A radikális jobboldal Európa legerősebb hatalmában vette át a vezetést - Történelmi változás küszöbén állunk?

Miközben a közvélemény-kutatások szerint az Alternatíva Németországnak (AfD) beérte a februári választásokat megnyerő kereszténydemokratákat Németországban, addig Európa másik vezető hatalmában, az Egyesült Királyságban is előretört a populista Reform UK a júliusi parlamenti voksolás után. A kormányon lévő Munkáspárt és a tavaly 14 év után ellenzékbe vonult konzervatívok - a felmérések rájuk nézve lehető legméltányosabb értelmezése szerint is - pariba kerültek a brexit-kampánnyal elhíresült Nigel Farage pártjával, ezzel párhuzamosan pedig a liberáldemokraták és a zöldek is erősödtek. A tavaly nyári választás után máris érkezik a szétesőben lévő brit kétpártrendszer első megmérettetése, ami az élre tört Reform UK-t és az egyre népszerűtlenebb Munkáspártot is kihívás elé állítja, a konzervatívokat pedig hatalmas vereséggel fenyegeti. A jövő héten esedékes önkormányzati választás és egy ugyanekkor tartott időközi parlamenti voksolás rengeteg kérdésre választ adhat Nagy-Britanniában.

Bár sokan még mindig a hagyományos kétpártrendszert emlegetik az Egyesült Királyságban, egyre több szakértő hívja fel a figyelmet arra, hogy a londoni Westminster-palota politikai tája jóval összetettebb, mint ahogy azt sokan gondolják. A jóhiszeműek néha a "két és fél párt" fogalmát is használják, beleértve a liberáldemokratákat, de a 2024-es parlamenti választásokat követően egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a többpártrendszer valósága megkerülhetetlenné vált. A legfrissebb közvélemény-kutatások alapján a Keir Starmer vezette Munkáspárt, a konzervatívok és a jobboldali populista Reform UK közötti támogatottsági különbség már a hibahatáron belül van. Különösen figyelemre méltó, hogy a Reform UK, amely kezdetben Brexit Párt néven indult, a párttagok számát tekintve már a torykat is megelőzte, így egy új politikai erő kezd kibontakozni a brit politikai életben.

Mi több, ahogy a legtöbb felmérésben, úgy a YouGovnál is Nigel Farage-ék vezetnek 25%-kal, második helyen a Munkáspárt áll 23%-kal, és a volt kormányfő, Rishi Sunak veresége után tavaly novemberben Kemi Badenoch kezébe került Konzervatív Párt pedig a harmadik helyre szorult vissza 20%-kal. A kutató felméréseiben egyébként

Február elején a Reform UK először tapasztalta meg, hogy új vezetői irányvonalat képviselhet.

A május 1-jei önkormányzati választások rendkívüli körülmények között fognak lezajlani, amelyekre eddig még nem volt példa.

Ahogy azt a britek elsőszámú választási guruja, John Curtice is kihangsúlyozta, sosem volt még egyszerre ilyen népszerűtlen a Munkáspárt és a Konzervatív Párt. És bár a következő parlamenti választásokig valószínűleg 2029-ig várnunk kell, a More in Common felmérése szerint, ha most lenne a voksolás,

A jelenlegi öt képviselővel rendelkező reformcsoport a legtöbb parlamenti helyet szerezheti meg, ami egy igazi politikai földrengést idézne elő.

Bár az abszolút többségtől távol állnának, Farage pártja 180 mandátumra pályázna, míg a hagyományos értelemben vett két "nagy" bal- és jobboldali párt csupán 165-165 képviselői hellyel büszkélkedhetne. Ez pedig azt is magával hozná, hogy 10 munkáspárti miniszter búcsút mondana a Westminster kapujának, köztük olyan kiemelkedő politikai személyiségek, mint Starmer helyettese, Angela Rayner, valamint a belügyi, energiaügyi, egészségügyi és védelmi tárcák vezetői.

Curtice azt is kiemeli, hogy először a konzervatívok, majd a Munkáspárt összeomlásával a brit politika immár egy fragmentált, öt szereplős versennyé alakult, hiszen a YouGov nyomán a libdemek a voksok 16, a zöldek pedig 10%-ára számíthatnak országszerte. Ehhez jönnek még az olyan balra húzó, regionális nacionalista pártok, mint a Skót Nemzeti Párt (SNP) vagy a wales-i Plaid Cymru. Egyértelmű, hogy a politikai törésvonalakat átrajzoló brexit idején tartott választások a kivételt képezték, és folytatódik a brit politikai paletta évtizedek óta tartó széttöredezése.

