Bayer Zsolt írása, "Mese a szélsőjobboldalról" a Mandineren, egy provokatív és elgondolkodtató mű, amely a politikai spektrum szélsőségeit boncolgatja. A szerző stílusa éles és ironikus, a szélsőjobboldali eszméket pedig gyakran a társadalmi diskurzus tük

Mottó: "A Fidesz értékrendje és ideológiai kerete, mely alapvetően mentes az értékítéletektől és ideológiáktól, jelenleg részben a szélsőjobboldali eszmék integrálásából táplálkozik. A 'táplálkozik' kifejezés akár szó szerint is értelmezhető." (Farkas Attila Márton, kapcsolata: Puzsér Róbert közeli barátja)

Egy különleges, haladó szellemű irodalomórán jártunk, ahol a woke eszme és a cancel culture szellemében próbáltuk feltárni a világ sokszínűségét és összetettségét. Célunk az volt, hogy elmerüljünk az ő világukban, és megértsük azokat a narratívákat, amelyek formálják a mai társadalmat. Íme:

Péter apostol is a szélsőjobboldal képviselője. Hiszen mit is mond a pestises hullával csókolózó Hippiának? Azt mondja:

A szöveg, amit idéztél, valóban erőteljes és provokatív, tele keserű kritikával és sötét képekkel. Az átalakított változatban próbálok megőrizni a szöveg hangulatát, de kevésbé radikális, és modernebb kifejezésekkel élek. Íme egy új verzió: "Ó, te szerencsétlen generáció! - félelemmel teli utódok, / Míg a sors irónikusan mosolyog feletted, / Mint napfényben a légy, pimasz és gúnyos, / Istent és erényt megvető módon. / De amikor a vész kopogtat ajtódon, / Ha a sors hatalmas keze rád tapint, / Gyáván hunyászol, kétségbeesett és gyalázatos. / Nem érzik, hogy az ég haragja / Nehezedik rád? Nézz csak körbe, / A városod pusztul, idegen népség / Tiporja el aranyérdeklődésed, / Szétbomlik a rend, senki nem parancsol / S senki nem hallgat a szóra. A rablás és gyilkosság / Fennhordott fejjel jár a békés utcákon, / Utána csak a sápadt aggodalom, / S égből vagy földről nincs részvét, sem segítség. / Nem bírod, úgy-e, elfeledni a vágyak mámorát, / Mely a szíved mélyét felkavarja / S jobb célra hiába ösztönöz. / Keresel kielégítést, de csak / Undort ébreszt a gyönyör / S aggódva nézel körbe, ajkad rebeg: / Hiába minden, a régi istenekben / Nincs már hited, kövekké váltak. / (Az isten-szobrok szétesnek.) / Elporlanak, és új istent nem találsz, / Aki a romlásból újra felemelne. - / Nézz csak körbe, mi pusztít városodban / Hatalmasabban, mint a betegség, / Ezrek kelnek fel a puha ágyakból, / Hogy a puszta tájakat / Vad remetékkel népesítsék be, / Ott keresve tompa érzeteiknek / Ami még feléleszthető. - / El fogsz pusztulni, gyenge nemzedék, / E nagy világ most tisztuló színéről." Ez a verzió igyekszik megőrizni az eredeti szöveg sötét tónusát, de a kifejezéseket modernizálva és érzékenyebb nyelvezetet használva.

Először is, milyen jogon szól bele egy fehér, katolikus férfi egy nő szexualitásába? Milyen alapja van annak, hogy "intézkedjen", ítélkezzen, és milyen morális mércével állítja meg a nekrofíliát? Vagy bármilyen más szexuális irányultságot? Az ilyen emberek valószínűleg ugyanezzel a szenvedéllyel támadnák a melegeket, a transzneműeket, az egész LMBTQ közösséget, sőt, még a kutyafetisisztákat is. Az ilyen attitűdök miatt nem létezik igazi szabadság, és az ilyenek miatt érzik sokan a rettegést a másmilyenek. Az elfogadás hiánya és a kirekesztés kultúrája csak tovább mélyíti a megosztottságot, és megakadályozza, hogy mindenki szabadon élhesse meg saját identitását.

És ez még csak a kezdet!

Ha alaposabban szemügyre vesszük ennek a fehér, heteroszexuális, keresztény férfinek a szövegét, megtaláljuk benne a szélsőjobboldal, a nácik minden attribútumát.

"Te nyomorult fajta! - gyáva nemzedék!" - kezd bele mérgében a szónok, aki az egyház álságos tekintélyét magára öltve, mint egy hamis próféta, fentről szól a kiszolgáltatottakhoz. A hatalom csúcsáról dörög le a társadalmi hierarchiában alatta lévőkre, azokra, akik csupán arra vágynak, hogy szabadon élhessék meg saját szexualitásukat és nemi identitásukat. Az álságos tekintély nem csupán a szavakat, hanem az emberek méltóságát is eltiporja, miközben a másokat megvető, mérgező retorikájával próbálja fenntartani saját pozícióját. A világ, amelyben élünk, tele van elnyomással és félelemmel, de az elnyomottak hangja egyre erősebben hallatszik, és a vágy, hogy szabadon kifejezhessék önmagukat, egy új reménysugár, amely áttörheti a sötétséget.

Ráadásul hamarosan kiterjeszti morális fölényét egy egész generációra, és ennél árulkodóbb nem is lehetne, hogy ez a heteroszexuális, fehér, keresztény férfi így használja a nyelvet. Az, hogy "fajként" hivatkozik mindazokra, akik kéretlenül kénytelenek végighallgatni őt, hát mit is mondhatnánk, ha nem a legnyilvánvalóbb nácizmus megnyilvánulása?!

S persze, ez még korántsem a vég! Ahogy ilyenkor mindig, most is észrevehetjük, hogy az elítélő és vádaskodó, mérgezően férfias heteroszexuális férfi saját, már rég elavult erkölcsi nézeteit a transzcendens "Isten" magasztos erkölcsének fátylába burkolja, és így próbálja bemutatni. Ő maga hangoztatja, és tagadni nem lehet:

Itt egy egyedi változat: "Amikor az Úr hatalmas keze rányúl, / Te rettegve hunyászkodsz, kétségbeesve. / Nem érzékeled, hogy az ég haragja / Lassacskán rád nehezedik?"

Ezt követően pedig végképp lelepleződik az egyházi személy valódi énje, szándéka, rettenetes rasszizmusa és nácizmusa:

Figyelj csak, körülnézve, / A város romokban hever, vad idegen népség / Tapossa el aranyos földjeidet, / Szétesik a rend, senki nem parancsol / S senki nem hallgat a szóra. A rablás és gyilkosság / Fennkölt fejjel zajlik a békés otthonok között, / Utána csak a homályos gondolat és rémület / S az égből és földről semmi részvét, sem segítség nem érkezik.