A Kreml számára nem is lehetett volna kedvezőbb alkalom a feszültség szítására, mint Trump és Zelenszkij találkozója, amely hatalmas port kavart.

A Fehér Ház Ovális Irodájában egy szokatlan és drámai jelenet bontakozott ki, amikor az ukrán elnök találkozott Donald Trumppal és J. D. Vance alelnökkel. A várva várt tárgyalások előtti formális eszmecsere helyett egy heves vita robbant ki a sajtó jelenlétében, ami végül a találkozó kudarcához vezetett. Az ukrán elnök kénytelen volt távozni a Fehér Házból anélkül, hogy bármilyen konkrét megállapodást aláírt volna. Ez a váratlan fordulat nemcsak Washington és Kijev kapcsolatát tette kétségessé, hanem a transzatlanti viszonyokra is súlyos következményekkel járhat. Az események élő közvetítése során egyértelművé vált, hogy van egy nagy nyertese a helyzetnek: az Ukrajna ellen már negyedik éve háborút vivő orosz vezetés, amely kétségkívül profitálhat a kialakult zűrzavarból.

Tíz perc leforgása alatt szétesett a megbeszélés az Ovális Irodában, ahol a sajtó előtt csupán annyit kellett volna tenniük Donald Trumpnak és J. D. Vance-nek, hogy baráti csevegés keretében megosszák a nagyszerű egyezménnyel kapcsolatos híreket az ukrán elnökkel. A cél az volt, hogy bemutassák, milyen szilárd alapot teremt ez az Egyesült Államok és Ukrajna közötti szoros együttműködéshez, valamint, hogy garantálják, Oroszország agressziója ellenére Ukrajna nem marad amerikai támogatás nélkül.

A pénteki találkozó mögött jelentős európai lobbizás zajlott: először a francia elnök, Emmanuel Macron, majd a brit miniszterelnök, Keir Starmer folytatott eszmecserét Donald Trumppal. A megbeszélések a vártnál kedvezőbben alakultak, Trump elismeréssel szólt partnereiről, és méltatta az ukránok háborúban tanúsított bátorságát. Meglepetésre, a két sajtótájékoztatón, ahol a francia és a brit fél nyíltan kijavította Trumpot, a helyzet nem vált feszültté. Trump ugyanis azt állította, hogy az európai támogatásokat Ukrajnának vissza kellene fizetnie, miközben a tárgyalófél világossá tette, hogy ezeknek a támogatásoknak a többsége nem ilyen formában működik.

A beszélgetés különös dinamikával zajlott, mivel általában az elnök és az alelnök nem ülnek le egyszerre a meghívott vendéggel - bár ez akár a megbeszélés jelentőségét is jelezheti, ha sikerül a diskurzust a megfelelő irányba terelni. A feszültség akkor csúcsosodott ki, amikor Trump reagált arra az újságírói kérdésre, amely azt firtatta, mit üzenne azoknak, akik úgy vélik, túlságosan is együttműködő az orosz elnökkel.

Trump ezen a ponton kifejtette, hogy szerinte lehetetlen lenne bármiféle megállapodást elérni, ha nem lenne kapcsolatban Ukrajnával és Oroszországgal egyaránt. "Nem vagyok Putyin szövetségese. Senkinek sem vagyok a szövetségese, csak az Egyesült Államoknak" – mondta az elnök, majd hangsúlyozta a béke megteremtésének fontosságát, miközben Zelenszkijre mutatott: "Látják, mennyi gyűlölet tükröződik benne Putyin iránt? Ilyen intenzív gyűlölettel rendkívül nehéz lenne számomra megállapodást kötni. Nagy a feszültség benne, és bár megértem az érzéseit, azt is tudni kell, hogy a másik fél sem éppen kedvezően áll a helyzethez." Ezt követően azt is megjegyezte, hogy ha szükséges lenne, ő akár keményebb fellépést is tudna tanúsítani, de jelen körülmények között ez lehetetlenné teszi a megállapodás létrejöttét.