Fontos elgondolkodni azon, hogyan jutott a kormányzó Munkáspárt ebbe a helyzetbe, mi áll a Reform UK növekvő népszerűsége mögött, és milyen következményekkel járhat mindez a jövő heti helyhatósági választások szempontjából.

Emberemlékezet óta talán még soha nem indult ennyire gyengén egy kormány, és a Munkáspárt népszerűsége sem éppen a csúcson állt.

Tim Bale, a Queen Mary University of London politikaprofesszora az Al Jazeerának adott interjújában kifejtette, hogy Keir Starmer első 100 napja alatt a kormánytagok által elfogadott ajándékok körüli botrány súlyosan rontotta a Munkáspárt megítélését, annak ellenére, hogy hivatalos szabálytalanságot nem sikerült bizonyítani. A probléma gyökere szeptemberre nyúlik vissza, amikor nyilvánosságra került, hogy Starmer és felesége több tízezer font értékben fogadtak el különféle ajándékokat, beleértve ruhákat, Arsenal-belépőket és Taylor Swift-koncertjegyeket is, ezek közül néhányat a párt egyik befolyásos támogatója, Waheed Allit biztosított számukra. Bale véleménye szerint ez a helyzet különösen káros volt a Munkáspárt számára, mivel a választók szemében hiteltelenné teheti őket.

A "freebie-gate" néven elhíresült botrány látszólag megerősítette a kiábrándult szavazók aggályait, akik már előre lemondtak arról, hogy az új kormány képes lenne bármilyen változást hozni a korábbiakhoz képest. Ráadásul, mint a torta habja, a Starmer-kabinet döntése, hogy közel 10 millió nyugdíjastól megvonja a téli fűtéstámogatást – amely értéke 100 és 300 font között mozgott – még inkább felerősítette a társadalmi elégedetlenséget. Tavaly téltől kezdődően csupán a rászorulók élvezhették ezt a támogatást, ami tovább mélyítette a megosztottságot. Rachel Reeves pénzügyminiszter úgy indokolta a lépést, hogy...

A konzervatívok egy lenyűgöző, 22 milliárd fontos "fekete lyukkal" adták át a büdzsét, ami miatt most a toryk zűrös taktikái következtében meg kell húzni a nadrágszíjat.

Ez a két ügy nem szolgált túl pozitív alaphanggal a kormány számára, hiába a közalkalmazottak fizetésemelése és a sztrájkoló rezidensekkel kötött bérmegállapodás.

A tavaly júliusi választási eredményeket értékelő cikkünkben felhívtuk rá a figyelmet, hogy

noha a parlamenti mandátumok közel kétharmadát (63%-át) a Munkáspárt nyerte el, országos szavazatarányuk csupán a 34%-ot súrolta,

A kampány során a támogatottságuk nemhogy emelkedett volna, inkább csökkent. Különösen figyelemre méltó, hogy Starmerék csupán 1,6 százalékponttal tudták növelni a szavazatarányukat az előző választáshoz viszonyítva, mégis a mandátumaik számát megduplázták. Ez a brit választási rendszer sajátosságainak, azaz az egyéni körzetekre épülő „a győztes mindent visz” elvének volt köszönhető. Érdemes megemlíteni, hogy ez a legalacsonyabb szavazatarány, amellyel egy párt a II. világháború óta többségi kormányt tudott alakítani.

Miközben a jobboldali szavazatok megoszlottak a konzervatívok és a Reform UK között, a Munkáspárt sikeresen visszaszerezte az észak-angliai "vörös falat", míg Délnyugat-Angliában a liberális demokraták több körzetben kiszorították a torykat. A first-past-the-post választási rendszer sajátos jellemzője, hogy bár a baloldali Jeremy Corbyn vezetésével a párt 2017-ben 40%-ot ért el, ezt a szavazati arányt csak 262 mandátumra tudták váltani. Összességében, bármennyire is magabiztosnak tűnt Starmer majdnem "kétharmados" felhatalmazása tavaly, valójában meglehetősen ingatag alapokon nyugodott, és

Beigazolódtak a korábbi előrejelzések, miszerint a 14 éves konzervatív uralom után a változást sürgető koalíció nem képes sokáig összetartani.

