A nap a család legszőrösebb tagjainak szentelődik, akik mindig mosolyt csalnak az arcokra. Ők nem csupán házi kedvencek, hanem igazi szeretetteljes társak, akik fűszerezik a mindennapokat. A puha bundájuk és a huncut, kíváncsi tekintetük mindig a figyelem

Sok helyen a négylábú barátainkat szőrös családtagokként üdvözlik. Azonban nem minden állatnak adatik meg ez a szerencse. Emlékezzünk rá, hogy június 20-a a társállatok világnapja, egy alkalom, amikor ünnepelhetjük a velük való különleges kapcsolatunkat.

Június 20. a társállatok világnapja, azoké az állatoké, akik nemcsak mellettünk élnek, hanem velünk. Először a magyar-német eredetű Julius-K9 elnevezésű szervezet hirdette meg 2013-ban azzal a céllal, hogy népszerűsítsék a "társállat" kifejezést. Szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy az állatok, akikkel megosztjuk az otthonunkat, élőlények, akikről gondoskodni kell. Befogadásuk hosszú távú elköteleződést, mindennapos felelősséget jelent.

Van, ahol minden nap a társállatok világnapja

Sokan vagyunk, akik számára ez már nem csupán egy elvárás, hanem alapvető igazság: egy háziállatnak nemcsak megfelelő ételre és tiszta ivóvízre van szüksége, hanem biztonságos és tágas életteret is kell biztosítani. Nyáron hűvös, télen pedig meleg helyre van szüksége, és ha beteg lesz, az orvosi ellátásról is gondoskodni kell. Ezek a materiális feltételek elengedhetetlenek az állattartás során. Ugyanakkor a valódi kapcsolat alapja a szeretet, amelyet a társállatok gyakran többszörösen viszonoznak, így a kötelékünk mélyebb és gazdagabb lesz.

Sajnos létezik egy másik nézőpont is, ahol az állatok csupán tárgyakként vannak kezelve. Miközben valaki a telefonját kincsként óvja, hajlamos megfeledkezni arról, hogy a vele egy fedél alatt élő kutyának, macskának vagy bármilyen más házi kedvencnek a jóléte legalább annyira fontos lenne, hogy azt minimális szinten biztosítsa. Hírportálunkon a héten beszámoltunk a hőségben magára hagyott vizsláról, a zsákban kidobott kölyökkutyáról, arról a férfiról, aki harci kutyáit más állatokra uszította, és a gyerekekről, akik dróton kötötték egy kismacskához a biciklit, és úgy húzták. Ezek csupán a jéghegy csúcsát képezik, és mindössze néhány olyan eset, amely a nyilvánosság elé került.

Az ilyen típusú történetek nem csupán azért nyugtalanítóak, mert gyakran brutális cselekedeteket ábrázolnak, hanem mert azok, akik szándékosan ártanak egy gerinces állatnak, véleményem szerint más szörnyűségek elkövetésére is hajlamosak.