A politikus helyzete reménytelenre fordult, és sorsának alakulása szomorú fordulatokat vett.
405 évvel ezelőtt, 1620. május 3-án látta meg a napvilágot Zrínyi Miklós, aki a hazaszeretet és az önállóságért vívott harc megjelenítője. Ő nem csupán hadvezér volt, hanem költő is, akinek művei és személyisége a XIX. századi irodalom és történelemkutatás számára kiemelkedő értékkel bírtak. E jeles évforduló kapcsán egy izgalmas kvízt állítottunk össze, hogy tesztelhesse tudását a magyar hőssel kapcsolatban!
Zrínyi Miklós nem csupán hadszíntéren mutatta meg tehetségét: a XVII. század egyik legnagyobb hadvezére, politikai személyisége és irodalmi alakja volt. Dalmát származású főnemesi családban látta meg a napvilágot, ahol a generációk óta tartó harc a török hódítás ellen mélyen gyökerezett. A család nevét a Zrin várának köszönheti, amely egykor Nagy Lajos király ajándéka volt. Fiatalon, szüleik korai elvesztése miatt, ő és öccse, Péter árvaságra jutottak, ami formálta későbbi életüket és pályafutásukat.
Zrínyi Miklós, a Habsburg-hű katolikus neveltetés gyümölcseként, páratlan műveltséget szerzett, több nyelven is jártasságot mutatva. Tanulmányai és utazásai során fokozatosan bontakozott ki benne a politika iránti érdeklődés, amely új távlatokat nyitott számára.
Fiatal korában már világosan látta, hogy a Habsburgok nem hajlandók segíteni egy ütőképes magyar hadsereg felállításában. Ebből adódóan elkötelezte magát a nemzeti haderő megszervezése mellett, és a törökök kiűzésére is nagy figyelmet szentelt. 1647-ben horvát bánná választották, ettől kezdve ő irányította a déli határok védelmét.
Irodalmi életművének csúcspontját a Szigeti veszedelem jelenti, amelyben dédapjának tiszteletét fejezi ki. Ez a mű a magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotása, mély érzelmi és történelmi tartalmával maradandó nyomot hagyott az irodalmi örökségben.
Az 1650-es évektől kezdve bátran szembeszállt a bécsi udvar politikai irányvonalával, és a magyar főúri ellenzék meghatározó vezetőjévé vált. Az „Elmélkedések Mátyás király életéről” című államelméleti művében megjelenítette az erős, nemzeti királyság eszményét, amely a magyar identitás és önrendelkezés szimbóluma lett.
Bár katonai teljesítményei figyelemre méltóak voltak, a politikai színtéren már nem tudott hasonlóan diadalmasan érvényesülni: a bécsi udvar jelentős mértékben korlátozta befolyását. 1664-ben pedig a magyarok számára megalázó vasvári béke megkötésével gyakorlatilag semmissé tette hadjáratai addigi eredményeit. Ugyanebben az évben tragikus körülmények között hunyt el, és sokan a mai napig merénylet gyanújával övezik a halála körüli eseményeket.