Ha alaposan megvizsgáljuk a YouGov által közölt adatokat, egy figyelemre méltó tendencia rajzolódik ki: a Munkáspárt 2024-es szavazóinak mindössze 62%-át sikerült megőriznie. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 10% a liberális demokratákhoz, 10% a zöldekhez, míg újabb 10% a Reform UK-hoz vándorolt.

A Munkáspárt vezetője, Keir Starmer, 2020 óta folyamatosan a közép felé tendál, amit a kampány során többször is kritizáltak. A leggyakrabban hangoztatott vélemények között szerepel, hogy személyisége nem túl izgalmas vagy színes; talán az a megjegyzés maradt meg leginkább az emberekben, hogy édesapja szerszámkészítőként dolgozott. A győzelme óta azonban a népszerűsége tovább csökkent: az Ipsos legfrissebb adatai szerint a britek mindössze 23%-a vélekedik róla pozitívan, míg 52%-uk elutasítja őt. Érdekes módon, Nigel Farage, a Brexit egyik arca, jobb statisztikákkal rendelkezik (29% pozitív, 47% negatív véleménnyel), de a legrosszabb mutatókkal Rachel Reeves, a pénzügyminiszter büszkélkedhet: 55% kedvezőtlenül vélekedik róla, míg csupán 15% látja őt pozitív fényben. Továbbá, a közvélemény szerint 61% úgy gondolja, hogy Starmer nem végzi jól a munkáját, míg csak 27% elégedett a teljesítményével.

Még mindig nem világos a brit közönség számára, hogy pontosan milyen elképzelései vannak Starmernek az országról.

Sőt, a tavaly júniusi 49%-ról mostanra 60%-ra emelkedett azok aránya, akik bizonytalanok annak kapcsán, hogy pontosan mit is képvisel a miniszterelnök.

A Starmerről kialakult véleményt nem javította meg tartósan az a számos elismerés, amit februárban és márciusban kapott – akár politikai ellenfeleitől is – a Donald Trumppal folytatott diplomatikus washingtoni tárgyalásai és az Ukrajnával kapcsolatos határozott fellépése miatt. Az a vállalása, hogy 2027-ig a védelmi kiadásokat a GDP 2,5%-ára emeli, szintén nem keltett volna jelentős ellenállást, ha ezt nem a nemzetközi segélyek csökkentésének árán tette volna. A védelmi területért felelős miniszter lemondása mellett többek között Starmer elődje, a pártból kizárt Jeremy Corbyn is éles kritikát fogalmazott meg az elvonásokkal kapcsolatban.

A Munkáspárt védtelensége nem csupán a fűtéstámogatás csökkentése vagy a segélyek megvonása miatt alakult ki, hanem a baloldal részéről érkező kritikákra is érzékenyen reagáltak.

Számos vitatott döntést helyeztek a parlamenti ötéves ciklusuk kezdetére, ami hozzájárulhat a párt és Starmer népszerűségének csökkenéséhez.

Nem csoda tehát, hogy sokan, akik nem látják megvalósulni a Starmer által ígért változást vagy nem ilyen típusú lépésekre számítottak egy munkáspárti kormánytól, elbizonytalanodtak, vagy inkább a libdemek és a zöldek felé kacsintgatnak. A két "kicsi" pedig természetesen rendkívül szívesen fogadja a két "nagyból" kiábrándult, de a Reformot nem szívelő szavazókat.

Ed Davey, a liberáldemokraták vezetője, továbbra is színpadra lép különféle trükkökkel, hogy felkeltse a közérdeklődést. Ambíciója, hogy elnyerje a hagyományosan tory szavazóknak számító "Közép-Anglia" támogatását, vagyis a jobbra orientált, kisvárosi középosztályt. A kormányzásra való esélyeik tudatában, szabadon fogalmazhat meg véleményeket és javaslatokat, amelyekkel megpróbálja megerősíteni pozícióját.