Ekkor Vance vette át a szót, és kifejtette, hogy Trump elődje, Joe Biden csupán beszédet tartott, míg a valóságban Putyin támadása következett be, ami súlyosan érintette Ukrajna területét. Ezzel szemben Trump aktívan lépéseket tesz, és diplomáciai megoldásokkal igyekszik előmozdítani a helyzet rendezését.

Ezek a megjegyzések érezhetően barátságtalanok voltak, de egyáltalán nem váratlanok annak ismeretében, amit Trump az elmúlt hetekben tett és mondott Ukrajnáról. Telefonon beszélt Putyinnal, akiről nagyon előzékenyen nyilatkozott, aztán külügyminiszteri szinten közvetlen tárgyalásokat folytattott az amerikai fél az oroszokkal, kihagyva Ukrajnát és az EU-t, nem is beszélve arról, hogy az orosz narratívát felidézve diktátornak nevezte Zelenszkijt, mert nem tartanak választást a háború alatt álló Ukrajnában. Tulajdonképpen a háború kitörésével is őt okolta az országra támadó Putyin helyett.

Előre látható volt, hogy az indulatos kijelentéseiről elhíresült elnök, aki nem éppen a barátságos kapcsolatairól ismert Vance-szel, éles kritikákat fog megfogalmazni. Az ukrán fél iránti feszültség már régóta tapasztalható, hiszen Kijev nem írta alá azt a megállapodást, amely lehetővé tette volna az amerikaiak számára az ország ásványi kincseinek kiaknázását. Ezt a szerződés első verzióját az amerikai pénzügyminiszter vitte el Ukrajnába, ahol Trump 500 milliárd dolláros hozzáférést követelt, hangoztatva, hogy ez az Egyesült Államoknak jár, hiszen már 350 milliárd dollárt költött az országra. A valóság azonban az, hogy az Egyesült Államok eddig körülbelül 120 milliárd dollár értékben nyújtott támogatást Ukrajnának, ami katonai segélyeket, humanitárius támogatást és közvetlen költségvetési segítséget foglal magában - ez az összeg kissé elmarad az európai országokétól. Érdemes megjegyezni, hogy az összeg egy része az amerikai hadiiparhoz került. A biztonsági garanciák, köztük a NATO-tagság, nem kerültek szóba, pedig Kijev attól tart, hogy Oroszország a nyugati védelmi biztosítékok hiányában újra támadhatja az országot.

Zelenszkijnek sokkal óvatosabbnak kellett volna lennie a beszélgetés alatt, mint nyugat-európai kollégáinak, akik bátrabban mutathatták ki, ha Trump állításai nem állják meg a helyüket. Azonban Zelenszkij óvatos megközelítése nem tartott sokáig. A háború negyedik évében, számos személyes támadás és élcelődés után, a feszültség érthetővé válik egyéni szinten, de a diplomáciai színtéren ez már nem elfogadható. Talán itt tükröződik legjobban, hogy a 2019-ben elnökké választott Zelenszkij, aki kulcsszerepet játszott Ukrajna védelmében az orosz invázió kezdeti, kritikus időszakában, valójában civil háttérrel érkezett a nagypolitikába. Emellett fontos megjegyezni, hogy Trumpot sem érdemes a hagyományos politikai normák szerint kezelni.

Az ukrán elnök tolmács nélkül beszélt, ami két okból is hiba volt: jól tud ugyan angolul, képes érthetően kifejezni magát, interjút is tud adni - bár a Fox Newsban beszélve többször is kért a tolmácstól egy kis segítséget -, de nem elég szabatosan ahhoz, hogy a megfelelő árnyaltsággal, a diplomáciában szükséges érzékenységgel beszéljen egy ilyen feszült helyzetben. Másrészt a tolmács jelenléte megakadályozta volna azt is, hogy egymás szavába vágjanak, ahogyan az egyre intenzívebben történt, végül zátonyra futtatva az egész beszélgetést.

Trump és Vance is kilépett a diplomácia megszokott medréből - Trump például a pénteki találkozót azzal kezdte, hogy Zelenszkij ruháját cikizte, noha az ukrán elnök védjegyévé vált, hogy öltöny helyett a háborús helyzetet szimbolizáló zöld-fekete pulóverben jelenik meg mindenütt. De ha az aláírásra szánt szerződés többé-kevésbé megfelelt volna az ukrán vezetésnek, akkor Zelenszkijnek sokkal formálisabban kellett volna fogadnia Trump és Vance megnyilvánulásait.

