Csak a radikális lépések hozhatnak változást: drónok segítségével több ezer szúnyogot szórtak szét az égből.
A világ legszínesebb madarai közül számos faj otthona a Hawaii magashegységi erdeiben található, ám ezek a lenyűgöző élőlények ma már a kihalás szélén állnak. A klímaváltozás mellett egy apró, de annál veszélyesebb betolakodó, a madármaláriát terjesztő invazív szúnyogok is fenyegetik őket, amelyek már az utolsó menedékeikbe is betörtek, és ezzel drámai mértékben csökkentették a populációjukat. Most azonban egy innovatív mentőprogram indult, amelynek keretében laboratóriumban nevelt és sterilizált hím szúnyogokat ejtenek le helikopterekről és drónokról. Ez a forradalmi kezdeményezés célja, hogy megállítsa a pusztítást, és megóvja ezeket a csodálatos madarakat a kihalástól.
A szúnyogok világszerte sokak számára csupán kellemetlen vérszívóként ismertek, de valójában ennél sokkal több problémát okoznak. Nem csupán a nyári estéinket teszik elviselhetetlenné, hanem az élővilág egyik legnagyobb kihívásává is váltak. E fajok nemcsak emberek millióit sújtják fertőző betegségekkel, mint például a malária, a dengue-láz vagy a Zika-vírus, hanem komoly hatással vannak az ökoszisztémák egyensúlyára is. A kórokozókat terjesztő szúnyogfajok eltűnése különösen drámai következményekkel járhat azokban a területeken, ahol az őshonos állatvilág még nem alakított ki hatékony védekezési mechanizmusokat e vérszívók ellen.
Magyarországon az utóbbi években az ázsiai tigrisszúnyog megjelenése új kihívásokat teremtett. E faj nem csupán zavaró tényező, hanem olyan egzotikus betegségek hordozója is lehet, amelyek korábban ismeretlenek voltak számunkra. A klímaváltozás következtében pedig egyre inkább elterjedt hazánkban, így az invazív szúnyogok nemcsak kényelmetlenséget okoznak, hanem komoly ökológiai és egészségügyi problémákat is felvetnek. Ezzel szemben Hawaiin egy teljesen eltérő, de legalább annyira súlyos problémával néznek szembe, és úgy tűnik, már egy innovatív megoldás is született a helyzet kezelésére.
Hawaii szigetein egykoron több mint 50 különböző fajta mézmadár élt, amelyek színes tollazatukkal, különleges csőrformájukkal és a szigetek növényvilágával való szoros kapcsolatukkal a helyi ökoszisztéma és kultúra ikonikus képviselői voltak. Ma azonban mindössze 17 faj maradt fenn, többségük pedig súlyosan veszélyeztetett.
A madármalária az egyik legfontosabb tényező a madárpopulációk pusztulásában, amelyet a szúnyogok terjesztenek. Ezek a kis rovarok nem őshonosak a területen; először 1826-ban bukkantak fel a szigeteken, valószínűleg bálnavadászok hajóival érkeztek. Az őshonos madarak nem voltak felkészülve a vérszívók támadására, mivel nem alakult ki bennük immunitás. Ennek következményeként az újonnan megjelent betegség súlyos következményekkel járt, és tömeges madárpusztulást idézett elő.
Az utóbbi évtizedek folyamán a túlélő populációk a magas hegyvidéki erdők rejtekébe vonultak vissza, ahol a hűvösebb éghajlat eddig megakadályozta a szúnyogok elterjedését. Azonban a klímaváltozás hatására a hegyek csúcsai is egyre melegebbé válnak, ami lehetővé teszi a szúnyogok számára, hogy egyre feljebb terjeszkedjenek.
2023-ra a helyzet annyira súlyosra fordult, hogy a kaui gyapjasmadár vadon élő populációja szinte teljesen eltűnt, míg a sárgászöld tollazatú akekeʻe példányainak száma is 100 alá csökkent. Felmerül a kérdés: miért nem lépnek fel hatékonyabban az illetékesek a szúnyogok ellen?
Bármennyire is kézenfekvőnek tűnik a megoldás, a szúnyogok elleni küzdelem nem egyszerű feladat, főleg ha nagy területeken kell beavatkozni. Ráadásul a vegyszeres irtás például nemcsak a célzott fajokat pusztítaná el, hanem számos őshonos rovart is, amelyek fontos szerepet játszanak a beporzásban és a táplálékláncban. A hawaii szakemberek éppen ezért most egy biológiai módszerhez fordultak, amely lényege, hogy laborban tenyésztett, Wolbachia baktériummal fertőzött hím szúnyogokat engednek szabadon, mivel ha ezek párosodnak a vadon élő nőstényekkel, a peték nem kelnek ki. Mivel a hím szúnyogok nem csípnek, az emberekre és állatokra közvetlen veszélyt így nem jelentenek.
Az American Bird Conservancy (ABC) és a Birds, Not Mosquitoes éveken át dolgozott a hawaii szúnyogokhoz leginkább illeszkedő Wolbachia-törzs kiválasztásán. A program 2022-ben érte el a tömeges bevetés szakaszát, miután a kaliforniai laborokban millió számra tenyésztették a sterilizáló hímeket, majd helikopterekről juttatták őket a madarak élőhelyeire Maui és Kauai szigetén.
Ez a világon az első példa arra, hogy a technikát kifejezetten természetvédelmi célokra, nem pedig emberi betegségek visszaszorítására alkalmazzák. Mivel Hawaii hegyvidékei nehezen megközelíthetők, az időjárás gyakran kiszámíthatatlan, ráadásul a helikopteres bevetések drágák, veszélyesek és gyakran az utolsó pillanatban meghiúsulnak, így ideje volt új alternatívát kitalálni a szúnyogok betelepítésére. Ezért a program új szintet lépve, 2024 júniusától már drónokról engedte le a szúnyogokat.
A laborhímeket biológiailag lebomló, hőszabályozott kapszulákban szállítják, majd pontosan a célterületek fölött dobják le a drónokkal, amely módszer így olcsóbb, rugalmasabb, biztonságosabb és kevésbé zajos, mint a helikopteres módszer. Mindez szép és jó, azonban annak ellenére, hogy már a nyár elején megkezdték a műveletet, a szakértők szerint az eredményekre legalább egy évet kell várni. A cél pedig nemcsak a szúnyogpopuláció csökkentése, hanem időt nyerni a madaraknak. Hiszen ha a szúnyogok által terjesztett madármalária visszaszorul, a mézmadarak populációi regenerálódhatnak, genetikai sokféleségük növekedhet, és akár természetes ellenálló képességük is kialakulhat.
Bár bizonyos fajok, mint például az olajzöld gyapjasmadár már kezdenek jeleket mutatni a részleges ellenállásra, ez a folyamat önmagában túl lassú ahhoz, hogy megakadályozza a kihalásukat. Azonban, ha a laborszúnyogok telepítése sikeresnek bizonyul, akkor lehetőség nyílhat a fogságban nevelt egyedek vadonba való visszatelepítésére.
