BOON - Olimpia: Miskolc a gyeplabda, foci és rögbi világában is megcsillanthatja tehetségét.
Schmitt Pál az Átrium Park konferencia termében tartott előadást és beszélt az esetleges budapesti olimpiáról
Itthon változó intenzitással, hol inkább erőteljesen, hol pedig visszafogottabban hallatják hangjukat azok, akik a világ legnagyobb sporteseményét szeretnék elhozni a magyar fővárosba. Mindenki tisztában van már azzal, hogy a korábbi, hosszadalmas és költséges pályázati folyamatokat felváltották a célzott, stratégiai tárgyalások. Ennek keretében a Nemzetközi Olimpiai Bizottság diskurzusokat folytat az általuk kiszemelt városokkal, próbálva meggyőzni őket arról, hogy a metropolisz és az ország számára elengedhetetlen az olimpiai esemény, amely hozzájárulhat a gyors fejlődéshez - olvasható a boon.hu hírei között.
A 2028-as és 2032-es nyári olimpiai játékok már biztosan elkeltek, így újraéledt a lelkesedés a sport- és politikai körökben, hogy Budapest vajon megkaphatja-e a 2036-os vagy a 2040-es olimpia rendezési jogát. Erről beszélt Schmitt Pál, a NOB örökös tagja és korábbi első alelnöke, aki a miskolci Átrium Parkban tartott előadásában osztotta meg gondolatait. Az esemény a boon.hu és az Észak-Magyarország szerkesztőségének meghívására zajlott, és a városunk székhelyére látogatott el.
Valamikor létezett egy íratlan szabály a rotációról - kezdte a kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó, aki sportdiplomataként is tevékenykedik. Folytatta: - Ez a hagyomány máig érvényes, hiszen Peking után London, majd Rio de Janeiro, Tokió és Párizs következett. Most pedig Los Angeles és Brisbane vár ránk. Az eddigi sorrend: Ázsia, Európa, Dél-Amerika, ismét Ázsia, ismét Európa, majd Észak-Amerika és végül Ausztrália. Az elsődleges kérdés most az, hogy 2036-ban visszatér-e a játékok sorozata kontinensünkre, vagy újra Ázsiába költözik, esetleg a történelem során először Afrika lesz a házigazda. Az utóbbi opciót jelenleg talán el lehet vetni, hiszen a potenciális helyszínek, mint Dakar, Fokváros, Johannesburg, Nairobi és Kairó, még nem állnak készen a rendezésre. A hatalmas piacot képviselő India, különösen Delhi, viszont esélyes lehet, de csak akkor, ha komoly tárgyalásokba kezdenek a NOB-bal. Ugyanez vonatkozik Szaúd-Arábiára és Katarra is.
A már korábban említett célzott párbeszédek előtt elengedhetetlen a nemzeti összefogás – hangsúlyozta Schmitt Pál. – Nézzük csak meg Barcelonát, Londont és Sydney-t, ahol az olimpiai események óriási előnyöket hoztak, és jelentős fejlődésnek indultak. Budapest esetében is hasonló lehetőségek rejlenek. Tizenkét vagy akár tizenhat év állna rendelkezésünkre a felkészülésre, és a költségeket is ennyi idő alatt lenne érdemes elosztani. Manapság egyre inkább teret hódítanak olyan új fogalmak, mint a decentralizált rendezés, a kisebb és költséghatékony olimpia, az átmeneti létesítmények, a fenntartható városfejlesztés és a szigorú környezetvédelmi normák. Az olimpiai falu felépítése elkerülhetetlen, hiszen az ott található lakásokat előre értékesíthetjük, emellett szükség lesz a városrészek revitalizációjára, a közúti és vasúti infrastruktúra fejlesztésére, valamint a repülőtér modernizálására is. Elfogadhatatlan, hogy a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérről ne legyen közvetlen kapcsolat a belváros és a sportlétesítmények irányába sem gyorsvasúton, sem megfelelő autópályán. A szálláskérdés külön figyelmet érdemel, de van megoldás: ha Bécset is bevonjuk a rendszerbe, máris előnyben vagyunk. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a vonatok sebessége elérje a 200-240 km/h-t, így az utazási idő Budapest és Bécs között mindössze egy órára csökkenne.
