A végzetes tesztmerülések ellenére a Hunley tengeralattjárót mégis bevetették.

A tengeri hadviselés kezdete óta számos feltaláló és mérnök foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy miként lehetne hatékonyan támadni és elsüllyeszteni a vízen úszó hadihajókat. A technológiai innovációk során a 19. század hozta el azt a korszakot, amikor már reálisan lehetett tervezni a tengeralatti hadviselést is. Az első sikeres tengeralattjárós akciót a Konföderáció oldalán harcoló Hunley hajtotta végre az amerikai polgárháború idején, amely sikeresen elsüllyesztette célpontját. A támadás során azonban a saját hajója is súlyosan megsérült, és a mélytengeri sorsra jutott. Érdekesség, hogy a Hunley-t 2000-ben emelték ki a tenger mélyéről, és azóta restaurálták, hogy újra felfedezhessük a történelem e különleges darabját.

Az első dokumentált tengeralattjáró-kipróbálás 1620-ra nyúlik vissza, amikor Cornelius Drebbel, egy holland származású rézmetsző és festő, lenyűgözte I. Jakab angol királyt és több ezer londoni nézőt. Drebbel innovatív találmánya egy különleges bemutató keretében elevenedett meg, amelynek során a közönség szemtanúja lehetett a víz alatti utazás izgalmas élményének.

William Bourne által megálmodott jármű egy különleges, bőrrel bevont, favázas víz alatti csónakra hasonlított. Ez a lenyűgöző találmány három órán keresztül volt képes a mélyben felfedezni a víz alatti világot, lehetővé téve számára, hogy eljusson Westminsterből egészen Greenwichig, majd pedig visszatérjen a kiindulási pontra.

A négy-öt méter mélyen közlekedni képes járművet még a király is tesztelte, de a Royal Navy nem volt elragadtatva tőle, és nem látta benne a jövőt.

A következő működőképes találmány David Bushnell nevéhez fűződik. A Turtle (Teknős) nevű tengeralattjáróját az amerikai függetlenségi háborúban a britek ellen vetették be. George Washington kétségei ellenére támogatásáról biztosította a tervet. A hajó inkább emlékeztetett egy méretes hordóra, és mindössze egyetlen fős személyzete volt, amely kézzel forgatható hajtócsavarral biztosíthatta az előrehaladást.

Ezra Lee őrmester merész küldetésre vállalkozott: feladata az volt, hogy egy robbanótöltetet helyezzen el a brit flotta zászlóshajóján, a HMS Eagle-en. Ez az esemény 1776 szeptemberében zajlott, és történelmi jelentőséggel bírt, mivel ez volt az első alkalom, hogy tengeralattjárót használtak harci bevetésre.

A David Bushnell által megalkotott Turtle tengeralattjáró egyedülálló mérnöki teljesítmény, amely a történelem egyik első próbálkozása volt a tengeri harc innovatív formájára. Ez a különleges jármű, amely a 18. század végén készült, nemcsak formájával, hanem céljával is kitűnt: a brit hadihajók elleni titkos támadások lebonyolítására tervezték. A Turtle, amely nevét a teknősökről kapta, az első olyan tengeralattjáró volt, amelyet aktívan bevetettek hadműveletek során. Különleges kialakítása lehetővé tette, hogy a víz alatt észrevétlenül közelítse meg célpontjait, ezzel új fejezetet nyitva a haditengerészeti harcban.

Ennek ellenére nem ért el sikert, mivel az Eagle-t rézlemezekkel borították, és Lee nem tudta a robbanótöltetet a kézifúróhoz hasonlatos eszközzel a hajótesthez erősíteni.

A híres feltaláló, Robert Fulton, szintén kísérletet tett egy tengeralattjáró megalkotására, amely 6,48 méter hosszúságú volt. 1800-ban lehetősége nyílt arra, hogy a Szajna folyón tesztelje találmányát, majd a következő évben Le Havre kikötőjében is bemutatta. Sajnos, éppen amikor Napóleon érdeklődött a projekt iránt, a Nautilus elkezdett szivárogni, így Fulton kénytelen volt szétszerelni a járművet. A császár végül sarlatánnak és csalónak bélyegezte meg Fultont.