A golyók zaja sem tudta megfékezni a fiatalok elszántságát a határnál.

Az esemény következtében a határok mentén fokozott biztonsági intézkedéseket léptettek életbe.

A történet egy izgalmas és ellentmondásos eseményt tár elénk, amely 1980. május 31-én került a figyelem középpontjába az osztrák rádió által. A hír középpontjában egy három fős csoport állt, akiknek a határsértése mögött rejlő indítékok kérdésesek maradtak: vajon önszántukból léptek-e át a határon, vagy a magyar határőrök kényszerítették őket erre fegyverrel? Az eset előzménye egy közlekedési baleset volt, amely után egy férfi pánikszerűen futott át az osztrák területre, miközben a magyar határőrök figyelmeztető lövéseket adtak le felé. Bár a későbbi vizsgálatok azt állapították meg, hogy az úgynevezett "átlövés" nem történt meg, a lövedékek a két ország közötti senkiföldjén süvítettek el, és a legtöbb sorozat csupán figyelmeztetés volt. Ezt az esetet a nyugati sajtó provokációnak értékelte, ami tovább fokozta a feszültséget a két ország között. A határsértőt titokban elrejtették, és úgy tettek, mintha nem nyújtottak volna neki menedéket, ezzel fokozva a rejtélyt és a politikai feszültségeket az adott időszakban.

Sopronban, a Bécsi úti közúti határátkelőhelyen 1980. május 30-án 05 óra 50 perckor már fegyveres határőrök várták azt a török kamiont, ami érthetetlen okokból nem állt meg a határtól 500 méterre lévő teherautóknak kijelölt ellenőrző ponton. A kamion nekik sem állt meg, áttörte a kilépő oldal sorompóját. A sofőr rutintalan volt, az ütközés után nem tudta egyenesben tartani a monstrumot, a jobboldali árokba sodródott, a nagy sebesség miatt felborult. A vezetőfülkéből hárman ugrottak ki, két fiatal férfi a határőröknek ellenállás nélkül megadta magát, egy viszont nekiiramodott Ausztriának.

- Akkoriban határőrként szolgáltam a soproni kerületben, kutyás járőrként a Fertő-tó közelében - idézte fel az emlékeit Lakatos Kálmán, egykori határőr. - Az eset hetekig téma volt a laktanyában. Bár a hivatalos jelentés nem említett átlövést, több kollégám azt állította, hogy parancsot kaptak a fiú célzott lövésekkel történő megállítására. Szerencsére nem találták el, és hadd mondjam el, nem volt szokásunk emberekre lőni, inkább csak föléjük, hiszen nem voltunk gyilkosok. Később persze azzal magyarázták a parancsot, hogy figyelmeztető lövésről volt szó, de mindenki tudta, hogy valójában nem így volt. Akik ott voltak, látták, hogy a fiút az osztrákok azonnal egy autóba ültették és elhajtottak vele. Azt hittük, hogy valami szuperkém lehetett. Később kiderült, hogy Ausztriában provokációnak vélték az egészet; a fiú napokig őrizetben volt, mielőtt egy menekültközpontba vitték, és ha jól emlékszem, Németországba kért letelepedési engedélyt.

Milyen események vezettek ehhez? Három fiatal budapesti, mind a húszas éveik elején, 1980. május 29-én a Közvágóhídhoz látogatott, hogy felfedezzék, melyik kamion ajtaját sikerülne kinyitni. A szerencse ezúttal az ő oldalukon állt: egy török rendszámú teherautóban még az indítókulcs is ott figyelt a gyújtáskapcsolóban. Kalandvágytól fűtve elindultak Sopron felé, és 70 km/h sebességgel átszakították a beléptető sorompót. Azonban a kitörésgátló szerkezettel már nem tudtak megbirkózni.

"Azért döntöttünk a masszív, nagy teherautó mellett, mert ez képes volt áttörni a határellenőrző sorompót, és ha a rendőrök ránk lőnek, akkor az meg tudja védeni a járművünket a golyóktól. Már az indulás előtt számoltunk azzal, hogy a kamion megsérül a sorompóval való ütközés következtében, de arra nem számítottunk, hogy a sorompó ennyire erős, és hogy a kamion szinte használhatatlanná válik." – olvasható egy határsértő vallomásában.

A Soproni Járásbíróság a közelmúltban hozott ítélete a helyszínen elfogott O. Péter és R. Mihály ügyében, akik csoportosan elkövetett tiltott határátlépés és jármű önkényes elvétele vádjával álltak bíróság elé. A bíróság bűnösnek találta őket, és három év börtönbüntetést szabott ki rájuk, emellett kitiltották őket Sopron területéről, így a nyugati határ közelébe sem léphetnek. A harmadik elkövetőt, B. Gábort, távollétében ítélték el, mivel a bíróság megjegyezte, hogy "jelenleg ismeretlen helyen, külföldön tartózkodik". Egy negyedik utas is szerepet játszott volna az ügyben, de végül nem szállt be a kamionba, és ő felfüggesztett büntetést kapott. A török kamionos, aki az ügyben érintett járművet vezette, azt állította, hogy nem volt tudomása a határsértési tervről. Azonban mivel a jármű totálkáros rongálása miatt nem nyújtott be kárigényt, kétséges, hogy valóban mentes lenne a gyanú alól, hogy részt vett az akcióban. Az eset körüli kérdések és ellentmondások továbbra is foglalkoztatják a hatóságokat.

- Itt mindenki azt suttogta, a srácok évek óta kapcsolatban voltak a törökkel, sefteltek vele, bőrdzseki, farmer, arany, kozmetikum, ezek nagyon mentek a nyolcvanas években - vette vissza a szót az egykori határőr, Lakatos Kálmán. - Úgy hallottuk, megvették a töröktől a kamiont, ami ráadásul nem a legmodernebb típus volt, a sofőrnek meg otthon volt biztosítása, ezért nem pattogott Magyarországon. Az esetet akkor agyonhallgatták, mi is csak óvatosan beszélhettünk róla, tilos volt a laktanyában sikeres határsértésekről dumálni, nehogy még valaki kedvet kapjon hozzá.