Kínában felfedezték a világ legősibb macskaleletét, amely új fényt vet az ember és a macskák közötti kapcsolatra.

Ez a kövület ráadásul a legkisebb példány, amit eddig felfedeztek, és egyben fontos bizonyítékot nyújt a házi macskák eredetével kapcsolatban.

Miként az Index is beszámolt róla, felbecsülhetetlen értékű leletre bukkantak a Kínai Tudományos Akadémia Gerinces Őslénytani és Paleoantropológiai Intézetének régészei a kelet-kínai Anhui tartomány Hualongdong barlangjában. (A lelőhelyet 1988-ban tárták fel, szintén nagy értékű leletekkel, köztük emberi csonttöredékeket és gerincesek maradványait találták meg benne.) A most megtalált, eddig nem ismert ősi macska kövülete olyan kicsi, hogy elfér az ember tenyerében. Mérete a legkisebb ma létező macskafélék, mint a rozsdafoltos macska (amely körülbelül feleakkora, mint egy házi macska) és a feketelábú macska méretéhez hasonló, tehát sokkal kisebb, mint a ma élő leopárdmacska. A tudósok a fosszíliát egy mára kihalt leopárdmacskafajként azonosították, és a Prionailurus kurteni (P. kurteni) névre keresztelték.

Az etológusok régóta úgy vélik, hogy a leopárdmacska, más néven bengáli törpemacska, a pusztai vagy Pallas macska, valamint a házi macska közös ősre vezethetők vissza. Ezt a hipotézist már molekuláris biológiai kutatások is megerősítették, de eddig nem állt rendelkezésre közvetlen fosszilis bizonyíték. Ennek egyik fő oka valószínűleg az, hogy a leopárdmacskák erdei élőhelye nem kedvez a fosszíliák megőrzésének. A legújabb felfedezés azonban áttörést hozhat: a csepp macska kövülete lehet az eddig hiányzó láncszem. A kutatók a kövület ferde felső őrlőfogának és az állcsontjának elemzése alapján úgy vélik, hogy sikerült azonosítaniuk a régóta keresett közös macskaőst. A kutatásban a Svéd Természettudományi Múzeum és a kínai Northeast Forestry University tudósai is részt vettek.

További érdekessége a felfedezésnek, hogy a lelőhelyen több tucat 300 000 éves emberi csontot is találtak. Az egyelőre nem egyértelmű, mi a közelség oka: az emberek fogyasztották-e el a macskákat, vagy a macskák éltek emberi ételmaradékon.

Az ősi emberek ételmaradékai a Hualongdong lelőhelyen a patkányokat és ezeket a kis leopárdmacskákat is odacsalogathatták

Jiangzuo Qigao, az intézet munkatársa és a tanulmány első szerzője, hangsúlyozta: "Nem egyértelmű, hogy ezek a macskák szerepeltek-e a Hualongdong-barlanglakók táplálékában, mivel a fosszíliák állkapocscsontján nem találhatóak emberi fogyasztásra utaló nyomok" - tette hozzá a kutató.

Mindenképpen lényeges szempont a két faj közötti interakció, amely további kutatások kiindulópontjaként is szolgálhat. A jövőben így kulcsfontosságú információk derülhetnek ki a korai táplálkozási szokásokról, valamint az ősember életét veszélyeztető környezeti kihívásokról is. Az apró, ősi macska emellett a leopárdmacskák rendkívüli sokszínűségére is utalhat a prehistorikus korszakban.