Ádám Gergő: Ufó-univerzum című műve egy izgalmas és titokzatos világba kalauzol minket, ahol a kozmikus felfedezések és az idegen civilizációk rejtélyei állnak a középpontban. A szerző lenyűgöző képeket fest az univerzumban való barangolásról, miközben mé
Attila, a lápi póc egy patakban született, a Fertő tóban nőtt fel, és a tófenéken élte egyre zavarosabb életét. Éppen első tévés szereplésére készült az új stúdióban, hogy végre beszámoljon mindenkinek a vele történtekről. Attilát ugyanis elrabolták az idegenek.
A baritonhangú konferanszié hangja betöltötte a termet, amikor bejelentette az est házigazdáját és vendégét. A közönség, mint egy izgatott víziló, lelkesen csapkodta úszóit. A műsorvezető és Attila, mint két elegáns delfin, beúsztak a színpadra, és helyet foglaltak egymással szemben, a Nissan Micra fényszóróinak ragyogása előtt. Az eseményre jegyet váltott halak, mint egy színes akvárium lakói, izgatottan foglalták el helyeiket. A Nissanba kötözött holttest szemei tágra nyíltak, és szája, mintha egy megfagyott pillanatot örökített volna meg, némán meredt előre. Teste egyre inkább feszültséget sugárzott. Az operatőrök, akik fehér üvegből és fehérjeporos dobozokból készült különös kamerákkal dolgoztak, figyelmesen rögzítették a beszélgetést. A műsorvezető némi felvezető után átadta a szót vendégének, ezzel elindítva az est varázslatos beszélgetését.
Egy hatalmas, sötét valamit pillantottam meg a magasban, ami úgy tűnt, mintha lebegne. Kíváncsian közelebb akartam merészkedni, hogy felfedezzem, mi lehet az, de hirtelen beleakadtam egy hálóba. Ekkor húztak ki a vízből, és a pánik fogott el. Nem kaptam levegőt, a szívem vadul vert. Aztán egy szűk, vízzel teli helyre zártak be, ami teljesen fehér volt. Hosszú ideig maradtam ott, mígnem egy óriási kéz hirtelen megragadott, és kiemelt a vízből. Ismét levegőért kaptam, de akkor már jelet is kaptam. Mielőtt visszatettek volna abba a fehér helyre, megpillantottam valamit: építkezést folytattak. Itt, közvetlenül mellettünk, a szárazföldön.
- Csak hogy egyértelmű legyen, szeretném tisztázni: Ön az ufók témájáról beszél?
- Igen, ezzel itt. - Attila felmutatta a farkára erősített, számokkal jelölt műanyag fonalkát.
- Hát, az igaz, hogy sok halnak van hasonló jellemzője. Én sem vagyok kivétel. - A műsorvezető szemei elkerekedtek, amikor észrevette, hogy a farkát egy kólásflakon szorítja.
- Bíznak bennem, tudniuk kell, hogy igazat mondok! A barátnőm is tanúja volt a dolognak!
A nézők között ritkán, de akadt néhány hal, akik vagy felnevettek, vagy esetleg morogtak Attila kijelentései és válaszai hallatán.
- Ő miért nincs most itt?
Bemászott egy különös gömbbe, amely a víz mélyére süllyedt, és egy bizarr kis lény a gömb falához szorítja, így képtelen kimenekülni.
- Tehát, ha jól értem - kezdte a műsorvezető, miközben leültette magát, és komoly arccal figyelte a vendéget. - Ön azt sugallja, hogy létezik egy felsőbbrendű faj, amely folyamatosan figyelemmel kísér minket, elrabol néhány embert, hogy megjelölje őket, majd visszaengedi a vízbe? És mindezt azért teszik, hogy ne foglalkozzanak a vízszint csökkenésével és a növekvő életkörülményeinkkel? Eközben pedig épületeket emelnek a közelünkben, hogy kényelmesen szemlélhessék a szenvedésünket és pusztulásunkat? Az egész elmélete a barátnője által talált szemétre és néhány véletlenül rábukkant hulladékra alapozva áll?
Halk zúgolódás indult a közönség soraiban.
A közönségből és a műsorvezetőből egyszerre tört ki a röhögés.
- Ez az igazság! - kiáltotta Attila, miközben idegesen forgatta a szemét, keresve valakit, aki komolyan venné a szavait. Ám a körülötte állók csupán egy szórakoztató, olcsó cirkuszi mutatvány résztvevőjét látták benne.
Kiúszott a fénykörből, be a Micra abroncsai mögé. Legszívesebben visszaúszott volna az ólomgömbbe szorult barátnőjéhez, de úgy érezte, nagy szüksége van egy italra.
Természetesen! Kérlek, írd le a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és én segítek átfogalmazni vagy személyre szabni!
Ha lett volna egy lélek is a tófenék ezen sötét részén, azt hihette volna, egy csoport elektromos angolna (Electrophorus electricus) fitogtatta a képességeit. Csakhogy a Fertő tó halfaunájában legfeljebb európai angolna (Anguilla anguilla) volt. Kék villámok cikáztak, felkavarták az iszapos talajt. Aztán a jelenségnek vége szakadt, és a tófenék zavaros szegletéből egy pikkely nélküli csuka (Esox lucius) úszott elő. Pár haltúrással odébb néhány punk hátúszójú sügérbe (Perca fluviatilis) botlott. Az egyikük észrevette a közeledő halat, és odaszólt a másik kettőnek:
- Hé, hol a hiba a képen?