Amikor Vance a segítőkész diplomácia fontosságáról beszélt, Zelenszkij egy hosszú és részletes érvelésbe kezdett, kiemelve, hogy már a 2014-2022 közötti időszakban is történtek próbálkozások, de sajnos sok ember életét követelték a tűzszüneti vonalon Kelet-Ukrajnában. Számos alkalommal kötöttek megállapodásokat fogolycserékről, ám ezek a tervek gyakran nem valósultak meg a kívánt módon. "Milyen diplomáciáról beszél, J. D., mire gondol?" - tette fel a kérdést Zelenszkij összefont karokkal, védekező testtartással, miközben közvetlenül az alelnök felé fordult, keresztnevén szólítva őt - egy gesztus, amelyet az alelnök nem viszonzott -, és ezt követően a diskurzus már nem ismert határokat.

A közismerten extrém hiú és nárcisztikus Trumpnak Zelenszkij azt mondta: "A háború idején mindenkinek vannak gondjai, önöknek is, de önöknek itt van a szép óceán, ezért nem érzik, de majd fogják". Azaz tulajdonképpen arról beszélt, hogy Trump stratégiai hibát követ el azzal, ahogyan Putyint kezeli, mert ez veszélyt hoz az Egyesült Államokra is. Hogy erre Trump ingerülten közbevág azzal, hogy "ezt maga nem tudhatja, ne akarja megmondani, mit érzünk", borítékolható volt.

Lehet, hogy még a legnagyobb óvatossággal eljáró Zelenszkij sem tudta volna elkerülni a feszültségekkel teli vitát: Cristiane Amanpour, a CNN vezető nemzetközi tudósítója szerint Trumpék szándéka már előre az volt, hogy olyan helyzetet alakítsanak ki, amelyben Zelenszkij a békefolyamat akadályozójaként tűnik fel, így igazolva saját aggályaikat. Az ukrán elnök számára sem volt opció a megaláztatás lenyelése, de a zsákutcába vezető számonkérés és a megalázó hallgatás közötti vékony határvonalon való egyensúlyozás sem sikerült neki. Az, hogy Ukrajna washingtoni nagykövete, Okszana Makarova az Ovális Irodában a fejét fogta a kudarcba fulladt beszélgetés hallatán, részben talán Zelenszkijnek is szólt.

Sokan fáradoztak azon, hogy Trump, Ukrajnával kapcsolatos elutasító és vádaskodó kijelentései után mégis tárgyalásra üljön Zelenszkijjel. E folyamatban a francia és brit közvetítők is aktívan támogatták Ukrajnát: a Starmerrel folytatott megbeszélés után Trump egy újságírói kérdésre úgy reagált, mintha sosem nevezte volna diktátornak Zelenszkijt, ezzel jelezve, hogy van lehetőség a konstruktív párbeszédre és a megállapodásra. Azonban a helyzet odáig fajult, hogy Trump éles hangon figyelmeztette Zelenszkijt, kijelentve, hogy "nincs jó helyzetben, és nincs semmilyen aduja", majd azzal vádolta meg, hogy a III. világháborúval és emberek millióinak életével játszik.

A szituáció már a végső szakaszába lépett, amikor Vance nyíltan tiszteletlenséggel vádolta Zelenszkijt. Szerinte a ukrán vezető sosem mondott köszönetet az Egyesült Államok által nyújtott támogatásért. Amikor Zelenszkij kijelentette, hogy többször is megköszönte a segítséget, és aznap is így tett, Vance azzal a megjegyzéssel reagált, hogy a találkozó alatt egyetlen alkalommal sem fejezte ki háláját.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Trumpnak személyes ellentéte is van Zelenszkijjel. 2019-ben, amikor megnyerte az ukrajnai elnökválasztást, Zelenszkij máris az amerikai elnökválasztási kampány egyik kulcsszereplője lett. Az akkor első elnöki ciklusa harmadik évében lévő Trump - aki egyébként elsőként juttatott páncéltörőket Ukrajnának, ami később nagy segítségére volt az ukrán védelemnek az orosz invázió kezdeti szakaszában - felhívta Zelenszkijt, hogy tegyen lépéseket a Joe Biden fia, Hunter Biden ukrajnai üzleti ügyeivel kapcsolatos nyomozás felújítása érdekében. Zelenszkij kitért a kérés elől, a kiszivárgott telefonbeszélgetés viszont alkalmas lett arra, hogy Trumpot hivatallal való visszaéléssel vádolják meg a demokraták. Ez egészen az elnöki posztról való elmozdítását célzó impeachmentig jutott, amitől végül a republikánus többség szavazatai megmentették. Maga az ügy ettől függetlenül szerepet játszhatott abban, hogy 2020-ban alulmaradt Bidennel szemben a választáson.