Davey emellett az egyik legélesebb hangú bírálója Donald Trumpnak, valamint az amerikai elnök Ukrajnával kapcsolatos politikájának és kereskedelmi háborújának.

ami szintén jó pontokat szerezhetett neki, hisz tíz britből nyolc elutasítja a republikánus zászlóvivőt.

A zöldpárti politikai elemzők közben heves kritikával illetik a Munkáspártot, amiért a legnagyobb nélkülözésben élőket és azokat sújtó megszorításokat nem veszi komolyan. Starmert a 2008-as gazdasági válság utáni "nehéz döntéseket" hangoztató konzervatív vezető, David Cameron mellé állítják, ezzel kifejezve aggodalmukat a szociális igazságosság kérdései iránt.

ahogy már említettük, a munkáspárti kormány nemcsak baloldalon, hanem jobboldalon is elveszítette a szavazók támogatását, malmára hajtva a vizet a jobboldali politikák, mint például a védelempolitika és a bevándorlás terén. Starmer a migráció csökkentését és a bevándorlási rendszer átalakítását ígérte, és a belügyminisztérium tájékoztatása szerint eddig 24 ezer illegálisan az országban tartózkodó személyt távolítottak el. Ugyanakkor, ahogyan Nigel Farage is gyakran hangsúlyozza,

2025 első hónapjaiban mégis rekordmennyiségű ember érkezett csónakokon az Egyesült Királyságba a La Manche-csatornán keresztül, azaz a "csónakok megállítása" egyelőre kifogott a munkáspárton.

Yvette Cooper belügyminiszter bejelentette, hogy az ország történetében először nyilvánosan közzéteszik a külföldi bűnözők nemzetiségére vonatkozó adatokat, amelyeken alapuló statisztikák készülnek. E lépés azonban kritikát váltott ki nonprofit szervezetek és egyes munkáspárti képviselők részéről, akik attól tartanak, hogy a "bűnbakkeresés" csak tovább fokozza a társadalmi feszültségeket. Emlékezetes, hogy tavaly nyáron a helyzet már olyan súlyosra fordult, hogy zavargások törtek ki, miután három, 10 év alatti kislány meggyilkolása sokkolta az észak-angliai Southport közösségét. Az elkövető egy brit születésű tinédzser volt, aki ruandai gyökerekkel bírt, de az álhírek, amelyek szerint a gyilkos muszlim vallású és illegális bevándorló lett volna, csak tovább gerjesztették a pánikot és a feszültséget.

Hasonló érzelmeket váltott ki, amikor újra napvilágra került a "grooming bandák" ügye, melynek keretében főleg dél-ázsiai származású férfiak hosszú éveken át kényszerítettek fiatal lányokat és nőket prostitúcióra, miközben szexuális visszaéléseket és erőszakos cselekményeket követtek el ellenük Anglia különböző településein. Telford például egy olyan helyszín, ahol akár ezer lány is áldozatul eshetett a bántalmazásnak 40 év leforgása alatt, ám a hatóságok több esetet figyelmen kívül hagytak, arra hivatkozva, hogy az ügyek "faji hovatartozás miatti érzékenységet" kelthetnek.

A családvédelmi államtitkár döntése nyomán, miszerint a Manchester közelében található Oldhamben nem indít kormányzati vizsgálatot, hanem a helyi tanácsra bízza a kivizsgálást, még Elon Musk is bekapcsolódott a vitába. Januárban Musk arra szólította fel Starmer-t, hogy távolítsák el a posztjáról, sőt, börtönbe is kerüljön, mivel véleménye szerint, mint az állami ügyészség 2008 és 2013 közötti vezetője, nem tett eleget a bűnbandák felelősségre vonása érdekében. A kormányfő védekezésképpen azt állította, hogy hivatali ideje alatt soha nem emeltek annyi vádat gyermekek ellen elkövetett szexuális visszaélések miatt, mint most.

A bevándorlás és a bűnözés olyan kulcsfontosságú témák, amelyeket a Reform UK, mint az "igazi ellenzék", folyamatosan napirenden tart. A párt vezetője, Nigel Farage, aki a brexit-népszavazás sikeréért felelős euroszkeptikus populizmus ikonikus alakja, tavaly júniusban vette át a tömörülés irányítását. Farage szerint, mivel a hagyományos nagy pártok már csalódást okoztak, az ő csapata képes helyreállítani az ország rendjét a megbukott elit helyett. Az általa hirdetett "net zéró" célkitűzés nem a klímaváltozással kapcsolatos, hiszen azt "őrültségnek" tartja. Ehelyett a figyelmet a "nem alapvető fontosságú" bevándorlás felfüggesztésére irányítja, remélve, hogy ezzel megoldja az Egyesült Királyság társadalmi problémáit.