A csupasz hal látványa mindhármukat megnevettette. Ekkor megérkezett a csuka. Az egyik sügér, aki merészen közel úszott hozzá, így szólt:
- Jó úszkálóidő van, mi?
- Jó úszkálóidő - felelte a csuka monoton hangon.
- Holnapra tervezed a nagymosást? Már nincs is mit felvenned? - érdeklődött egy másik sügér, miközben két gyors csettintéssel jelezte a kíváncsiságát.
- Pikkely rám! - A csuka pókerarccal a legnagyobb sügérre, majd a saját csupasz testére mutatott.
- Pikkben mesterek vagyunk! - harsogta a hatalmas sügér, miközben mindhárman előtérbe helyezték éles, háromszögletű uszonyaikat.
A három sügér a csukának rontott. A csuka a farkával csapott le az első kettőre. A két nagy sügér messzire sodródott, egyikük elveszítette az eszméletét. A harmadiknak és egyben legkisebbnek kiharapta a kopoltyúját. A vérző hal kimeredő szemmel tátogott, az oldalára billent, és a vízfelszín felé lebegett. Körülötte rózsaszínné vált a víz. A csuka véres szájából hatalmas fogak meredeztek. Már csak a legnagyobb sügér volt eszméleténél, és végre megértette, ideje pucolni.
Természetesen! Kérlek, írd le a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és én segítek átfogalmazni vagy személyre szabni!
Ugyanazon a helyen, ahol a csuka nemrégiben feltűnt, hamarosan újra kék villámok szeszélyes táncát láthattuk. A felkavart tófenékből pedig előbukkant egy tengeri uborka (Holothuroidea) és egy szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss), színes skálájuk élénk ellentétben állt a víz zavaros mélységével.
- Tengeri uborka, Erik! - kiáltotta Erik izgatottan.
- Jézusom, Erik! - zihált a pisztráng, miközben a víz felszínén ugrándozott. - Nem jutok levegőhöz!
- Dehogynem, csak használd a kopoltyúdat.
Máté figyelme összpontosult, és életében először érezte, ahogy a víz alatti kopoltyúi segítségével lélegzik. Ahogy az oxigén eljutott az agyába, a pánik fokozatosan alábbhagyott, és bátrabban kezdett körülnézni. A felkavart iszap lassan leülepedett, és a világ egyre világosabbá vált. Ám ebben a tisztuló látványban valami furcsa és zavaró elem tűnt fel, ami teljesen eltért a környezet természetes rendjétől.
- Tényleg úgy gondolod, hogy a tengeri uborkává válás jó döntés volt? Kicsit kétlem, hogy ilyen lények élnek a Fertő-tóban.
- A Föld nevű bolygón én vagyok az egyedüli lángelme. Már hozzászoktam ahhoz, hogy különleges helyzetben élek.
- Várj egy pillanatot! Nincs is kopoltyúd! Hogyhogy mégis hogyan veszed a levegőt?
- Ah... Gyere, inkább induljunk el halászni! Ne felejtsd el, mindig azt teszed, amit javaslok, és titkos neveket használunk. Te lehetsz Oncorhynchus Mykiss, én pedig csupán Kacagj és Fuss!
Erik végbeléből fehér, ragadós Cuvier-csövek nyúltak ki, melyek egyikében egy nyomkereső műszert tartott. Megnyomott pár gombot, mire némi távolságtartással nyomukba szegődött a robotteknős is, és őrangyalként követte őket. Üveges tekintete elárulta, hogy készenléti üzemmódban volt.
Természetesen! Kérlek, írd le a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és én segítek átfogalmazni vagy személyre szabni!
A sügérpikkelybe bújt csuka talált magának egy málladozó telefonkönyvet, és a névjegyzék alapján végigjárta az összes Attila nevű lápi pócot a Fertő tóban.
A nap első fényei már megcsillantak a délkeleti vidék fölött, amikor Attila és fia együtt ültek az asztalnál, hogy megkezdjék a reggelüket.
A csuka brutálisan berobbant az ajtón, és kegyetlenül széttépte őket.
Később egy másik Attila a fiával ebédelt a Fertő tó délnyugati részén.
A csuka brutálisan berobbant az ajtón, és kegyetlenül széttépte őket.
Egy harmadik Attila a fiával vacsorázott. Lévén, hogy hatszáz kilométerre a Fertőtől, a Bélesi-tóban laktak, biztonságban voltak a csukától.
- Apa, mi az a cianidszennyezés, és miért olyan fontos róla beszélni?
A cianidok olyan szervetlen vegyületek, amelyekben egy hármas kötés fűzi össze a szén- és nitrogénatomokat, így létrejön a cianocsoport. Ezek a vegyületek túlnyomó része rendkívül mérgező, ami miatt különös figyelmet érdemelnek. A cianidszennyezés akkor lép fel, amikor valamilyen külső hatás következtében jelentős mennyiségű cianid jut be a vízi ökoszisztémákba, ezzel komoly veszélyt jelentve az ott élő élőlényekre és az egész környezetre.
A román kamionról váratlanul a tóba ömlő több mázsa olajos szemét agyonzúzta a két halat. A hulladék felemelkedett, és egybefüggő réteget képzett a vízfelszínen. A túlélő halak élete sötétségbe borult.