Vance a pénteki értekezleten éles kritikát fogalmazott meg Zelenszkij irányába, felidézve, hogy 2024 szeptemberében Pennsylvaniában, a választási kampány idején, demokratikus politikai körökben tartózkodott. Ezt Vance a kampányba való beavatkozásnak tekintette – ahogyan azt a republikánusok általában jellemzően megfogalmazták akkoriban –, és ez a megjegyzés azóta is éles ellentétet szült a republikánus vezetés körében.

A kiabálássá fajult beszélgetésnek ezen a pontján már eldőlt, hogy zárt ajtók mögötti megbeszélés nem lesz, és nem írják alá az ásványkincsekre vonatkozó megállapodást sem. Ez nem tartalmazott ugyan védelmi garanciákat, de annyi azért belekerült a szövegbe, hogy "az Egyesült Államok támogatja Ukrajnát abban a törekvésében, hogy a tartós békéhez szükséges biztonsági garanciákat kapjon" Ebbe, jobb híján már kész volt belemenni Zelenszkij, aki azt is elérte, hogy a megállapodásban ne legyen szó az 500 milliárd dollárról, amellyel Trump szerint tartozik Ukrajna. Az is a kompromisszum része volt az első verzióhoz képest, hogy az ásványi anyagok 50 százalékához való amerikai hozzáférés ne a már működő, hanem csak a később megnyitandó lelőhelyekre legyen érvényes.

A megállapodás értelmében a földgáz, kőolaj és ritkaföldfémek széles spektrumát érintené, és az amerikai fél részesedne az ásványi anyagok szállításához használt kikötők, például a cseppfolyósított földgázt kezelő LNG-terminálok bevételeiből is. Ukrajna a bevétel felét nem közvetlenül az Egyesült Államoknak juttatná, hanem egy közös ukrán-amerikai pénzügyi alapba helyezné, amelyből az Egyesült Államok részesedése a helyi törvények keretein belül a legmagasabb szintre korlátozódik. Ennek pontos részleteit azonban a későbbi tárgyalások során kell tisztázni. Az alap célja, hogy támogassa az ukrán fejlesztéseket, beleértve az orosz erők által megrongált infrastruktúra helyreállítását. A megállapodás részleteiről cikkünkben további információkat talál.

A feszült helyzet ellenére a megállapodás végleges eltemetése még nem indokolt. A közelmúltban, a balul sikerült találkozó után, Zelenszkij a Fox Newsnak adott interjújában elkerülte a kérdést arról, hogy azonnal visszatérne-e a Fehér Házba a tárgyalások folytatására, ha erre lehetősége nyílna. Érdemes megemlíteni, hogy a saját delegációja már próbálta ezt elérni közvetlenül a nézeteltérés után, mielőtt Zelenszkijnek távoznia kellett a Fehér Házból.

Sajnálatát fejezte ki a megbeszélés alakulása miatt, és bocsánatot kért az amerikai néptől, kiemelve, hogy országa számos támogatást kapott az Egyesült Államoktól. Ugyanakkor nyitva hagyta a kérdést, hogy vajon tartozik-e bocsánattal személyesen Trumpnak. Később az X platformon, részben vélhetően Vance köszönetnyilvánítására utalva, ironikus hangnemben többször is megköszönte Amerikának és az ország vezetésének a látogatás lehetőségét.

