivétel van, ha a földhasználó a tulajdonos közeli hozzátartozója, vagy olyan családi mezőgazdasági társaság, amiben a tulajdonos tag.

A használati jog átengedése fejében a tulajdonos járandósága mindhárom jogcím esetén természetben is kiadható.

Fontos megkülönböztetés, hogy míg az erdőgazdálkodási haszonbérleti és integrátori szerződések érvényességéhez a tulajdonosok több mint kétharmadának beleegyezése szükséges, addig az erdőkezelési szerződés csupán az egyszerű többség támogatását igényli. Érdemes megjegyezni, hogy a tulajdonosok, vagy az ő közösségük, szerződéses ajánlatot kaphatnak anélkül, hogy azt ők maguk kezdeményezték volna. Ezért kiemelten fontos, hogy a tulajdonos írásban és igazolható módon, például tértivevényes levélben reagáljon az ajánlatra. Jogilag érvényes, közölt szerződéses ajánlat esetén a nem elérhetők, illetve a határidőn belül nem válaszoló tulajdonosok hozzájárulását automatikusan megadottnak kell tekinteni. Az erdőgazdálkodási haszonbérlet, az integráció és az erdőkezelés legfontosabb jellemzői az alábbi linken találhatók.

A három különböző jogviszonyra vonatkozó szerződések esetében a felek közötti együttműködés révén jellemzően eltérhetnek a jogszabályokban meghatározott általános normáktól. Ezért rendkívül lényeges, hogy a szerződést a felek aláírása és jóváhagyása előtt alaposan átvizsgálják. Ha tulajdonosként bármilyen kétség merül fel a szerződés tartalmával kapcsolatban, érdemes jogi szakértő véleményét kikérni. Továbbá, erdőtulajdonosok számára, akik nem biztosak abban, hogy melyik használati szerződéstípust válasszák, szintén ajánlott szakmai tanácsot kérni.