A Reform a tavalyi választáshoz képest mostanra 10 százalékponttal növelte a támogatottságát,

és magával ragadta a 2024-es tory szavazók legalább ötödét.

Farage és csapata elsősorban a "perifériákon" bírnak jelentős támogatottsággal, vagyis Anglia északon, Londontól távolabb eső, valamint a tengerparti területeken. Az EU-ból való kilépés mellett voksolók körében a szavazók körülbelül felét sikerült megnyerniük.

Nem csupán a konzervatív politikai tábor tagjai aggódhatnak Farage megjelenése miatt, akit beszédei előtt már mint az ország következő lehetséges miniszterelnökét emlegetnek.

A Reform a tankjaival megérkezett, és a vörös fal zöldellő gyepén állította meg járműveit.

- mondta Farage nemrég, arra utalva, hogy miután "halottnak" kiáltotta ki a torykat, a Munkáspárt lesz a következő áldozatuk. A megkopott bánya- és nehézipari központnak, valamint hagyományosan munkáspárti bázisnak számító Wales-ben a felmérések szerint valóban az élre törtek, és Észak-Angliában fej fej mellett állnak Starmerékkel - nem véletlen, hogy Farage kiállt a bajba került British Steel acélműjének államosítása mellett, a Reform gazdaságpolitikai retorikája pedig általánosságban szintén eltávolodott a szabadpiaci, neoliberális elvektől.

Bár Farage már Starmerékat ostromolná,

A május 1-jei helyhatósági választások közeledtével a konzervatívok számára továbbra is aggasztó lehet a helyzet.

A jelenleg választásra kerülő 23 helyi tanács közül csupán négy nem a konzervatívok irányítása alatt áll, míg az összesen 1641 képviselői helyből ezer körüli mandátum megvédése a toryk feladata, köszönhetően Boris Johnson négy évvel ezelőtti sikerének. A Munkáspárt kevesebb mint 300 helyet, míg a liberáldemokraták valamivel több mint 200 mandátumot képviselnek a választáson, így számukra a kockázat is viszonylag alacsonyabb.

Egyébként ugyanezen a napon időközi parlamenti választást is tartani fognak a "vörös falhoz" sorolt, Liverpoolhoz közeli Runcorn és Helsby nevű körzetben, miután a Munkáspárt képviselőjét felfüggesztett börtönre ítélték testi sértésért, majd lemondott. A pártja parlamenti kihívásai miatt kocsmákban búslakodó Mike Amesbury saját bevallása szerint megivott "hat vagy hét korsó sört", mielőtt többször megütötte volna egyik választóját. Amesbury tavaly 53%-kal nyert, de ezúttal szoros küzdelemre számítanak a Munkáspárt és a Reform jelöltje között.

A Reform UK a legambiciózusabb önkormányzati kampányába kezdett, ám a megosztott jobboldal miatt könnyen lehet, hogy a libdemek, akik hagyományosan jól teljesítenek a helyi választásokon, ismét kihasználják a helyzetet, magyarázta John Curtice választási elemző. Ha viszont a Farage vezette pártnak sikerül áttörést elérnie a mostani kedvező pozícióból, akkor jelentős számú mandátumot szerezhetnek a toryk kárára, ami újabb csapást jelenthet a konzervatívok számára.

Kemi Badenoch, a konzervatív párt vezetője, hatalmas nyomás alatt áll.

Mivel egyesek már most is megkérdőjelezik, hogy ő-e a legjobb választás a párt "túléléséért" folytatott harc élén, nem meglepő, hogy a helyzet egyre feszültebb. Védelmére legyen mondva, hogy a 14 évnyi, káosztól sem mentes kormányzati tapasztalat és a története egyik legnagyobb veresége után a párt nem várhat mást, mint hogy küzdenie kell. Badenoch a héten meglehetősen éles kritikát fogalmazott meg Keir Starmerről, amikor köpönyegforgatással vádolta meg, mondván, hogy "nem elég bátor" ahhoz, hogy őszintén kifejtse a véleményét a legfelsőbb bíróság legutóbbi döntésével kapcsolatban, amely szerint a transznemű nők jogi értelemben nem tekinthetők nőknek. Starmer egyébként most egyetért a bírósági határozattal, ám 2022-ben még látszólag ellentétes álláspontot képviselt.