A további megbeszélések lehetőségei még a kudarcba fulladt beszélgetés ellenére is nyitva állnak, hiszen Trump az X-en közzétett posztjában arra szólította fel Zelenszkijt, hogy térjen vissza, amennyiben készen áll a béke elérésére. Ezzel szemben a szenátus költségvetési bizottságának republikánus elnöke, Lindsey Graham, határozottan Zelenszkij lemondását követelte. Azonban a beszélgetés végén Graham finomította álláspontját, és arra figyelmeztetett, hogy Zelenszkijnek érdemes lenne átgondolnia a hozzáállását.

Az ukrán elnök kétségtelenül nem a legmagasabb szintű szakmai tudással irányította a helyzetet, de egyértelmű, hogy a feszültségek forrása nem ő volt. Nem meglepő, hogy a NATO és az EU számos tagállamának vezetője, köztük a jelenlegi német kancellár és a közelgő választások nyomán várható utódja is, kiállt mellette.

A magyar miniszterelnök, ahogyan az várható volt, nem volt jelen a történések között. Orbán Viktor az X-en megosztotta gondolatait: "Az erős vezetők békét hoznak, míg a gyengék háborút szítanak. Ma Trump elnök bátor kiállását tapasztalhattuk a béke érdekében, még ha ezt sokan nehezen is fogadták el. Köszönjük, elnök úr!" Ezt követően a hazai kormánypárti média egyértelműen Zelenszkijt tette felelőssé az események alakulásáért, miközben az orosz hadsereg továbbra is fokozza a nyomást az ukrán védelmi erőkkel szemben.

Az amerikai sajtóban is megjelentek olyan véleménycikkek, amelyek határozottan kiálltak Volodimir Zelenszkij mellett. A New York Times arról számolt be, hogy Ukrajna demokratikusan választott vezetője Washingtonba látogatott, készen arra, hogy Trump elnöknek bármit felajánljon - kivéve Ukrajna függetlenségét, biztonságát és ésszerűségét. Cserébe Trump, aki az amerikai történelem egyik legarcátlanabb és legkevésbé méltóságteljes elnökeként ismert, kioktató hangnemben instruálta őt a jó modorról.

"Ezt a diplomáciai mélypontot, amit most tapasztalhattunk, legutóbb 1939 márciusában láthattunk a történelem lapjain" - fogalmazott Ungváry Krisztián történész, aki rámutatott, hogy az amerikai fél szempontjából a találkozó lényege az volt, hogy megalázzanak és emberileg megsemmisítsenek egy olyan államfőt, aki éppen segítséget kért tőlük.

Az Ovális Irodában zajló eseményeknek az Egyesült Államok érdekeire gyakorolt hatása nem egyértelmű, de egy dolog biztos: ezek a fejlemények káros hatással vannak a transzatlanti kapcsolatokra és Ukrajnára is. Az ország jelenleg egyre fokozódó orosz nyomással néz szembe, amely gazdasági és katonai szempontból sem mentes a kihívásoktól. Ukrajna sürgősen nyugati támogatásra van szüksége a helyzet kezeléséhez.

Az eseményeknek azonban van egy kiemelkedő nyertese, aki nem más, mint Vlagyimir Putyin és Oroszország. Trump, aki az orosz elnökkel kapcsolatban szokatlanul kedvező véleményt fogalmazott meg, egyértelműen jelezte, hogy a Kreml jelenleg kedvező helyzetben érzi magát. Dmitrij Medvegyev, aki a két putyini ciklus között elnökként, most pedig az orosz nemzetbiztonsági bizottság alelnökeként tevékenykedik, szintén nem mulasztotta el a lehetőséget, hogy kifejezze véleményét. A Telegram-csatornáján rendszeresen megosztja szélsőséges nézeteit, különösen Ukrajna teljes megsemmisítésével kapcsolatban. A legutóbbi találkozó után ezt írta:

"Kemény verés az Ovális Irodában. Trump első alkalommal vágta arcába a kokainos bohócnak az igazságot. A kijevi rezsim a harmadik világháborúval játszik. A hálátlan disznó súlyos pofonokat kapott a disznóól gazdáitól. Ez nagyon hasznos volt, de nem elég: meg kell állítani a náci gépezet katonai erejét."