A Recirquel varázslatos módon életre hozza az álmokat! Egy különleges, őrült színpadi cirkuszi élmény vár Budapestre.
A Paradisum a világ végső csendjét követő újjászületés mítoszát fedi fel, ahol a test a kommunikáció egyedüli eszközévé válik, és minden mozdulat egy közös nyelvet teremt. Az idilli létezés szereplői a körülöttük örvénylő "életanyag" folyamatos átalakulásából születnek, hogy a megtisztulás, születés, ébredés és rítus színterein keresztül elérjék az anima mundit, a világ szellemét – olvasható a Recirquel újcirkuszi társulat weboldalán.
A Paradisum dinamikáját tekintve egy olyan darab, melyben el kell merülni - és ez észrevétlenül meg is történik. Lassú fel- és átvezetésekkel dolgozik a csúcspontok között, így a tapsrendnél egészen katartikus érzés foghatja el a nézőket. Ugyanis amíg az elején azt éreztem, hogy várom és várom magát az attrakciót, a végére teljesen beszippantott a műsor ritmusa, az átvezetések pazarul egészítették ki az arista műfaj meghökkentő mutatványait.
Alapvetően a cirkusz szóról a legtöbb ember a piros-fehér sátorra asszociál, a bohócokra, állatokra és természetesen az artistákra. A Fesztivál Színház színpadán megjelentek a lehetetlen elemek, porondként a Müpa csodás színháza szolgált, így ez egy sokkal komplexebb élményt nyújt a nézők számára.
Ezen kívül a cirkusz színes és illatos előadásmódja jut eszünkbe, ám ezzel szemben egy letisztult, természetes színekből összeállított látvány világot ismerhetünk meg. Ez a vizuális élmény fokozatosan beszivárog a bőrünk alá, és amikor elhagyjuk a színháztermet, már egy megújult, másik emberként távozunk.
Ne rémülj meg, hiszen az artista világában számtalan lenyűgöző produkció vár felfedezésre, legyen szó zsonglőrtrükkökről vagy légtornász bemutatókról. Vági Bence, a Harangozó Gyula-díjas magyar táncos és koreográfus, emellett teret adott a kortárs tánc varázsának is, amely egyedülálló harmóniát teremtett a cirkuszi elemekkel. Ez a különleges szintézis igazi élményeket kínál, amelyek a nézők szívéhez és lelkéhez egyaránt eljutnak.
A cirkusz varázsa abban rejlik, hogy a lehetetlenség határvonalán egyensúlyozik. Olyan csodákat mutat be, amelyek egyszerre elbűvölnek és meglepnek minket. Mindannyian átéltük már azt a feszültséget, amikor egy artistát figyelünk, és szurkolunk, hogy a zsonglőr keze alatt a színes labdák tökéletesen szálljanak. A Paradisum során ez a felejthetetlen élmény nem marad el; itt is izgalom és varázslat vár ránk, amely magával ragad minket.
A társulat tagjai lenyűgöző produkcióval varázsolták el a közönséget, de a Paradisum előadása nem csupán miattuk maradt emlékezetes. Az impozáns díszlet, a mesterien megkomponált világítás és a fenséges zenei aláfestés mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a performance igazán felejthetetlen élményt nyújtson. Ilyen magas színvonalú előadásokra ritkán nyílik lehetőség a nézők számára.
A koreográfus és rendező mesterien ötvözte a kortárs és cirkuszi elemeket, ám az is nyilvánvaló, hogy mindenki más élménnyel távozott. A művészet igazi célja, hogy mély hatást gyakoroljon ránk, elérje a lelkünk legmélyebb rétegeit – és ebben a produkcióban ez maximálisan megvalósult. A koncepció ismeretében úgy vélem, hogy az előadás bőven teret adott a fantáziánknak, lehetőséget teremtve a személyes értelmezésekre.
A természeti hangok, rítusok és a naturális színvilág egy varázslatos élményt teremtett számomra, mintha Vági Bence képes lett volna megvalósítani a lehetetlent, és a szelet egy különleges koreográfiába önteni. A szelet nem látjuk, csupán érezzük, ahogy fújja a fákat, a hajunkat, és romba dönt városokat... A Paradisum során mégis egy olyan érzés kerített hatalmába, hogy ezek a művészek a láthatatlan szellemet testesítik meg, amely eddig elérhetetlen volt számomra. Más nézőpontból viszont az egész előadás olyan volt, mintha egy mély víz alá merültünk volna - ahogy korábban említettem - és a víz alatti világban egy-egy néző saját felfogása szerint formálódott a történet.