A találgatások már megkezdődtek arról, ki lehetne Badenoch utódja, és az egyik legfőbb jelölt nem más, mint tavalyi ellenfele, Robert Jenrick.

Bár Badenoch csupán a helyi szintű együttműködést ajánlotta fel Farage és társai számára, Jenrick látszólag hajlandó lenne egy tágabb keretek között folytatott együttműködésre.

A héten napvilágot látott egy zártkörű eseményen elmondott beszéd, amelyben Farage kifejtette, hogy "így vagy úgy" igyekezne elérni, hogy a Reform UK és a toryk ne álljanak egymással szemben a következő parlamenti választások során, és hogy "ez a koalíció egyesüljön". Jelenleg Farage mindkét javaslatot elutasította, de a helyi szintű együttműködést informális keretek között elképzelhetőnek tartja. Jenrick pedig azóta cáfolta, hogy bármiféle tory-Reform megállapodás mellett érvelt volna.

A brit politika jövőjét mérlegelve talán az egyik legfontosabb kérdés az esetleges jobboldali (újra-)egyesülés. Ám ez a feladat korántsem tűnik olyan egyszerűnek, mint ahogy elsőre hangzik. A két párt társadalmi ügyekben hasonló nézeteket vall, de a politikai elit és intézmények iránti csalódottságuk miatt a Reform-párt támogatóinak elképzelései eltérnek. Ők aktívabb gazdasági újraelosztásban bíznak, kevésbé vonzódnak Ukrajna ügyéhez, és sokkal megértőbben viszonyulnak Donald Trump politikájához is.

De az sem lefutott kör, hogy a párt hatalomig vezető útja - Farage-zsal az élen vagy sem - annyira sima lenne a jövőben:

A protestpártok komoly kihívásokkal néznek szembe, mivel a közvélemény elégedetlensége miatt növekvő népszerűségüket sokszor nehezen tudják szavazatokra váltani. Az év elején Elon Musk váratlanul beleszólt a politikai játszmákba, amikor kétségbe vonta Farage vezetői képességeit, majd Rupert Lowe irányába fejezte ki támogatását. A Musk és Farage közötti feszültséget az váltotta ki, hogy Farage elítélt egy szélsőjobboldali aktivistát, Tommy Robinsont. A belső konfliktusok márciusban tovább fokozódtak: Lowe egy interjúban enyhén kritizálta Farage-t, akit sokan "messiásként" tisztelnek, és ennek következtében kizárták a parlamenti frakcióból verbális zaklatásra hivatkozva. Lowe a vizsgálatot karaktergyilkosságként értékelte. Továbbá, Farage megítélése is megosztó, hiszen a YouGov felmérése szerint a brit lakosság kétharmada elutasítja őt, és a többi párt gyakran támadja gyenge Oroszországgal szembeni fellépését, valamint Donald Trumppal ápolt szoros kapcsolatait is kifogásolják.

De nem érdemes 2029-ig előreszaladni, addig még rengeteg idő hátra van, ami Keir Starmer számára szintén reményként szolgálhat. Ha a Munkáspártnak addigra sikerül javítani a közhangulaton, azaz összejön a gazdaság pályára állítása, illetve csökkentik az egészségügyi várólistákat és a La Manche-csatornán át érkezők számát, a "vörös fal" talán ellenállhat a Reform tankjainak. Különösen, ha a jobboldali pártok a belső harcaikkal és az összefogás kérdésével lesznek elfoglalva, és ha a Munkáspárt tartani tudja a frontot a baloldalról.

A jövő heti időközi és az önkormányzati választás után mindazonáltal tisztábban fogunk látni, hogy a mostani széttöredezés csak átmeneti-e - úgy mint a 2019-es választás előtt megfigyelt négyosztatúság, ami megszűnt a komolyra forduló kampánnyal - vagy hosszabb távú, maradandó átrendeződésre kell számítanunk.